Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-24
24. országos ülés november 23. 1878. 347 Kérdem én a kormányt, kérdem a ministerelnök urat, ki hatalmazta fel önöket egy oly mandátum elfogadására, mely a nemzettől kiszámíthatlan vér- és vagyoni áldozatokat követel; a nemzettől, melyet az ön bűnös politikájuk már is a megsemmisülés szélére vitt. Avagy nem emlékeznek-e önök t. minister urak, vagy nem akarnak emlékezni a legközelebb befejezett országgyűlésen történtekre, nem arra, hogy a 60 millió csak oly feltétel mellett szavaztatott meg, hogy az nem fog Bosznia és Herczegovina elfoglalására fordíttatni? Nem emlékeznek önök Tisza Kálmán ministerelnök urnak e teremben tett nyilatkozatára: miszerint visszautasított minden oly eszmét, minden oly gyanúsítást, melyből azt lehetett volna következtetni, hogy talán Bosznia és Herczegovina elfoglalására fog fordittatni a 60 millió. Azonban t. ház, mi történt? Álig oszlott szét az országgyűlés, megtörtént a csapatok mozgósítása; elfoglaltatott Bosznia és Herczegovina, elfoglaltatott a delegatiók és a magyar országgyűlés tiltakozása ellenére; elköltetett 60 millió forint és körülbelül megpótoltatott 40 néhány milliókkal. És ez t. ház, történt a magyar nemzet kárára, veszedelmére, szerencsétlenségére. Mutasson fel nekem a kormány egyetlenegy törvényt, a melyre támaszkodva, jogosítva érezte magát, az országgyűlés híre, tudta, beleegyezése nélkül Bosznia és Herczegovina elfoglalására? Mutasson fel nekem egyetlen törvényt, mely önöket uraim a bársonyszékekben felhatalmazta arra, hogy a nemzet jogait bitorolják, felhatalmazta a. nemzet vére és vagyona feletti intézkedésre ? Hiszen e jogairól a nemzet még saját törvényesen koronázott királyai részére sem mondott le; ezen jogokat fentartotta igenis a maga számára és méltán, mert hiszen, mint már e házban mondatott, nem a királyokért vannak nemzetek és nép, hanem igenis a népért és nemzetekért a királyok. És uraim, daczára mindezeknek, a kormány elég vakmerő volt egy oly hadi kellé metlenségbe keverni Magyarországot, hazánkat, nemzetünket, a melybőli kibontakozás nagyobbszerű vér- és vagyon-áldozatokat követel. Alig érhette volna t, ház nagyobb szerencsétlenség hazánkat, nemzetünket, mint Bosznia és Herczegovinának elfoglalása. Átokcsapásként nehezedik ez reánk, ép úgy politikai, mint gazdászati és közerkölcsiségi tekintetben. Politikai tekintetben igenis, mert itt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem osztozhatom az előttem szólt Éber Nándor t. képviselő urnak erre vonatkozó nézetében, politikai tekintetben igenis károsan hatott reánk nézve Bosznia elfoglalása, mert ez által a keleti népek ellenszenvét keltették fel nemzetünk irányában. Mert ezen elfoglalás által igen nagy mértékben szaporították belelJenségeink számát; másrészről t. ház, a muzulmán faj kiirtása által a kormány az északi és déli szlavismus egyesítésére utat tört, a mi, ha megtörténik, Magyarország az európai államok, a magyar nemzet az európai népek sorából okvetlenül ki fogna töröltetni. Anyagi tekintetben, hogy mily károsan hatott a nemzetre Bosznia elfoglalása, azt érzi e hazának minden polgára. De még nagyobb mérvben fogják érezni polgártársaink akkor, ha azon száz és néhány millió frt, a melybe került a keleti hadjárat, adóként fog kivettetni polgártársainkra. Mit szóljak t. ház, azon lélekräzó gyujtogatásokról, pusztításokról, vérontásokról, gyilkolásokról, a melyeknek színhelye Bosznia és Herczegovina volt? Kérdem én a t. ministerelnök úrtól, hogy tudja a közerkölcsiséggel összeegyeztetni a védtelen nők és ártatlan csecsemők legyilkoltatását; kérdem én a ministerelnök úrtól, hogyan tudja az emberiségi érzülettel, a közerkölcsiséggel Összeegyeztetni azon eljárást, miszerint épen azon egyének részesittettek a legnagyobb kitüntetésben, azok jutalmaztattak leginkább, a kik a legnagyobb mértékben követtek gyilkolásokat, rablásokat, pusztításokat, kik, uraim, patakonként ontották az ártatlan emberek vérét. Mondják meg önök uraim ott a tul oldalon, mit hisznek, kiknek lelkiismeretére fog ólomsúlylyal nehezedni a boszniai és herczegovinai leg}d1koltak kiontott vére? Meggyőződésem szerint t. ház, bűnrészesei a Boszniában elkövetett pusztításoknak, gyilkolásoknak mindazok, a kik azt előidézték; bűnrészesei azok, a kik ha hatalmukban állott meggátolhatták volna, bűnrészesei azok, kik helyesük a kormány boszniai eljárását; bűnrészesei lesznek ezután mindazon képviselő urak, — ez egyéni meggyőződésein, — a kik segédkezet fognak nyújtani a kormánynak a boszniai és herczegovinai gyújtogatások, pusztítások, rablások és gyilkolások megújítására, vagyis más szavakkal, a, kik a boszniai háború folytatására péazt és újonezokat fognak megszavazni a kormány részére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az ilyen képviselő urak meggyőződésem szerint igen is okai lesznek annak is, hogy a már eddig is elviselhetlenné vált adóterhek még magasabbra emeltetnek, okai lesznek annak is, hogy a nemzet virága, az ifjúság idegen érdekért véráldozatra vitetik (ügy van! ügy van! a szélső haloldalon.) Hiszen uraim, képviselő urak, nem azért küldöttek bennünket választóink ez országgyűlési terembe, hogy mi itt az adók folytonos felemelése által kiraboljuk a haza polgárait, s koldusbotra juttassuk, (ügy van! a, szélső baloldalon.) Nem azért küldöttek e helyre, hogy a haza polgárainak gyermekeit, sőt a körülményekhez képest még saját választóink egy részét is Andrássy és Tisza Kálmán urak kedvéért mészárszékre küldjük; (Derültség a 44*
