Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-234
234 országos ülés április 30. 1877. 323 intézkedéseért köszönetemet ne nyilvánítsam. Épen azért nem hallgathatom el magának a kormánynak is igazolására azt, hogy bár ő megengedte minden állomáson vendégeinknek a török küldöttségnek fogadását, mégis volt egy hely, Temesvár, hol a közönségnek a vaspálya állomási helyére bemenni tiltva volt, és pedig nem csak magának a közönségnek, hanem még a szegedi küldöttségnek is. Tudom, nem is valószínű az, hogy a kormány intézkedett volna ekként; hanem a mint a saját tapasztalásom után, de a lapok után is értesülve vagyok, a közös katonaság egyik tisztje avatkozott a dologba és akadályozta meg, hogy a közönség bemenjen az elfogadásra. Mi lett ennek következménye? Az, hogy a közönség erővel foglalta el a jogos tért, betörvén egy pár ablakot és rácsot. Mind ez e tilalom nélkül nem történt volna meg, mert minden más állomáson a legnagyobb rend volt észrevehető; épen azért, hogy a ministerelnök ur nekünk ebben a tekintetben felvilágosítást adni szíveskedjék: bátor vagyok a ténynek elmondása után interpellatiómat röviden felolvasni. (Olvassa:) Tekintettel arra, hogy békeidőben csakis polgári hatóság intézkedhetik arról, hogy a várak külterületén a rend megtartassák, s csak ezek fölhívására alkalmaztathatik katonai erő. Tekintettel arra, hogy Temesvárit a közönség, ugy a küldöttségek, köztük a szegedi polgárságé nem eresztettek be török vendégeink üdvözletére, állítólag a katonai hatóság rendeletére. Kérdem a belügyininister urat: van-e tudomása az elkövetett visszaélésről és ki által történt a tilalom? Mit tett, vagy mit szándékozik tenni, hogy ezen önkénykedés megérdemlett büntetését elvegye s az igazságnak és jognak megfelelőleg az efféléknek példás visszatorlása által eleje vétessék ? Elnök: Ezen interpellatió közöltetni fog a belügyminister úrral. Az igazságügyminister ur fog válaszolni Remete Géza interpellatiójára. Perczel Béla igazságügyéir: T. ház! Remete Géza képviselő ur legközelebb hozzám következő interpelíatiót intézett: Szükségesnek tartja-e a minister ur Muraközben a fönnálló csáktornyai kir. járásbíróságon kivül még egy kir. járásbíróság szervezését? S ha igen, mely időre méltóztatik ezt kilátásba helyezni s minő székhelylyel ? Ugyan e tárgyban több folyamodás adatott be a legközelebb lefolyt években az igazságügyministeriumhoz, a melyekben Muraközben egy második járásbirósági állomás felállítása kéretik. Az igazságügyminister ennek folytán a tárgyalásokat elrendelte és ezeknek következtében a következő adatoknak jutott tudomására. Muraköz, mely jelenleg csakugyan egy járásbíróságból áll, közigazgatási tekintetben két szolgabiróságra van felosztva; t. i. a perlakira és a csáktornyaira, kiterjedése 11,300/1000 Omrfld., a járásbiróság területén lakók száma 65,000 lélek, és így különösen az utóbbi tekintetben egyike Magyarország legnagyobb járásbíróságainak. A múlt évi ügyforgalom kimutatása szerint a járásbíróságnál összesen 23,600 beadvány volt. Az egész Muraközben levő birtokrészletek száma 97,000-re terjed, a melyből 52,000 esik Perlakra és vidékére. Helyrajzi fekvése a járásnak felette hosszú, a melynek bebizonyítására elég lesz azon körülményt felhozni, hogy míg egyik vége Somogymegyével, addig a másik vége Stájerországgal határos; utai meglehetősen jók, egy részét a járásbíróságnak a déli vasút szeli át. Körülbelül ezek azon körülmények, melyeket a tárgyalások feltüntetnek. Kérdést nem szenved, hogy oda kell törekedni, miszerint a járásbíróság, a mely első folyamodásu bírósága a feleknek: a perlekedő felekre nézve minélinkább megközelíthető legyen; az sem szenved kétséget, hogy az általam említett körülményeknél fogva Muraköznek minden vidéke ilyen jótéteményben nem részesülhet a nagy távolságnál fogva. Azonban, miután az 1871. XXXU. törvényczikk világosan meghatározta a járásbíróságoknak számát, a kormány rendeleti utón nem tehette azt; liogy ezen számot meghaladja, és pedig annál kevésbbé, miután a költségvetésben egy ilyen szaporodás-fedezetet nem találván, igen természetes, költséggel is ellátva nem volt. Továbbá az 1875. XXXV. törvényczikk ismét kötelességévé tette az igazságügyministeriumnak, hogy azon törvényczikk életbeléptetésétől számított 3 év alatt, vagyis 1878. évben adatokkal ellátott előterjesztést tegyen ugy a törvényszékek, valamint a járásbíróságok székhelyeinek végleges megállapításáról. Én tehát azon véleményben vagyok, hogy azon idő még nem érkezett el, bár mennyire méltányosnak és indokoltnak tartom is Muraköz kívánságát, — hogy e tekintetben a kormány ma előterjesztést tehessen. Azonban elismerem készséggel, hogy nemcsak azon körülmények, a melyeket bátor voltam fölhozni, hanem fenforgó igen fontos politikai okok is szolgálnak arra, hogy Muraköz igazságszolgáltatás tekintetében is oly beosztást nyerjen, a milyent Közigazgatási tekintetben bír. Én tehát készséggel jelentem ki a t. ház előtt, hogy akkor, mikor az összes beosztás tekintetében a törvényhozás elé előterjesztés fog tétetni, a kormány részéről Muraköz ezen kívánságára nézve is tekintet lesz. 41*
