Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-18
fg18 18 > országos Ülés november 16. 18?8. De alkotmányos rendszerünk is, a szláv elem túlszaporításával oly változáson kell, hogy keresztül menjen, a melyben alkotmányos önállóságunk alapeszméjét feltalálni képesek többé nem leendünk. Hogy e megszállás pénzügyileg vészes — elég hivatkozni pénzügyeink ismert ziláltságára — évenként óriási mérvben szaporodó deficzitünkre, — és főleg arra, hogy volt pénzügyi ministerünk, — mély gondolkozása, páratlan szorgalma és kellő leleményessége mellett is, — e megszállás által okozott költségek miatt pénzügyeink rendezésének lehetetlenségéről meggyőződvén: — öntudatosságánál fogva, állását elhagyni kénytelen vala. Köztudomású dolog, hogy az ország nagy többsége Bosznia megszállásával nemcsak nem rokonszenvez, de ezen actiót határozottan kárhoztatja. (Ugy van! balról.) Igazolják ezt a megyék feliratai, — de igazolnunk kell ezt nekünk, mindnyájunknak is: — mert, — a mily tagad- j hatatlan, hogy a szabadelvű párt az ország válasz- j tóitól határozott többséget nyert: épen oly igaz j az is, — és ezt önáltatásunk nélkül, már lovagias jellemünknél fogva is, be kell vallanunk: — hogy választóink előtt Bosznia megszállását j zászlóinkra nem csak nem tűztük, {Elénk helyes- \ lés balfelöl) de kisebb-nagyobb mérvben e megszállás elleni ellenszenvünknek nyíltan kifejezést j is.adtunk, (Ugy van! balról.) És, ha — mit nem hihetek, — állításom a [ nagy többséget illetőleg mégis kétségbe vonatnék : ám gyűjtessenek össze választóinkhoz intézett programmjaink és beszédeinknek tartalma, tudom, hogy ezek állításom mellett fényes bizonyságot teendenek. (Elénk helyeslés balról.) Fel kell tehát ez eszmével hagyni, (ügy van! balról) és e megszállást Törökországgal kötendő conventió létesítésével mielőbb, az adott viszonyoknak megfelelően, — meg kell szüntetnünk ; — meg még azért is: mert készségesen és örömmel elismerem bár, hogy katonáink jól harezoltak, de tagadhatatlan az is, hogy oly erőt kellé kifejtenünk, mely a megszállt tartomány erejével oly annyira aránytalan, hogy e nagy erő szükségelt kifejtése fegyverünk fényét kell hogy elhomályosítsa némileg, — és még azért: (ügy van! balfelöl) mert a tények sajnosán bebizonyíták, hogy gróf Andrássy Bosznia népeinek érzelmeit irányunkban nem ismerve, feketesárga zászlajának varázserejében épen úgy csalódott mint külügyér, valamint csalódott a tábornok , s vele együtt a tényleges hadvezér is, midőn Boszniát és Herezegovinát egy pár dandárral elfoglalhatni remény lettek. {Igaz, Ugy van ! balról.) Ki kell jelentenünk, hogy a véderőről szóló törvényt meg fogjuk állapítani, és e megállapításnál nagyhatalmi állásunknak megfelelő haderőt fogunk megállapítani és e mellett számolni fogunk pénzünkkel, — és így már most hangsúlyozom, — hogy e törvény tárgyalásánál, ha a létszám leszállítását most még nem is, de a tényleges szolgálati idő leszállítását a gyalogságot illetőleg okvetlen eszközölnünk kell, — mert nem óhajthatom azt, hogy a számos és fényes egyenruha mellett állami tönkünknek úgy is csira dzó magva buja tenyészetnek indulhasson. (Helyeslés balfeltt.) Horvát testvéreinkkel is, igyekezni fogunk kiegyezést megkötni, ámbár őszintén ki kell jelentenünk, hogy e testvérország lakóinak rokonszenvét, — minden loyalitásunk és a nektek nyújtott fehér lap daczára sem valánk szerenesések megnyerhetni. (Ugy van! balról) — és hogy ezen loyalis érzelmeink fenmaradására, valóban szükséges ir volt azon valóban s méltán kiérdemelt válasz, a melyet a horvát tartomány gyűl és feliratára Urunk királyunk adni kegyes és igazságos volt. (Igaz! Ugy van! balról.) Ezek azok, melyeket én a feliratban kifejezni óhajtok s miután ezeket a bizottság által benyújtott feliratban megtalálom, azt el is fogadom. (Helyeslés jobbról. Derültség és jelkiáltások balról: Ez aztán jó!) Pulszky Ágost: T. ház! A tegnapi és mai felszólalások a vitát egészen új térre vitték át; mert tagadhatatlan, hogy a helyzet egészen más, a melylyel ma állunk szemben a ministerelnök ur és Tóth Vilmos igen tisztelt képviselőtársam beszédeik után, miut midőn csak azon válaszfelirati javaslattal állottunk szemközt, melynek egyik interpretatióját a tegnapi és mai beszédekben hallottuk, másik interpretatióját pedig épen most volt alkalmunk helyeselni. (Derültség a baloldalon.) De megvallom, hogy arra vonatkozólag, hogy a válaszfelirati javaslatot pártolják-e vagy sem, valóban kell, hogy a ministerelnök ur és Tóth Vilmos képviselő ur beszédeikben kifejtett mozzanatok döntő befolyással birjanak: és csak köszönettel tartozhatunk Tóth Vilmos képviselő urnak azért, hogy széttépte a saísi fátyolt azon compromissumról, melyről a lapokban ez utóbbi napokban annyiszor szó volt; és a melynek tényleges eredménye úgy látszik az lett, hogy mig a compromissumban résztvett felek egyike megelégszik az aggályok kifejezésével, a másik e mellett nyíltan tehet, a mit akar. (Derültség a baloldalon.) Ez az a helyzet, mely a ministerelnök ur és Tóth Vilmos képviselő ur beszédeik után kiderül; mert valóban, ha azon aggályok, a mint a ministerelnök ur tegnap kifejtette, a világtörténeti események befolyása nyomán szükségképen keletkeztek ugyan, de keletkeztek nem a követeti
