Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-258

258. országos ülés június 23. 1877. 239 szerint Bosznia oceupatiója vagy annexiója sem szerződések, sem bármiféle jogczim által nem indokolható Tudjuk, hogy a párisi szerződések a török területek oceupatióját egyenesen tiltják. Azt hiszem, hogy egy conservativ monarchia, mint Ausztria-Magyarország, nem teheti magát tul a szerződéseken a nélkül, hogy ezzel ne veszélyeztesse saját politikájának alapját. Ha mi, túl téve magunkat a szerződéseken, Boszniát occupálni akarnók: ezt nem tehetnők másképen, mint Törökország ellenségei. Arra nézve pedig, hogy niint Törökország szövetségesei vonuljunk be és hogy Törökország ezt tőlünk kívánja, annál kevésbé van indok, mert Szerbia és Montenegró le vaunak győzve ós mert a boszniai és herczegovinai lázadók harczai az egyszerű rabló-csapatok garázdálkodásának fokára sülyedtek alá. Ha tehát nem Törökország kívánatára megyünk Boszniába: ez nem jelent egyebet, mint Törökország elleni actiót. E bevonulás pedig oly következményeket vonhat maga után, melyeket azt hiszem, e házban senki nem fogna helyeselni. Ha csakugyan bernennénk Boszniába, ennek azon igen nagy következménye volna, hogy onnan nem jöhetnénk ki. (Derültség. Felkiáltások: Igaz!) Mert azon perezben, midőn Boszniát megszáll ottuk, Bosznia megszűnt török tartomány lenni és a kivonulás meg lenne nehezítve az által, hogy távozásunk után ott nem volna egyéb lehetséges, mint vagy anarchia, vagy azon szláv államképződés, melyet meggátolni iparkodtunk. Tehát Bosznia occupatiójának logikai consequentiája Bosznia annexiója; ennek pedig következménye az, hogy azon terület, mely Törökországban a lázadások színhelye, áttétetnék monarchiánkba, (ügy van!) Én nem hiszem, hogy ezen politika czélszerünek tekinthető. Egyébiránt katonai tekintetek sem —- mert ezekre szoktak leginkább hivatkozni — indokolják jelenleg az occupatiát; inert ha mi elmegyünk Boszniába és Herczegovinába, azon 80,000 emberből álló két hadtest, mely el lesz foglalva azzal, hogy a várakat bevegye, a városokat megszállja, az utakat őrizze és a lázadókat üldözze, a hegyek közzé szorulva nem mozdulhat onnét tovább és így azután, a mikor rá szükség lesz, — pedig a keleti kérdés nem Boszniában döntetik el, — és monarchiánk kénytelen lesz egész haderejét érdekei védelmére fordítani: ezen 80 ezer embert nélkülözni volna kénytelen. (Hgy. hang a szélső baloldalon : Helyes!) Ha mi a keleti kérdésben actióra szorittatank, — és ezzel indokolják a két hadtest mozgósítását, hogy monarchiánk nem maradhat tovább tétlenül, — ugy ezen actiónak basisa nem Bosznia, nem Dalmátia, hanem egyedül Szerbia és Erdély. (Helyeslések.) Bosznia occupatiójának és annexiójának legfontosabb ellenérvei azonban a belpolitika téren vannak. Kórdós, mi hasznunk volna abból, ha Boszniát annectálnók ? Ezer Q mértföldnyi terület és egy milliónyi lakosság szép acquisitió, az való: de tekintve azt, hogy azon tartományok oly félvad állapotban vannak, hogy a mi monarchiánk legrosszabb és legnéptelenebb. legkevésbé cultivált tartományaival is alig hasonlíthatók össze: erőnek kutforrását e tartományokból nem meríthetünk, annál kevésbé, mert a talaj Hercegovinában puszta mészkő , Bosniában pedig hegyes, erdős rengeteg. Kereskedelmünknek itt nem nyílik uj tér, mert a kereskedésben a mi van, egy kis kivitel gabonában, marhában, vasban, fában ós szilvában, az most is Bosniából hozzánk Sziszekre, Hercegovinából Spalatóba megy. A mi pedig az iparczikkek ottani fogyasztását illeti, azt ma is Triesztből viszik; tehát az összeköttetés létezik, és nem válik ezentúl értékesebbé, A mi a kereskedést illeti, az igen csekély, mert Bosznia egész ki- és bevitele az utóbbi évek hadjárata előtt 10—12 milliónyi forgalomra ment. Tehát kereskedelmi okokból nem lehet fontossága -ezen aoquisitiónak. Ellenben bizonyos, hogy rengeteg befektetést követel tőlünk, oly befektetést, melynek igen kevés jövedelme lenne, oly tőkéket, melyek felett sem Ausztria, sem Magyarország nem rendelkezik. Az állami administratióra, az utak készítésére, bányák és egyéb természetes kincsek kiaknázására, annyi tőke emésztetnék fel, mennyit nem bírunk rá fordítani. Azonban a nehézségek leginkább a nép-vi-, szonyokban rejlenek. A lakosságnak több mint egyharmadrósze mohamedán, ezen lakosság birja az összes völgyeket, a haszonvehető földeket és a városokat; ezen lakosságot mi nem birtoktalanithatjuk azért, hogy földet adjunk a föld kereső rájaknak, kik a hegyek oldalán részint mint bérlők, részint mint pásztorok laknak. Hogyan igazgatnék . mi Boszniát ? Mi oda nem vihetjük be sem a magyar sem az osztrák jogot, nem alkalmazhatunk ott sem magyar, sem osztrák administratiót; ellenben nem volnánk képesek fentartani a helybeli török administratiót sem. Ebből ez következik, hogy be kellene hozni a katonai administratiót, vagyis azon tartományokból gránicot csinálni. Ezt mi e monarchiában csak a reaetio, csak az absolutismus terén tapasztaltunk. (Helyeslés a baloldalon.) Sem Ausztria, sem Magyarország nem volna hajlandó befogadni területébe egy millió szlávot, Mahomedán vallasuakat és görögvallásuakat. A veszélyt, mely ebből e két országra származnék : mindkét ország képviselete repudiálná.