Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-44
44 országos ülés deczember 1. 1875. . ' 341 Kemény Mihály: T. ház! A földmivelesi és kereskedelmi magyar királyi minister úrhoz van egy interpellátióm. Köviden fogom azt indokolni, mert némileg magában az interpellátióban is indokolva van. Inkább csak történetét kell elmondanom.: A múlt országgyűlésen a 283. ülésben 1874. év Julius 25-én a kérvények tárgyalásakor tárgy altatott .Csaba város több birtokosának egy kérvénye, melyben az országgyűléshez az akkori földmivelesi és kereskedelmi minister urnák azon rendelvénye ellen felfolyamodott, hogy ipar-engedólyíyel bárminemű malmokat, különösen oly gőzmalmokat engedélyezett felállíttatni, a melyek nincsenek bizonyos területhez kötve,; a melyek nyáron géppel csépelnek, télen pedig őrlenek, s melyeknek czóge, czime bejegyezve nincsen. — Az akkori földmivelesi minister ur hivatkozott az 1840. évi, XVII. törvényczikkre és mint magasabb gyár-ipart tekintette ezen malmokat, sőt utasította a szolgabírót, hogy az iparengedély kiadásánál 1872. VIII. törvónyezikknek 105. §-ában az E pont alatt foglalt megszorítást ne alkalmazza, a hol ki van mondva a malmokra nézve, a mennyiben a kir. kisebb haszonvételekbe nem ütköznek, csak ugy engedhetők meg. T. ház! A malomjog épugy, mint minden egyéb uri jogok a feudális időkből maradtak főn. Ezen jogokat én védeni egyátalában nem akarom: de ugy, mint törvényen és a szokáson alapuló jogokat fentartani _ addig, inig törvényesen szabály oztatnak : a szabadelvüséggel megegyeztethetőnek tartom, sőt nézetem szerint követelménye a szabadelvűségnek, hogy addig, míg valamely előjogtörvényesen nem szabályoztatik; megvédessék. Igen gyakran volt az előbbi kormány fel híva a királyi kisebb haszonvételek szabályozására — tudom. Ugy e tekintetben törvényjavaslat is volt beadva; — de ezen most napirenden levő visszaélések nem kerülnek többé elő. Én az ily jogoknak esetleges eldöntését nem tudom helyeselni, hanem azt tartom szükségesnek, minden jól átérezve, átértve öntudatosan fejlődjék. Ezen jogok ugy vannak meghagyva, hogy majd talán az idő meg fogja őrleni ós maguktól elmállanak. Meglehet, hogy ez a fatalismus tana jól van így; de az én véleményem szerint nem helyes. Én e jogokat tör vónyesen szabályoztatni óhajtom s miután azon kérdésben, melyet említeni szerencsés voítam, oda utasíttatott a földmivelés-, ipar- s kereskedelmi minister, hogy erre nézve a háznak jelentést tegyen, mert én akkor tárgyaltatását kívántam, de időközben megváltozott a ministerium, sőt időközben azon országgyűlés is berekesztetett: eddig nem történt iránta semmiféle intézkedés ; most pedig a múlt országgyűlés kérvevényeit s e kérvényekre vonatkozó határozatait feleleveníteni nem lehetvén: ugyanezen tárgyat interpellátió alakjában kívánom a földmivelésipar- és kereskedelmi minister úrral közölni. Felfogom az interpellátiót magam olvasni a t. ház kegyes engedelmével, mert meglehet, hogy Írásom olvasásával fennakadnának a t. jegyző urak. (Olvassa az interpellátiót.) Interpellátió a magyar királyi földmivelés-. ipar- és kereskedelmi ministerhez. Miután a feudális viszonyokból származott többnemü előjog, nevezetesen a királyi kisebb haszonvételek s ezek közt a malomjog, törvény által a mai napig megszüntetve, avagy eltörölve nincsenek, és igy törvényen alapulóknak és törvényesen fennállóknak tekintendők; — miután éhez képest az 1872. VIII. t. ez. az ipartörvóny 105. §-a c) pontja is figyelemben tartja e jogokat, mondván, hogy a malom és italmérési üzlet annyiban van csak az ipar törvény alatt: a mennyiben az ahoz való jog a királyi kisebb haszonvételek sorába tartozik; — mintán hasonlag ehhez az úrbéri viszonyok megítélésénél még most is érvényben fennálló 1853. márczins 2-dik császári nyilt parancs 24. §-a is azt mondja: „a földmivelesi, korcsmálási, malom- és halászati jog tekintetében — ezen jogok szabályozásának fentartása mellett — az eddigi (tehát 1848 előtti magyar) törvények határozatai szolgálnak zsinór-mértékül." — tekintettel arra, hogy ezen jogok mindekkorig tényleg a gyakorlatban is fennállottak és örökség, adósság ós vétel, utján személyekre ós testületekre ruháztattak, — ós tekintettel arra, hogy a fenébb emiitett malomjog csak az ipartörvónyek kihirdetése óta sértetik az által, hogy magánüzleti szempontból, tisztán vámra dolgozó malmok ipar-engedélylyel felállíttattak a nélkül, hogy a törvényes malomjog tulajdonosnak a jogos és szokásos malom-taxát megfizetnék, — kérdem a t. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister úrtól: 1-ször, van-e tudomása arról, hogy az 1872. VIH. t. ez. 105. §-a c) pont alatti megszorítását figyelmen kívül hagyva, az 1870. XVII. t. ez.-re hivatkozva oly gőzmalmok felállítása is engedélyeztetik, melyek sem állandó telephez kötve nincsenek, sem bejegyzett czéggel nem birnak, magánüzleti czólból tisztán vámra őriének s a malomjog tiszteletbentartásáról hatóságilag fölmentetnek ? 2-szor, nem tartja-e a fennálló és még el nem törlött királyi kisebb haszonvételeket s rnalomjogot biztosító törvények és szokásokkal össze nem férőnek, ha ily malmok tulajdonosai a malomjog birtokosának a szokásos malom-taxát nem fizetve, azt törvényeken és törvényesített szokáson alapuló haszon élvezetében megkárosítják? és
