Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-74
74. országos ölés február 28. 1879. 277 lag is terhel bennünket, és mi alóla magunkat fel nem menthetjük. De nem is azért vágyódom én Magyarország önállósága és függetlensége után, hogy Magyarország azt elérve, minden kötelezettségét megszegje és megtagadja, [Elénk helyeslés a szélső balon) sőt inkább azt mondom, hogy Magyarország fizetési képessége csak ugy tartatik fej, ha Magyarország önálló és független lesz. [Élénk helyeslés a szélső balon.) Nem abban keresem én Magyarország boldogságát, hogy kötelezettségei beváltását csökkentse, mert a mi kiadásaink legnagyobb része, fájdalom, olyan természetű, hogy azokat hitszegés nélkül megsemmisíteni nem lehet. Tehát a mit megtakaríthatunk megtakarítások útján, az aránylag igen kevés; de számítok arra, hogy az Önálló Magyarország a maga ügyeit ugy fogja rendezhetni, hogy bevételei egyenlők fognak lenni kiadásaival. És, t. ház, már nem egyszer, de számtalanszor elmondtuk, hogy mi a vámjövedelmek és indirect adók emelésével akarjuk ezen jövedelmeket behozni; hogy pedig ez leheíséges-e vagy nem, az számtalanszor meg volt magyarázva, és a ki az eddigi magyarázatok után ezt el nem hitte, annak hiába magyaráznám én tovább. Ma is meg vagyok arról győződve, hogy ez lehetséges; a ki nem hiszi, azon nem segíthetek; hanem késztetve érzem magamat kijelenteni, hogy mi nem a törvényhozás által elvállalt kötelezettségek alól feloldozása végett óhajtjuk Magyarország önállóságát és függetlenségét, hanem épen azért, hogy azokat teljesíthesse és pénzügyeinket rendezhessük, hogy az ország fizető képességét fenntartsuk. Zsivkovics képviselő ur nem hisz abban, hogy lehessen Magyarország jövedelmét annyira emelni, — tán azért, úgymond, — mert nem tartozik pártunkhoz. Hogy miért nem hiszi, én azt nem tudom, de ha nem hiszi, én a hitet neki meg nem adhatom. Megmagyaráztuk már nem egyszer, magam is, mások is, ugy azok is, kik ezen az oldalon ülnek, és a függetlenségi párthoz tartoznak, mint sok mások, kik nyíltan a függetlenségi párthoz nem tartoznak, de ezt mégis elismerik. Azután áttért a képviselő ur a boszniai occupatióra és ez épen az ő részéről tán némileg fontos s ajánlom is különösen Hegedüs Sándor előadó ur figyelmébe azt, hogy Zsivkovics képviselő ur az ő szempontjából kiindulva, most a boszniai occupatió után, alig fedezett hetykeséggel azt kérdi: vájjon t. ház, a mostani körülmények közt lehet-e ezt még mindig álomnak mondani; — vájjon Magyarország érdekében azon eszmét, ha nem is egész terjedelmében, de szűkebb keretben is álomnak tartani és tekinteni czélszerű-e ? nem akarja most fejtegetni azért, mert nincs napirenden. Tehát ő a boszniai occupatióban a délszláv eszmének valósítását látja, s igy, ha Hegedüs Sándor képviselő ur a délszláv eszmék valósítására törekszik, akkor igazsága van abban, ha a boszniai occup ritiót helyesli, akkor egy alapon áll horvát képviselőtársainkkal. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a szélső baloldalon.) De Zsivkovics képviselő ur azt mondja: Tudjuk mindnyájan, hogy az ország itt egy, az európai hatalmak által szentesített tény előtt, a berlini szerződés alapján történt boszniai occupatió előtt áll. E ténynyel minden kormánynak, nemcsak a Tisza-kabinetnek, de valamennyi magyarországi kormánynak, mely utána jövend, számolnia kell, tehát a t. ellenzéknek is számolnia kell, ha sikerülne ama székeket occupálnia; ez occupatióval együtt jár — úgymond — a boszniai occupatió elismerése és jóváhagyása is, máskép nem. Hogy honnan jön az a „máskép nem", az a muszáj, azt Zsivkovics képviselő ur nem magyarázta meg. Engedjen meg a t. képviselő ur, minden tisztelet mellett, melylyel viseltetem irányában, ezen parancsot tőle elfogadhatónak nem vélem. Máskép nem magyarázhatom, mert nem ismerek oly hatalmat, mely a nemzet akaratának ellenállni képes volna. Ha a nemzet akarja, hogy Bosznia occupatiójának vége vettessék, és ez akaratának kifejezést ad, méltóztassék elhinni, nincs az a hatalom, mely Bosznia occupatióját toveibb fenntarthatná. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a berlini szerződés szentesítette azt, és tette nekünk kötelességünkké. Tudjuk a berlini szerződés lefolyását és természetét. Nem is jutott volna eszükbe, ha nem kunyorálta volna ki külügyministerünk a sanctiót. (Ugy van! a szélső balon.) S azt is kétesen adták meg. Azt mondták, kössenek conveutiót Törökországgal, aztán menjenek be és administráljanak, mert Törökország nem képes rendet csinálni; tehát nem azt mondták, occupáljanak és anneetáljanak. Erről szó sincs a berlini szerződésben. S ha ma kimegyünk s a porta helyünket elfoglalja az ő seregével és közigazgatásával és vállalkozik arra, hogy a rendet ott fenntartsa, a berlini congressus határozatának elég van téve, daczára annak, hogy nem is a Berlinben összegyűlt hatalmaknak jutott eszükbe ilyesmit ráparancsolni egy európai hatalmasságra, hanem ezen hatalmasság követe tőlük ezt kikunyorálta és kikoldulta. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) A mi pedig azt illeti, hogy ez Magyarország s a monarchia érdekében történt, méltóztassék megengedni a t. képviselő ur, de az igen meglehet, hogy azon álláspontnál fogva, melyet kölcsönösen elfoglalunk, nekünk más nézetünk vau az ország érdekeiről, más a képviselő urnak. (Helyeslés a szélső balon.) S ha a maga nézete szempontjából fogja fel az ország érdekét, helyes lehet, de én Magyarország érdeke szempontjából ezt a felfogást helytelenítem. (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondja a t. képviselő ur, vannak sokan,