Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-416
296 * 16, országai Illés június 25. 1878 mentén a Fekete tengerig és délre a Balkánig terjedő alkotásán, akkor megdőlt a ministerelnök urnák azon szava, hogy Magyarország és a monarchia nem fog tűrni a keleten semmi érdekeinkbe ütköző uj államalakulásokat, mert mi Bulgáriában oly államot fogunk birni szomszédságunkban, mely Oroszországnak hűbérnöke, közre veszi Romániát is, s a mi érdekeinket az AlDunánál lényegesen fenyegeti. Ezen Bulgária, bármely szervezet adassék neki, sohase lesz a mi szövetségesünk, ha a nálunknál hatalmasabb Oroszország lép ellenünk versenyre. Bs ha nem tudja megvédeni Andrássy a mi érdekeinket Bulgáriában, elmulasztja azok védelmét Romániában is. Nem-e beleegyezik abba. hogy feladja a bessarábiai kérdésben Románia integritását, melyet, a magyar nemzet fentartani kivan ? Feladja a Dunatorkolatokat s átengedi azokat Oroszországnak. Kérdem, ha a tényleges hatalmat kiadta kezéből: mit fog érni azon garantia, melyet a Duna szabadságára vonatkozólag a berlini békekötés nyújtson? Ha a nyugat felé nézünk, akkor tűnik fel előttem leginkább a veszély és a megaláztatás, moly monarchiánkat érte, vagy érni fogja. Mert, ha monarchiánk nem tudta érvényesíteni saját érdekeit Oroszország ellenében : nagyobb csúfság nem történhetett rajta, mintha még Montenegróval szemben is meghátrálni kénytelen. És ha a fényes tollú félhivatalos íróknak hinni lehet, akkor igenis, azon követelésünk, hogy Antivári Montenegró kezébe ne jusson, már a meghaladott stádiumok közé tartozik, és Montenegró megnyeri a kikötőt nem maga, de Oroszország számára. Lehet, hogy erre nézve lesz valami akadály a papíron ; de hogy az mennyit fog érni, azt a jövő fogja megmutatni. Ezen keleti politika lépésről-lépésre meghátrált; mindenütt feladta a saját maga által elfoglalt álláspontot s egészen hasonlít azon politikához, melyet az igen t. ministerelnök ur Ausztriával szemben követett, és neki lesz dicsősége nemcsak az, hogy megkötötte a kiegyezést Ausztriával, de az is, hogy megkötötte a kiegyezést Oroszországgal. Hogy miként fog e kiegyezés kinézni, azt még nem tudom, és jóslatba bocsátkozni nem akarok, de hogy Magyarország érdekeinek megfelelő nem lesz, azt merem állítani. Mikor majd érdekeink megvédésére a Balkánfélszigeten mozgósított hadseregeink bemennek Boszniában, elvárom, hogy az igen t félhivatalos irók igazolni fogják a nemzet előtt azon sikereket, melyeket Andrássy és Tisza urak a keleti politikában létesítettek, ós be fogják bizonyítani a nemzetnek fényesen, mint Salamon bölcsesége, hogy ennél okosabb ós helyesebb, Magyarország érdekeit jobban megvédő politika nem lehetett, mint az, mely Bosznia elfoglalására vezet. Az ilyen politikával szemben a fennforgó kérvények a nemzet protestatióját foglalván magukban, elfogadom a kérvényi bizottságnak azon véleményét, hogy ezen kérvények a ministerelnök urnák adassanak ki. Madarász József: Ismét azon helyzetben vagyok, hogy nem találom teljes kifejezését a kérvényeknek azon kivonatban, melyet a kérvényi bizottság elébünk terjeszt. Meghiszem, hogy teljes jóhiszeműséggel azt vélte a t. bizottság, hogy már ezen szavakban. „Törökország további fenállhatása* és ..Románia területi épségének biztosítása, benne van minden. Azonban a kérvények közt van egy, mely, mint az előttem szólott képviselő ur is kifejezte, egyenesen azt tartalmazza, hogy gondolja jól meg a magyar kormány Bosznia elfoglalásának kérdését és azt, hogy ez a nemzet állami érdekeivel ellenkezik. Mivel tehát az ón meggyőződésem szerint Győrmegye három kórvénye közül a harmadik nem helycsen van kivonatolva, arra kivánom a t. házat figyelmeztetni, hogy ezen kérvény felhívja a kormány figyelmét arra, hogy a Boszniába való bevonulás ós Bosznia elfoglalása a magyar állam és a magyar nemzet érdekeivel ellenkezik. Tudom, hogy hasontartalmú kérvény iránt már hozatott határozat, ós azt is tudom, hogy most az országgyűlés végén ez iránt uj határozatot hozni nem kívánhatunk és nem is kivánunk; de Győrinegye közönségének azon kérvénye, mely most helytelenül van kivonatolva, a nemzet azon közérzületében, vagy ha azt tetszik mondani, hogy nem közórzület, legalább azon aggodalmában nyer kiíejezést, mely az országban elterjedve van, hogy az a bizonyos mozgósítás, az a bizonyos hadi fészkelődés nem történik egyébre, mint Bosznia elfoglalására és talán ezen terv kivitelére igen sikeres az országgyűlés hároméves cyklusának bezárása is. Óhajtom, akarom hinni, hogy a kormány mindenesetre tekintetbe fogja venni a nemzetben élő aggodalmakat és a közérzületet. Óhajtom, hogy ezen agodalrnak ne legyenek alaposak; óhajtom, hogy midőn a jövő országgyűlés összegyvilend, akkor ez aggodalmak alaposan meg legyenek czáfolva az által, hogy a magyar kormány nem fogja nem csak javasolni, hanem az állam ós a magyar nemzet érdekeire támaszkodva, ki fogja sikeresen vinni, hogy a magyar haderő Bosznia elfoglalására fel ne használtassák és Bosznia elfoglalásában tényleg soha részünk ne legyen. E kijelelntóssel a határozati javaslatot elfogadom. Elnök: A kérvényi bizottság javaslata, azt hiszem elfogadtatik. (Helyeslés.) Szivák Imre előadó (olvassa a kérvényi bizottság véleményét a 24. 25. 26. számú kérvényekre, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak, olvassa továbbá 21. sorszám alatt az országos magyar
