Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-109

10Í). országos Hlés luáreziiis 16. 1S76. 297 Beliczey Rezső: T. ház! Azon nézetben vagyok, hogy ha a t. ház ezen jelenleg tárgyalás alatt levő és a közigazgatási bizottság által egészen újból átalakított törvényjavaslatot ugy, a mint szövegezve van, változatlanul elfogadja: akkor a t. ház egy oly intézkedést fog létesíteni, mely szerintem egyoldalú következményei által a méltányosság elvének nem fog megfelelni és mely a különben egészséges és igazságos elveken nyugvó törvényjavaslatnak belértékét nagyban csökkenteni fogja. Mert a midőn a t. ministerelnök ur erre vonatkozó eredeti szövegezésében ezen igen nehéz ós nagyfontosságú kérdést az illető felek érdekeinek kellő tekintetbe vételével a méltányosság utján óhajtotta volt megoldatni, a t. bizottság a legtisztább szándéktól vezéreltetve bár, de szerintem hibás felfogásból kiindulva, szem elől tévesztette a méltányosság elvét ós ezen szakaszt tisztán csak a munkások nevezetes nagy kárára oldotta meg. Ezen állításom bebizonyítására bátor leszek a t. ministerelnök ur által eredetileg beterjesztett, helyes elveken alapuló eredeti szövegezést fölolvasni, hogy azzal szembe állíthassam a most tárgyalás alatt levőt. Az eredeti szerkezetben a 92. §. igy szól: „Ha jégeső, viharok, aszály vagy bárminemű elemi okok folytán az aratásra, nyomtatásra vagy cséplésre szánt gabonában a szerződés megkötése után oly tetemes kár okoztatott volna, hogy a munkások méltányos munkabérűket ki nem kereshetik : az esetben uj szerződésnek van helye, mely felett, ha a felek meg nem egyezhetnének, a jelen törvény értelmében illetékes elsőfokú hatóság fog a 86. §-ban megállapított idő alatt határozni. Ezen határozat hozatala előtt a munkásoknak sem a munkát elhagyni vagy máshová szerződni, sem pedig a munkaadónak más munkásokat felfogadni nem szabad.' T, ministerelnök ur e §-ban igen helyesen biztositja a gazdát arról, hogy a munkás munkáját sem félbe nem szakithatja, sem el nem hagyhatja és ez a főtekintet, a melyre a gazdák részéről súlyt fektetek; de midőn a t. ministerelnök ur a munkásokat erre szorítja, egyszersmind méltányosság szempontjából intézkedni óhajt, hogyha ők méltányos munkabéröket a szerződés kelte után bekövetkezett elemi csapás utján ki nem kaphatják: hogy akkor uj szerződésnek legyen helye. A közigazgatási bizottság biztositja a gazdákat arról, a mi szerintem igen helyes, hogy a munkások, munkájokat félbe ne szakithassák ; de másrészt nem biztositj a a munkást arról, hogy méltányos munkabérét megkaphassa, mert oly formán intézkedik, hogyha a munkás jogosan remélt munkabéréből 50°|

o-t veszít, kárpótlást nem KBPV. H. NAPLÓ 1875-78. V. KÖTET. kap; s csakis ha az elemi csapás folytán a munkabér, mely a szerződésben kiköttetett, felén alul szállott le : van joga kárpótlást követelni. Azt hiszem t. ház, hogy nagyon tisztán látszik, hogy ez a munkásokra nagyon sújtó körülmény. A t. ház előtt tudva van, hogj ezen szerződéseket mikép szokták kötni, annálfogva én annak fejtegetésébe nem bocsátkozom; de bátor vagyok megjegyezni, miután hallottam azon nézetet felemliteni, hogy ez nem egyéb, mint szerződés, hogy ón azt nem tartom szerencsés szerződésnek ; mert a gazda nem akar szerencsét próbálni, midőn ily formán adja ki termésének aratását, vagy nyomtatását ; hanem mert érdeke ugy hozza magával. A munkás pedig szintén nem óhajt szerencsét próbálni, hanem rendes munkabért és kenyeret óhajt nyerni. Annálfogva t. ház, azt hiszem, hogyha a t. ház. ezen szakaszt kellőleg megoldja: akkor nemcsak a munkásokon, de a gazda közönségen is segítve lesz; mert nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a munkás tudván, hogy a gazda, ha elemi csapások érik földjeit, az állam által is adóelengedésben részesittetik, gondolhatja magában, csak ő legyen azon árva teremtmény, a ki rendes munkabéréért kárpótlást ne nyerjen s valószínűleg oly szerződést fog kötni, melyben előre biztositja magát a bekövetkezhető elemi csapások esetére s attól félek, hogy az a gazdára nézve nagyon nyomasztó lesz. De történhetik ennél rosszabb eset is, hogy t. i. azt mondja a munkás: „nem akarok szerencse-szerződést próbálni, hanem adjon a gazda bizonyos összeget, azért fogom a munkát teljesíteni.

1

' Akkor még azon jó munkás is, a ki különben éjjelét is nappallá teszi, nem fog sietni a munkával és ez a gazdára a terményeknek mind mennyiségében mind minőségében káros lesz. De legkárosabb azon eset, mely igen könynyen bekövetkezhetik, hogy a munkás azí, mondja: pénzért fogok aratni és csépelni, pénzbeli fizetést adjanak nekem, ós Jehet, hogy van gazda, ki a kiadásokat pénzzel fedezheti ; de a mostani szomorú körülmények közt, merem állítani, a magyar gazda közönség általában nem kívánhatja, hogy az eddig nélkülözött kiadásokat is pénzzel kelljen fedeznie. Van ezen szövegnek még egy igen czélszerütlen megoldási módja, mely a rendes évi általános .mórtókét tűzi ki zsinórmértékül. Méltóztatnak tudni, hogy minden községben különböző minőségű földek vannak, minden községben vannak sovány, kövér, dombos és más földek, tehát mindenütt meg kellene állapítani az átlagos menynyisóget. De ezt nem egy esztendőn lehet tenni, hanem 7—8 évi átlag után. Erre azonban alap nincs. Ha azt gondoljnk, hogy ezen a cataster segít, ez 50