Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

230 1Ö. országos ttlé« november 18. 1878. sokkal fényesebben és ékesszólóbban bizonyítja a volt pénzügyministernek , Széll Kálmánnak visszalépése. [Úgy van! baljelöl.) Hisz azon férfiú visszalépésének, a ki teljes erejét mindnyájunk által egyaránt elismert crélyiyel és buzgalommal, habár nem mindnyájunk által helyeselt utón és eszközökkel, az államháztartás rendezése nagy munkájának szentelé, nincs és nem lehet más indoka, mint az, hogy ő meggyőződvén arról, hogy becsületes fáradozásának a nemzetre rótt terhek és nélkülözéseknek eredményét tönkre teszi a követett külpolitika, — nem akart részese maradni azon kormánynak, melynek politikája mathematikai bizonyossággal Magj^arországot a pénzügyi bukás dicstelen örvényébe vezeti. {Ügy van ! balfelöl.) íme, t. ház, ez pénzügyi eredménye az önök által követett külpolitikának, ez eredménye azon kormánypolitikának, mely mindenekfelett és első sorban a pénzügyi rendezést tíízte zászlajára; a mely az állam hitelének helyreállításával, megszilárdításával indokolta a bankügyi és közgazdasági kiegyezés szükséges voltát, a mely az államháztartás rendezésének érdekében a nemzetre elviselhetlen terheket, rótt és, ugy ebben, mint sok egyébben önmaga meghazudtolta programmjáf. (ügy van! balfelÖl.) De, t. ház, a mily súlyos és nyomatékos pénzügyi szempontból, nem kevésbé súlyos és nyomatékos a foglalás ellen szóló politika a monarchia közjogi kapcsolatából folyó politikai tekintetben. Bosznia és Herczegovina annexiója, — és itt megjegyzem, az eddig követett politikának ezélja vagy végkövetkezése csak e tartományoknak foglalás vagy annexió, vagy bármi más czímeü nevezendő állandó birtoklása lehet — Bosznia és Herczegovina birtoklása tehát felbontja a monarchia két állama közt fennálló közjogi kapcsolatot, veszélyezteti a dualismust, sőt végkövetkezményében magát az alkotmányosságot. Ugyan mit tegyünk, kérdem én, mi e tartományokkal: hová illesszük azokat be közjogi rendszerünkbe ? Azt mondják, hogy e tartományokat huzamosabb ideig katonai kormányzat alatt kell tartanunk; hogy e tartományok népeit igazságos katonai kormányzat által kell előkészíteni a polgári és politikai szabadság élvezetérc. {Ellenmondás jobbfelöl.) így mondják, ha nem igaz, annál jobb; {Derültség) ámde, melyik alkotmányos testület, melyik alkotmányos közeg fogja ellenőrizni ezen administratiót, melyik alkotmányos testület fogja megszavazni a szükséges költségeket ? A delegatió nem; hiszen a delegatió az 1867. évi XII. t.-cz. éneimében a megszállási költségek megszavazására teljesen illetéktelen. Illetékes erre csupán és egyedül a monarchia két felének törvényhozása. Ámde, mi történik akkor, ha a monarchia két felének törvényhozásai nem egyeznek meg sem a megszállás, sem a kormányzat ellenőrzése, sem a kormányzatra szükséges összegek magassága, sem végre azon arány fölött, melyben a monarchia két fele ezen legújabb közös ügyhöz járulni fog: ki fog majd véglegesen határozni és dönteni ezen ügyben, ha a monarchia két felének törvényhozásai egymással ellentétbe jönnek? Ez iránt semmiféle provisió nincs alkotmányunkban. És végre e tartományok békés birtoklása szükségessé teszi e tartományoknak az állam egyik vagy másik feléhez való csatoltatását. A lajtántúli országoknak nem kell ezen területi nagyobbodás; nem marad tehát más hátra, mint hogy ezen tartományok közvetve a horvát korona által, vagy közvetlenül a magyar koronához csatoltassanak, és ez ellen a lajtántúli tartományoknak nem is lesz kifogásuk, feltéve, hogy elvállaljuk a boszniai beruházások költségeit, s feltéve, hogy felemeljük a területnagyobbodásnak megfelelőleg közösügyi hozzájárulásunkat, quotánkat. És végre, t. ház! Ha egyszer ténynyé fogválni Európa előtt e tartományok állandó birtoklása monarchiánk által: önkénytelenül fel fog merülni a török államadósságok Bosznia és Herczegovinára eső része elvállalásának kérdése; nem mondom, hogy ezen államadósságok egy részét el fogjuk vállalni, de a kérdés mindenesetre fel fog merülni, s bonyodalmakra okot szolgáltatni: szóval akár csináljunk egy új határőrvidéket ezen új tartományokból alkotmányunk biztosításának nagyobb dicsőségére, akár csatoljuk azokat Horvátországhoz, akár pedig közvetlenül Magyarországhoz, akár végre Dalmatiához, én nem látok mást, csak bonyodalmakat, nem látok mást, mint bizonytalanságot és aggodalmakat. Csak Tóth Vilmos képviselő ur látta oly egyszerűnek ezen tartományok beillesztését; de hogy miképen, mi módon, azt nekünk nem mondotta meg. A monarchia alkotmányos testületei és közegei közti illetékességi és érdemleges conflictusok, a monarchia két felének, a magyar korona tartományainak egymás közti érdekharcza fenyeget már a legközelebbi jövőben, az ellentétek és érdekek összeütközése mind élesebbé fog válni a jövőben, és mindennek következménye nézetem szerint a 67-iki kiegyezésnek tarthatatlansága, a dualismusnak bukása lesz, a mi után csak vagy a personal-unio, vagy az absolutismus fog bekövetkezni. {Ugy van! Igaz! a baloldalon.) Ezen alternatívát, t. ház! és itt legyen szabad válaszolni Eötvös Károly t. képviselőtársamnak — {Halljuk!) ezen alternatíva bekövetkezésének kikerülését, lehetetlenné tételét tartjuk mi feladatunknak. Ezen alternatívának bekövetkezhetése nem az 1867-ik évi közjogi alapnak, nem ezen intézménynek szükségképeni következménye. Ezen alternatívának bekövetkezése egyedül a kormány