Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-24

24. országos ülés november 23. 1878. 347 Kérdem én a kormányt, kérdem a ministerelnök urat, ki hatalmazta fel önöket egy oly mandátum elfogadására, mely a nemzettől kiszámíthatlan vér- és vagyoni áldozatokat követel; a nemzettől, melyet az ön bűnös politikájuk már is a meg­semmisülés szélére vitt. Avagy nem emlékeznek-e önök t. minister urak, vagy nem akarnak emlé­kezni a legközelebb befejezett országgyűlésen történtekre, nem arra, hogy a 60 millió csak oly feltétel mellett szavaztatott meg, hogy az nem fog Bosznia és Herczegovina elfoglalására fordíttatni? Nem emlékeznek önök Tisza Kálmán ministerelnök urnak e teremben tett nyilatkoza­tára: miszerint visszautasított minden oly eszmét, minden oly gyanúsítást, melyből azt lehetett volna következtetni, hogy talán Bosznia és Herczegovina elfoglalására fog fordittatni a 60 millió. Azonban t. ház, mi történt? Álig oszlott szét az országgyűlés, megtörtént a csapatok mozgósítása; elfoglaltatott Bosznia és Herczegovina, elfoglaltatott a delegatiók és a magyar ország­gyűlés tiltakozása ellenére; elköltetett 60 millió forint és körülbelül megpótoltatott 40 néhány milliókkal. És ez t. ház, történt a magyar nemzet kárára, veszedelmére, szerencsétlenségére. Mutasson fel nekem a kormány egyetlenegy törvényt, a melyre támaszkodva, jogosítva érezte magát, az országgyűlés híre, tudta, beleegyezése nélkül Bosznia és Herczegovina elfoglalására? Mutasson fel nekem egyetlen törvényt, mely önöket uraim a bársonyszékekben felhatalmazta arra, hogy a nemzet jogait bitorolják, felhatal­mazta a. nemzet vére és vagyona feletti intéz­kedésre ? Hiszen e jogairól a nemzet még saját tör­vényesen koronázott királyai részére sem mondott le; ezen jogokat fentartotta igenis a maga szá­mára és méltán, mert hiszen, mint már e házban mondatott, nem a királyokért vannak nemzetek és nép, hanem igenis a népért és nemzetekért a királyok. És uraim, daczára mindezeknek, a kormány elég vakmerő volt egy oly hadi kellé metlenségbe keverni Magyarországot, hazánkat, nemzetünket, a melybőli kibontakozás nagyobb­szerű vér- és vagyon-áldozatokat követel. Alig érhette volna t, ház nagyobb szerencsétlenség hazánkat, nemzetünket, mint Bosznia és Her­czegovinának elfoglalása. Átokcsapásként nehe­zedik ez reánk, ép úgy politikai, mint gazdászati és közerkölcsiségi tekintetben. Politikai tekin­tetben igenis, mert itt kénytelen vagyok kijelen­teni, hogy nem osztozhatom az előttem szólt Éber Nándor t. képviselő urnak erre vonatkozó nézetében, politikai tekintetben igenis károsan hatott reánk nézve Bosznia elfoglalása, mert ez által a keleti népek ellenszenvét keltették fel nemzetünk irányában. Mert ezen elfoglalás által igen nagy mértékben szaporították belelJenségeink számát; másrészről t. ház, a muzulmán faj kiir­tása által a kormány az északi és déli szlavis­mus egyesítésére utat tört, a mi, ha megtörténik, Magyarország az európai államok, a magyar nemzet az európai népek sorából okvetlenül ki fogna töröltetni. Anyagi tekintetben, hogy mily károsan hatott a nemzetre Bosznia elfoglalása, azt érzi e hazának minden polgára. De még nagyobb mérvben fogják érezni polgártársaink akkor, ha azon száz és néhány millió frt, a melybe került a keleti hadjárat, adóként fog kivettetni polgártársainkra. Mit szóljak t. ház, azon lélekräzó gyujtogatá­sokról, pusztításokról, vérontásokról, gyilkolások­ról, a melyeknek színhelye Bosznia és Hercze­govina volt? Kérdem én a t. ministerelnök úrtól, hogy tudja a közerkölcsiséggel összeegyeztetni a védtelen nők és ártatlan csecsemők legyilkol­tatását; kérdem én a ministerelnök úrtól, hogyan tudja az emberiségi érzülettel, a közerkölcsiség­gel Összeegyeztetni azon eljárást, miszerint épen azon egyének részesittettek a legnagyobb kitünte­tésben, azok jutalmaztattak leginkább, a kik a legnagyobb mértékben követtek gyilkolásokat, rablásokat, pusztításokat, kik, uraim, patakonként ontották az ártatlan emberek vérét. Mondják meg önök uraim ott a tul oldalon, mit hisznek, kiknek lelkiismeretére fog ólomsúlylyal nehezedni a boszniai és herczegovinai leg}d1koltak kiontott vére? Meggyőződésem szerint t. ház, bűnrészesei a Boszniában elkövetett pusztításoknak, gyilkolá­soknak mindazok, a kik azt előidézték; bűn­részesei azok, a kik ha hatalmukban állott meg­gátolhatták volna, bűnrészesei azok, kik helyesük a kormány boszniai eljárását; bűnrészesei lesznek ezután mindazon képviselő urak, — ez egyéni meggyőződésein, — a kik segédkezet fognak nyújtani a kormánynak a boszniai és herczegovinai gyújtogatások, pusztítások, rablások és gyilkolá­sok megújítására, vagyis más szavakkal, a, kik a boszniai háború folytatására péazt és újonezo­kat fognak megszavazni a kormány részére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az ilyen képviselő urak meggyőződésem szerint igen is okai lesznek annak is, hogy a már eddig is elviselhetlenné vált adóterhek még magasabbra emeltetnek, okai lesznek annak is, hogy a nemzet virága, az ifjú­ság idegen érdekért véráldozatra vitetik (ügy van! ügy van! a szélső haloldalon.) Hiszen uraim, képviselő urak, nem azért küldöttek bennünket választóink ez országgyűlési terembe, hogy mi itt az adók folytonos felemelése által kiraboljuk a haza polgárait, s koldusbotra juttassuk, (ügy van! a, szélső baloldalon.) Nem azért küldöttek e helyre, hogy a haza polgárainak gyermekeit, sőt a körülményekhez képest még saját választóink egy részét is Andrássy és Tisza Kálmán urak kedvéért mészárszékre küldjük; (Derültség a 44*

Next

/
Oldalképek
Tartalom