Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-23
322 2S- omágoi ülés megüzentetett. Az alkotmány volt az igazi ok, igenis, mert nem akart időt engedni Orosz ország arra, hogy Törökország consolidálódjék, hogy Európa láthassa, hogy a mit nem hozhatott létre, annak hibája Törökországot terheli. A minister ur annak bebizonyítására, hogy mennyire helyes a boszniai occupatió, megint néhány tekintélyt idézett, melyek, bevallom, valamivel nagyobbak annál, melyre elébb hivatkozott vala. (Derültség a szélső balon) És kit idézett? Idézte Beaconsfieldet, Salisburyt, Gambettát s másokat. A mi Beaconsfieldet és Salisburyt illeti, ezeket csak nem lehet ezen esetben tanukul idézni; igen természetes, hogy azon Salisbury, a ki oly élénk részt vett a congressusban; a ki maga aláirta a szerződési okmányt, az csak nem fog Európa elé állani és azt mondani, hogy bolondot irt alá. Ugyanily helyzetben van Beaconsfield és hozzá kell tennem, hogy Beaconsfield maga hasonlóképen az, a ki szintén kissé osztozkodott a zsákmányban, ennek tehát csakugyan semmiképen sem áll érdekében, kárhoztatni Bosznia és Herczegovina occupatióját. (ügy van! a szélső'balon) A mi a többi urakat illeti, tisztelet, becsület az ő műveltségöknek, hanem hogy őket tekintély ékül fogadjuk el oly belső fontos magyarországi ügyben, mint a milyen ránk nézve Bosznia és Herczegovina occupatiója, — már engedelmet kérek — de legkevésbé e férfiakat fogadom el tekintéJyekül. Mert minden tisztelet mellett, melylyel e jeles férfiak műveltsége iránt viseltetem — mint rég saját lapjukban constatáltam — a külügyekre nézve alig ismerek tájékozatlanabb nemzetet, mint a franczia. (ügy van! ügy van! a balon és a szélső baloldalon.) Ugy a t. minister ur, mint a t. ministerelnök ur két igen classicus érvet hoztak fel az occupatió igazolására. A ministerelnök ur egyenesen úgy állította oda a kérdést, mint Törökország iránti jószivűséget; mert azt mondja, Törökország kedvéért kellett elfoglalnunk ama tartományokat. És miért? Azért, mert az által azon kedvező helyzetbe jut Törökország, kisebb területet kelletvén kormányoznia, kisebbre szorítja erejét és eképen sokkal jobban kiaknázhatná helyzetét, mert kevesebb tartományt jobban lehet kormányozni. No kérem, ily érveket hallani államférfiak szájából valóban különös, hiszen ily módon elmehetnénk Konstantinápolyig és akkor sokkal nagyobb szolgálatot tennénk a töröknek, mert akkor még kevesebb tartománya maradna. (Derültség a szélső balon.) Mondott még egy sophismát — engedelmet kérek, de nem tudom ezt áttenni magyarra, mindennek meg van a maga természetes neve — azon sophismát mondta a t. minister ur: azt mondják — így szólt — hogy Bosznia és Herczegovina occupatiója folytán Törökország BOT«mber ££. 1878. megszűnt szomszédunk lenni: én azonban azt tapasztalom, hogy Bosznia occupatiója által még közelebb szomszédjai vagyunk; (Ellenmondás jobb/elől) engedelmet kérek, szóról szóra így mondta. No, t. ház, erre megint alig lehet egyebet mondani, mint azt, hogy ha elmegyünk Salonichiig vagy Konstantinápoly kapujáig, akkor meg épen tőszomszédok leszünk. (Derültség a szélső balon.) Nem hallgathatom el a tiszt, kormányelnök urnak egy érvét, melylyel azt iparkodván bizonyítani, hogy nem lehet félrevezetésnek nevezni az ő eljárását, azt mondja: igaz ugyan, hogy Bosznia és Herczegovina occupatióját a nemzetnek be nem jelentette; ámde más nemzet teszi-e ezt? Nem járt-e el ép úgy Anglia, Cyprus szigetével? Engedelmet kérek, nem vártam volna, hogy maga a ministerelnök ur alkalmat nyújtson nekünk összehasonlítást tenni a két eset között; hogy összehasonlítást tegyünk először a kelet gyöngye, a legszebb sziget s a kopár Bosznia közt; hogy összehasonlítást tegyünk a közt, mikor egy nagy hatalom nem vár és nem fogad el mandátumot, hanem, mint független hatalom független hatalommal szerződésre lép bizonyos dolog iránt, megállapítja Törökországgal egyetértőreg Cyprus elfoglalását, megállapítja ezt vele egyetértőleg mintegy megjutalmazásáúl, az ázsiai birtok biztosításáért. Ezt nem lehet összehasonlítani az occupatióval, azon cselekménynyel, mikor egy kettős monarchia rabló gyanánt reá megy egy tartományra, mefynek elfoglalása ellen az illető uralkodó tiltakokozott, reá megy és fegyveres erővel meghódítja az országot. Ezt nem lehet összehasonlítani Angliával, mely utóvégre szolgálatokat, még pedig nagy szolgálatokat tett Törökországnak. Angliának köszöni Törökország, hogy nem esett Konstantinápoly muszka kézbe. Miattunk, Ausztria-Magyarország miatt, rég ott lett volna. Angliának köszönheti Törökország, hogy biztosítva van a jövőre minden eshetőség ellen, legalább Ázsiában. S mégis ezt szerződésileg vitte véghez, mint illik egy független államhoz. Ez tehát nem a kormány mellett, hanem egyenesen a kormány ellen szól. Átmegyek azon fontos nyilatkozatra, melyet Szlávy képviselő úrtól hallottunk. Ha azt mondom, hogy fontos, nem magát a nyilakozatot értem, mert abban bizon vajmi kevés fontos volt, hanem mint már bevezetőleg jelzem, fontos a helyzetnél fogva, a körülményeknél fogva és az individuumnál fogva, ki azt monda. Engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy felhívjam a ház és talán az ő figyelmét is azon szerepre, melyet ő e házban egy idő óta visz. (Halljuk!) Mindig, valahányszor a kormány veszedelemben van, súgnak, búgnak, s az elégületlenek közt mindig első sorban felemlítik Szlávy József urat, ő mindig ott van az elégületlenek közt. így volt a
