Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-23

23. országos ülés november 22. 1878. 331 súlyozta, hogy Bosznia és Herczegovina administratióját olykép kell berendezni, hogy az az administratió költségeit teljesen fedezze, vagy csak igen csekély megterheltetésünkkel járjon. S olvashattunk félhivatalos lapokban félhivatalos czikkeket, melyek részletesen fejtegették és bizonyítgatták, hogy e két tartomány nemcsak képes fedezni az administratió költségeit, de még az oceupatió költségeinek megtérítésére is számíthatunk az ott felhalmozott nagymérvű kincsek értékesítése folytán. Sőt tudjuk, hogy Prétis báró azon programmal próbált kabinetet alakítani és pártot összetoborzani, hogy Bosznia és Herczegovina már 1880-tól fogva fedezni fogja saját költségeit; hogy azontúl nem fog többé reá szorulni a monarchia többi népeinek erszényére. Tekintetbe véve azonban mindazt, a mi Bosznia és Herczegovina területi, népességi, gazdasági és pénzügyi viszonyairól ismeretes : ilyen Ígéreteknek és éhez hasonló biztatásoknak hitelt adni nézetem szerint nem lehet. Sajátságos, t. ház, hogy addig, míg a berlini congressuson a portát Bosznia és Herczegovina átengedésére avval igyekeztek capacitálni, hogy ezen tartományok administratiója és megtartása a portára nézve úgyis örökös bajjal és teherrel jár és hogy a porta ezen tartományokból semminemű hasznot nem húzott: addig a monarchia népeit most meg azzal biztatják, hogy Bosznia és Herczegovina nemcsak képes lesz fedezni a maga kiadásait, hanem hogy az valóságos kincsbánya. (Elénk derültség és tetszés a baloldalon.) Salisbury lord a berlini cougressus jun. 28-án tartott ülésében tett azon indítványát, hogy Bosznia és Herczegovina kormányzása Ausztria-Magyarországra bizassék, többi közt következőleg indokolta : „La Bosnie et Herzegovina ne préteut rien á la richesse, ni ä la force de la Porté. On a constaté daus la Conférence de Constantinople, que ieurs revenus n'égalaieut pas les dépenses qui se faisaieut pour leur compte.'' Tehát a konstantinápolyi conferencia constatálta már, hogy Bosznia és Herczegovina kormányzása állandó deficittel jár. A hatalmak képviselőinek beszédei, melyekkel a mandátumnak Ausztria-Magyarországra való átruházását indokolták, bizonyítják azt, hogy Bosznia és Herczegovina kormányzása azért vétetett el Törökországtól, és azért lőn monarchiánkra ruházva, mert Törökország nem rendelkezik a közigazgatás íenntarthatásának eszközeivel, míg monarchiánk igen is rendelkezik azon eszközökkel, hogy az ottani népek fejlődését, jövőjét, felvirágzását lehetővé tegye. Ki akarom emelni különösen azt, t. ház, hogy a berlini mandátummal nemcsak azon köíezettséget vállalta el monarchiánk, hogy ezen tartományokat kormányozni fogja, hanem elvállalta azt a kötelezettséget is, hogy jobban fogja kormányozni, mint eddig történt, s hogy monarchiánk meg fogja teremteni ott mindazt, a mi ezen tartományok népei anyagi és szellemi felvirágzásához szükséges. Oly feladat ez, mely nagyobb költségeket igényel, nagyobbakat, mint a minők Bosznia és Herczegovina saját bevételeiből fedezhetők lennének. Ez a feladat Bosznia saját jövedelmeivel nem lesz megoldható, még azon esetben sem, ha a török kormányrendszer által alkalmazott adó-prés a maga teljes egészében fenn fog tartatni. Mert ne hagyjuk, hogy Bosznia és Herczegovina oly boldog ország, a mely nem ismeri az adó-prést. Ne higyjük, hogy ott talán hálás tér kínálkozik az általános jövedelmi pótadó behozatalára, és hogy az adóvégrehajtók civilisatori működése ott ismeretlen. (Derültség.) A különféle adónemekben ép oly gazdagok a bosnyákok, mint mi. Nincs tárgy, nincs kereset, a mely ott kisebb-nagyobb mértékben meg nem lenne már adóztatva. Legjelentékenyebb bevételi forrás a tized; ismerik ott már a föld- és házadót, Be van hozva a fej, vagyis előbb a katonamentesítési adó, melyet azelőtt csak a keresztényeknek kellett fizetni; a kereseti adók igen számos variatióban állanak fenn; és miután a kereset legfőbb forrása az állattenyésztésből áll, állandó adó alá vannak vetve a szarvasmarhák, juhok, sertések és kecskék. Ismeretes ott már a vám, jogilleték, bélyeg; meg van adóztatva a só és a dohány; be van hozva a hús-, bor-, pálinka-fogyasztási adó, sőt e mellett még külön adó fizetendő a korcsmárlási jog után is; a legelők és bányák használata után szintén adó fizettetik, sőt bizonyos monopólium tárgyát képezi a kávé is, a mennyiben a kávésok tartoznak a kávét attól beszerezni, a kinek az bérbe adatott. Az agglegényi adóval ellentétben, állami jövedelmi forrást képez ott a menyasszonyi és házassági adó,^ sőt a piócza-fogás is állami jövedelmet képez, (Elénk derültség) a mennyiben t. i. a pióczás tavak is bérbe adatnak. Látjuk tehát, t. ház, hogy a bosnyák adózási állapotokhoz képest a mi adózási állapotunk még valóságos gyöngyállapot. A töröknek financz tudománya, úgy látszik, tálhaladta a miénket, s mi Boszniába új adókat nehezen fogunk bevinni, hanem ellenkezőleg attól tartok, hogy Boszniából fogunk majd Magyarországba új adót behozni, (Elérik derültség a baloldalon), legalább, ha a bosnyák politika folytattatik és ha az ország terhei ennek folytán mind inkább szaporodni fognak: nagyon tartok attól, hogy a pióczák nálunk is ép úgy, mint Boszniában, az adó-rendszer kiegészítő részét fogják képezni. (Derültség a baloldalon.) Daczára ezen súlyos adórendszernek t. ház, a melyet annak alkalmazása ama tartományokban még elviselhetetlenebbé tett, előttünk áll azon tény. 42*