Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-382

46 382. országos illés ápril 11. 1878. t. közlekedési minister ur nagyon melegen és résztvevőleg méltóztatott előterjeszteni, hogy menynyi okok harczolnak a mellett, hogy a Szamos szabályozására a költségvetési előirányzatba beállított 60,000 frt megszavaztassák. Valóban, t. képviselőház, csodálkozásomat ébresztette fel a t. minister urnák ezen részvétét kifejtő beszéde a Szamos-folyó mellett akkor, midőn azt látom, hogy éveken keresztül a Vág-folyó szabályozására csak 20 ezer forintot vesz fel a költségvetésbe. Ez anyuyit tesz, mint a pénzt haszontalanul költeni a Vág-folyó szabályozására, mert 20 ezer frt a Dunába dobott pénz akkor, mikor a Vág szabályozására adatik ki; pedig a mennyire ismerem a körülményeket, mondhatom, hogy alig van az országnak olyan vidéke, mely az árvizektől anynyit szenvedne, mint épen a Vág-folyónak a Dunába szakadása mellett fekvő vidéke, mert 12 mfldnél többet meghaladó terület öntetik ott el árvízzel és százakra menő házak rontatnak le évről-évre a viz által. Ha tehát a t. minister ur annyira gondozása alá vette a Szamos vidékét, — még azt sem említve fel, hogy a Szamos szabályozása következtében e folyó hajózható lesz-e, — akkor igen esudálkozom, hogy a Vág-folyó szabályozására, mely jelenleg is hajózható, s a mely positive több kárt tesz, mint akármelyik folyója Magyarországnak, elégségesnek tart 20 ezer frtot. Ez ugy látszik, csak szein-kisziirás akar lenni a tekintetben, hogy akkor, a midőn mi felvidékiek az évről-évre milliókra menő összegekből ránk eső részt kénytelenek vagyunk megfizetni egy másik vidék terheinek könnyítésére : a fölső vidékek érdekében semmi nemű, vagy csak igen homeopatikus arányban történik gondoskodás. EII nem kétkedem a t. közlekedési minister ur igazságosságában, s épen azért, mert nem kétkedem — miután már az idénre a költségvetés már beterjesztetett, s abba a folyam-szabályozás követelményeinek megfelelő költségelőirányzat föl nem vétetett, — legalább annyit vagyok bátor figyelmébe ajánlani, hogy jövőre ne ilyen csekélységet — 20,000 frtot — méltóztassék a Vág szabályozására felvenni, mert ez nem egyébre való, mint legfeljebb egy mérnöknek fizetésére, hivatalának berendezésére, de abból magára a vidékre valósággal semmi haszon sem hárul. [Helyeslések.) Még feltűnőbb ez akkor, mikor valamennyi magyarországi folyókra, melyek közé tartoznak a a Garam, az Ipoly, Latoreza, Laboreza, az Ung, melyek szintén hasonló folyók, mint akár a Szamos, {Közbeszólások : Bába! Rábcza!), melyek igen termékeny vidékeket szoktak évenként elárasztani, és számos polgárt évi termésétől megfosztani, évenként csak 20,000 frt, tehát csak harmadrésze annak. a mennyi a Szamosra előirányoztatott, van javaslatba hozv;i. No már t. ház, méltóztassék felvenni azt a körülményt, hogy épen az igen t. gróf és előadó ur méltóztatott mondani, még pedig ugy hiszem, hogy saját vidékéről beszélt, — mert más vidékről nem szólott, — hogy mennyire dologtalanok az emberek, hát vajon mi ezen dologtalan emberek javáért hozzunk annyi áldozatot s azon emberek, kik a legnehezebb munkával, az alvidékek gabnájának learatásával keresik kenyeröket, nem érdemelnek annyi figyelmet, mint a Szamos vidékiek? Azt mondják, hogy a nemzetgazd ászát igényli. Igen, de az egyformán érdekli egy és más vidék lakosságának sorsát és az igazság nem azt követeli, hogy az egyik vidéket segélyezzük, a többi vidékkel pedig mostohán bánjunk. Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a t. pénzügyminister ur, mert hivatkoznám rá. hogy épen azon elhagyott vidék sokkal nagyobb adójárulékkal segiti az ország költségeinek fedezését, mint az Alföld és Tiszavidék, a mely a legtöbb hasznot húzza és azon vidék jövedelmeinek fokozására, is nagy mértékben kétszeresen tartozunk hozzájárulni : először az ezen adóból reánk eső arány szerinti mennyiséggel, másodszor hogy mi magunknak olyan concurrenst teremtünk, a melylyel a mi szegény vidékünk silányabb gabonájának eladásával versenyezni nem képes. Ezen viszonyok között, e költségvetés ellen kénytelen vagyok az igazság érzetében felszólalni, és jövőre a háznak és a pénzügyi bizottságnak azon elhanyagolt vidék érdekét nagyob figyelmébe ajánlom, mert ez valóban annyit tesz, hogy értük halt meg az üdvözítő, a többi pedig elkárhozhatik. (Helyeslés a baloldalon.) Péchy Tamás közmunka- és közlekedési minister: T. ház! Én tökéletesen megvagyok győződve, hogy Magyarország folyóvizeinek rendezésére ma nem történik annyi, a mennyinek történni kellene, hogy azon folyóvizek valósággal áldást hozók is legyenek azon vidékekre, a melyeken keresztül futnak. De ennek oka pénzügyi viszonyainkban rejlik. Mikor Magyarországnak bővében volt pénze, akkor a folyóvizekre nem fordíttatott a kellő összeg, hanem a vasutakra. Én erről nem tehetek. De meg kell jegyeznem azt, hogy az ország eddig azt az elvet követte, hogy a hajókázható folyókat vette leginkább gondozás alá és azon folyókra, a melyek hajókázhatok nem voltak, nagyobb összegeket nem fordított. Azon folyók, a melyeket a t. képviselő ur itt felhozni méltóztatott, mint az Ipoly, Garam stb, fájdalom nagyon csekély részükben hajózhatók; ezekre az ország nem fordított nagy összeget. A Szamos vizbősége azonban nagyobb mint a Tiszáé, annyira, hogy Széchényi István azt mondta, hogy innen a Tiszát nem Tiszának, hanem Szamosnak kellene nevezni, ha ugyanis azt a viz