Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

11. országos ülés november 20. 1878. 273 a villafrancai béke megköttetett, szavazás történt. Olaszország egyes részeiben és Rómában sza­vazás történt. Csak önök követik a Bismarck által inaugurált vér- és vaspolitikát, melynél fogva Elsasst és Lotharingiát elrabolván, nem volt bátor­sága a néptől megkérdezni, akar-e tartozni a német zsarnokság alá, vagy pedig a franczia köz­társasághoz. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt mondta a ministerelnök ur, hogy zavarok és nyugtalanságok voltak Boszniában és Herezegoviná­ban, azért kellett occupálni. Vájjon ki csinálta ezen zavarokat és nyugtalanságokat? Tekintsek el, mert szégyenlek rá gondolni, hogy a mi áílamférfiaink idézték volna elő e nyugtalanságokat, hogy legyen Ürügyük az elfoglalásra. Tegyem fel, hogy nem így történt, hanem ép úgy, mint Bulgáriában, orosz pénzzel és orosz fegyverrel dolgoztak. Ha a nyug­talanságot kellett megakadályozni, vájjon Török­országot kellett-e megtámadni, kinek a háza égett, vagy pedig a gyújtogatót kellett megbüntetni, hogy a kanóczot oda dobta. Ha a nyugtalanságot akarták megakadályozni a Balkán félszigeten és talán a birodalom kebelén belül, akkor Orosz­országgal kell felvenni a keztyűt. Azon oroszszal, a ki a nyugtalanságokat szervezte, a ki Török­országot enerválta és a mi enerválásunkat is meg fogja kísérelni. Azt kell azon határok közé szo­rítanunk, a hol veszedelmessége megszűnik. Beleelegyedni egy ország ügyeibe, mert zavar és rendetlenség van ott, nem egyéb, mint beavatkozás azon ország belügyeibe; s midőn mi ily indokok alapján teszünk egy oly lépést, a melynek hasonlóját láttuk, hogy az oroszok meg­tették a múlt században Lengyelországgal szem­ben, midőn azért küldtek oda megszálló hadsere­get, hogy azon anarchikus állapotokat rendbe hozzák. Midőn ily indokot aeceptálunk, akkor elfogadtuk az indokot arra, hogy a nálunk bekö­vetkezhető nyugtalanságok esetén hasonló joggal Oroszország occupáljon. Azt állítja a ministerelnök ur, hogy egy stratégiai felállítást nyertünk Boszniában. T. ház! Alig van dolog, a melylyel nagyobb visszaélés űzetett volna, mint a katonai műkifeje­zésekkel. Stratégiai felállítás Boszniában, ama sziklák és magas bérezek honában, ugyan kérem, ha a stratégiai felállítást és működést alap gya­nánt kívánjuk használni, és seregeinket előre tol­juk onnan délre, miként hiszi a ministerelnök ur, hogy képesek leszünk 200—300,000 embert élel­mezni, lőszerekkel ellátni, azon járatlan utakon, melyeken 150 ezernyi hadsereget oly nagy nél­külözés és szenvedéseknek kitéve, alig tudtunk fentartani ? Vájjon azt hiszi-e a ministerelnök ur, hogy majd kiépítjük a vasutakat, a vasút segé­lyével fog az történni, azt hiszi a t. ministerelnök ur, hogy egy országban, a melyben a panslavis­tikus törekvések oly nagyok, melynek egyik K.ÉPVH. NAPLÓ 1878—81. I. KÖTET. oldalán Szerbia, másikán Montenegró van annyi elszánt férfiak és kalandszomjas hősökből alakul­ható önkéuytes csapatokkal szemben, Bosznia és Herczegovinában megvédhetők lesznek any­nyira a vasúti vonalak, hogy biztosítva legyen a hadsereg összeköttetési vonala. Alig hiszem ezt. Ezért az occupatiót stratégiai érdeknek nem tartom. Ha önök stratégiai pontot akar­tak nyerni a Balkán félszigeten, akkor elő kellett volna nyomulni a Duna partjain Viddinig, s ekkor nyitva lett volna a Balkán sophiai megkerülési pontja és egyszersmind a dunai várak kulcsát birtuk volna. Jelenleg onnan el vagyunk szige­telve a hegyek koczkáiban és feneketlen sár mélyében. Azt monda a ministerelnök ur, hogy Bosznia occupatiója azért kellett, mert be kell magunkat ékelni a szerbek és montenegróiak közé, hogy egy nagy délszláv birodalom ne alakulhasson. Ez egyfelől argumentum és másrészt elárulja a ministerelnök ur további szándokát, mert ma a novi-bazári kertilet nélkül még be nem ékeltük magunkat Szerbia és Montenegró közé. Ha benn leszünk a novi-bazári kerületben, akkor leszünk beékelve közéjük; akkor fogunk birni egy kes­keny úttal, a melynek katonai értékét kétségbe vonom, mert ilyen szűk utat és területet két ellenséges fejedelemség közepette megtartani nem leszünk képesek. De, a mint mondám, útmuta­tást is tartalmaznak a ministerelnök ur szavai a jövőre, mert az azt teszi, hogy t. i. az occu­patió határa még nincs megállapítva, hanem seregünk előre fog törni a novi-bazári kerületbe, hogy azon nevezetes éket létrehozhassák, mit a ministerelnök ur oly kívánatosnak tartott. Tóth Vilmos t. képviselőtársam hivatkozik a kereskedelmi érdekekre, s idézve magyar állam­férfiak szavait, talán Széchenyitől György Endréig, hogy keletre magyar; utalt arra, Boszniát azért kell birni, hogy egy nagy kereskedelmi utat tartsunk meg keleten. Először is Bosznián keresz­tül nem jutunk keletre, hanem jutunk délre, az aegei tengerpartig, másodszor kereskedelmi utunk egy vasút által nem elégíthető ki, mert épen saját iparterményeink, saját gabnánk és nyerstermé­nyeink kivitelét az teszi lehetetlenné, hogy vám­tarifánk magas, s épen tariffánk e magassága semmi esetre sem fogja lehetővé tenni azt, hogy terményeink vasúton szállítva, kiállhassák a con­currentiát azon franczia és angol iparczikkekkel. melyeket Anglia és Francziaország vizén, tengeren szállítanak. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Ha kereskedelmi érdekeink vannak ott, kez­dettől fogva kijelölte a természet maga annak útját, midőn a Duna folyamot adta nekünk, mely vezet keletre, a Fekete-tengerre és innét Ázsia partjaira. Önök, a kik keleten keresik keleti kereskedelmi érdekeinket, elfeledik azt, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom