Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

250 19* országos ülés november 18. 1878. vések megzabolázására, hanem a török faj gyengítésére irányult. (Ugy van! balról.) Hiszen ezen ideiglenes actio már eddig is 100 millió forint hadi költségével s igényelt véres áldozataival az országot veszélyes külügyi, pénzügyi, sőt közjogi kalamitásokba keverte ! Ép azért én azt hiszem, t. képviselőház, miként a dolgok jelen állásában a képviselőház első kötelessége Bosznia és Herezegovina oecupatióját elitélni. (Helyeslés balról.) E szempontból vizsgálva a képviselőház asztalára letett felirati javaslatokat,—én Szontágh Pál tisztelt képviselőtársam, mint előadó által benyújtott s a t. kormány által is pártolt felirati javaslatban feltalálom ugyan a kormány eddigi polikája feletti palotától gunyhóig terjedő mély nyugtalanság jelzését; feltalálom azon skeptikus kérdést, vájjon a legkedvezőbb esetben is Bosznia és Herezegovina elfoglalásával elérhető czél kellő arányban álland-e a megszerzés súlyos áldozataival? De nem találom határozottan kimondva, hogy mi károsnak, sőt vészteljesnek tartjuk ezen vállalatot; s hogy mi azt óhajtjuk, miként az írj külügyi politika a monarchia népeit a megszállás pénzügyi súlyos terhei s polikai veszélyeitől mielőbb s véglegesen megóvja. — S már ezen oknál fogva is, én t. ház, a felirati-bizottság javaslatát el nem fogadom; annál is inkább, mert én még hallgatag sem támogatom azon kormánypolitikát, mely eddigelé Magyarország élet-érdekeit a keleten Oroszország ellenében megvédelmezni képtelennek bizonyult. (Helyeslés bal/elöl.) De t. ház, nem csak a kormánypolitika, de az ideiglenes kormányférfiak alkotmányos érzülete iránt sem lehetek bizalommal. Mert Bosznia és Herezegovina megszállása oly formában és oly alakban eszközöltetett, mely az alkotmányosság szellemével ellenkezik. (Ugy van! balról.) Elfogadott a kormány egy oly háborút provocáló mandátumot, mely előzőleg az országgyűléssel nem közöltetett. (Igaz! balról.) Tanácsolt a koronának megindítani egy oly háborút, melyről a nemzet meg sem kérdeztetett, s a gyakorlatban kiterjesztette a nemzet jogainak rovására a korona hadizeneti jogát olyképen, hogy a nemzet külpolitikájában csak bevégzett tényekkel állhat szemben. E helyütt engedje meg a t. ház, hogy én azon egyéni véleményemnek adjak kifejezést, miként én felette veszélyesnek s károsnak tartom a nemzetre nézve a korona azon jogát, miként önakaratából tetszése szerint külháborúkat indíthat, viselhet a nemzet megkérdezése s beleegyezése nélkül; s a népek alkotmányos joga csak is az elköltött s kiadott milliók előteremtésére és fedezésére szorittatik. (Helyeslés balról.) Ez irányban kötelességemnek tartom Somogyvármegye s más törvényhatóság kérvényét, mely a t. ház kérvényi bizottsága előtt van, tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani. (Helyeslés balról.) De továbbá mennyire igyekezett a t. kormány úgy a trónbeszédben, mint egyéb nyilatkozataiban a magyar országgyűléstől az alkotmányosság ellenére a külügyek feletti érdemleges határozat jogát elvitatni — előttem szóló t. barátaim bőven kimutatták. S mindezek folytán én, t. képviselőház, azt hiszem, — hogy mindazon képviselőtársaim, kik az ideiglenes kormány tagjainak a korona tanácsától azonnali eltávolítását kívánjuk — nem személyi, de hazafias elvi politikát követünk. Mert a kormány t. tagjainak elmozdításával el leszen ítélve alkotmányellenes eljárásuk — s lehetetlen lesz folytatása az eddigi veszélyes külügyi politikának, — mert hisz ezen keleti politika tovább vitelére Széll K. és az összes Tiszaministerium lemondásakor magának a koronának sem sikerült más államférfiakat találni! — De másfelöl, tisztelt ház, a felirati javaslatnak ki kell fejtenie a korona előtt az ország nyomasztó pénzügyi helyzetét is. Bosznia occupatiója, pacificatiója, kilátásba helyezett szervezése a hadi szertárak anyagának pótlása, a reménybeli mintegy 30 millió forint állandó évi deficit, — oly súlyos pénzügyi áldozatokat várnak a nemzettől, melyeket az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi érdekeinket nem biztosító szerződés nyomása alatti — közgazdasági helyzetben elviselni képtelen. Új adók behozatala, kamatos kölcsönök felvétele, — magát a nemzeti vagyont — a jobb jövőt támadja meg s az adóalapot meríti ki. (Ugy van ! Ugy van! a, szélső baloldalon.) Ily helyzetben egyetlen eszköz vélekedésem szerint a kibontakozásra, — ha a nemzet minden kötött szerződések daczára oekonomikus-közgazdasági önállóságát haladéktalanul visszanyeri,— mert csak ez által adatik meg a mód pénzügyeink rendezésére, — s a lehetőség az állam terhes fedezésére s a szükséges belügyi reformok s szabad institutiók alkotására. Önkénytelenül is eszembe jut, t. képviselőház, gróf Széchenyi István azon mondása: „ Akárki mit ábrándoz, csak a vagyonos nemzet szabad." Ép azért szükségesnek tartom rendszerváltozással első sorban nemzetünket az anyagi romlástól megmenteni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert csak így leszen képes visszanyerendő állami függetlenségét fentartani s nemzetiségét a keleti veszedelmekkel szemben megvédelmezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Összefoglalva előadásom, bel- és külpolitikában rendszer változás, — ez az, a mi a nemzet nyugtalanságát és aggodalmait eloszlathatja; eze-