Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-28

28. ország-ős Illés november 16. 1875. 285 gunkat nem védenünk. (Élénk helyeslés és a középen.) Mielőtt azonban beszédemet megkezdeném: reflectálni akarok az előttem mondottakra, nem ugyan a közvetlenül előttem szólott képviselő ur beszédére, hanem Simonyi Ernő és Ürményi Miksa barátaim előadásaira, kik a tárgy fontossága és a hely méltóságához képest oly komolyan szóltak ez ügyhöz. Egy hamis suppositumból indultak ki e férfiak ós nézetem szerint mind a két ellenzéki árnyalat, és ez az: mintha mi oly pénzügyi helyzetben volnánk, mely nem épen jó, nem épen czélszerü de mégis tűrhető, a melyből jobb és czélszerübb intézkedések által néhány évek múlva kibontakozhatunk; de megfeledkeztek arról, ami tulajdonképen napirenden van, hogy mi az 1876-iki államköltségvetést tárgyaljuk, hogy nekünk feladatunk gondoskodni azon hiányok födözéséről, amelyek már a jövő év január 1-sején előállanak. Föltéve de meg nem engedve, hogy mindazok, a miket a t. ellenzék javasol, mind helyesek, mind czélra vezetők: azt tagadni nem lehet hogy csak évek, és amint egy szónok monda, csak egy decennium múlva lesznek eredményükben elérhetők és igy mai bajainkat nem orvosolják, Ez hamis suppositum. A másik egy alaptalan vád, amelyet Simonyi Ernő képveselő ur különösen kiemelt. A t. képviselő ur ezen vádat közvetlen ugyan a belügyminister ellen intézte, közvetve azonban mindenkit sújtott, a ki a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával nem fogadta el a ministeri előterjesztést. Ezen vád abban összpontosul, hogy mi azért szavaztunk a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával annak elfogadása ellen: mert adófelemelés foglaltatott benne; most meg elfogadjuk a költségvetést,: holott az nagyobb adóemelést tüntet föl. Ezen vád nemcsak alaptalan; de a tényállásnak sem felel meg. A ki nem hiszi: méltóztassék az akkori naplókat elolvasni; volt e csak egy szónok is, a ki feltétlenül megtagadta volna az adófelemelést; sőt élénken emlékszünk azon replicára, melyet az elenzék ekkori igen t. vezére az akkori ministerelnöknek hasonló vádjára adott s a mikor ezen szavakkal nyilatkozott, senkitől a vita folyama alatt nem hallottam, még Paczolay képviselő úrtól sem, hogy az adófelemelést föltétlenül megtagadta volna. (Igaz! Ugy van!) Ezen vád tehát a valódi tényállással merőben ellenkezik. Nem kevéssé alaptalan azon állítás, hogy a mmisteriumnak nincs programmja. Azt hiszem t. ház! hogy a ministerium, ugy a mini ster elnök ur mint a pénzügymmister ur annyit, a mennyit általánosságban programm képen mond'iíii lehet, elmondottak. Elmondták, hogy a takarékosságban a jelenben a lehetőségig fognak elmenni; elmondták, hogy amennyire ez pillanatnyilag nem lehetséges, azon fokozatosan ezentúl is igyekezni fognak. Elmondták, hogy az akadályokat, a melyek a takarékosság útjában állanak, elhárítani törekednek a törvények változtatása, módosítása és rendszerváltoztatás által. Elmondták hogy a nagy financziális kérdéseket, a bank- és a vámügyet meg fogják oldani. És hogyan ? Elvileg megfeleltek arra, a mit Simonyi Ernő képviselőtársam kíván: a haza érdekében; nem mondva ki, hogy közös vámterületre, vagy külön vámra fognak-e törekedni ; hanem kimondva azt, hogy nem perhorescálják, ha a haza érdeke kívánja, a külön vámterületet sem, a külön bankot sem. Többet kívánni ez idő szerint csakugyan nem lehet. (Helyeslés a középen!) Ürményi t. barátom beszédére nagyban és egészben az én beszédem fog megfelelni. Itt csak azon néhány állítását emelem ki; melyek beszédem további keretébe nem illenek; ő vádolja a ministerelnököt és Pulszky képviselő társunkat, hogy intentiókat czáfoltak, melyek nem léteznek, hogy intentiókat fognak egyesekre sőt egész pártokra, a melyeket ezek magukéinak nem vallanak. Igaz, intentiókat bajos valakire fogni; intentiókat czáfolni nem mindig helyes; de vannak egyének, ,a kiknek multjok oly világott vet jelenökre, (Élénk helyeslés a középen) hogy bármily szép szavakban burkolják is intentióikat, azok kihatnak a felszínre. (Helyeslés a középen) Ha én hozzám egy ismert pazarló, eladósodott egyén jön kölcsönért, vagy jön egy ismert fukar, uzsorás és nekem pénzt kínál: bizonyára a legszebb szavakban ígérik meg az egyik azt, hogy pontossan fogja fizetni nemcsak a kamatokat, hanem a tőkét is, a másik untig azt fogja mondani, hogy olcsóbban pénzekhez ezúttal jutni nem fogok; szóval mind kettő azt fogja állítani, hogy javamat kívánják előmozdítani; (Tetszés a középen) de szép szavaikkal az óvatos embert nem fogják megcsalni. Az egyiknek múltja tanúskodik arról, hogy a lehető legnagyobb kamatot kívánja; a másik pedig csak a pénzt megkaphassa: a visszafizetésről többé szólani nem fog. így, ha valakinek politikai múltja arról tanúskodik, hogy eszének teljes erejével, tollal, szóval mindig a magyar állam azon fogalma ellen, küzdött, mely a mi sajátunk: bocsásson meg, ha nem hiszek szavainak é s azt felelem rá: „timeo Danaos et dona ferentes." (Elénk tetszés.) T. barátom Ürményi azzal vádolja a kormányt és általa bennünket, hogy mi az adófelemeléssel szépen hallgattunk a választások előtt, azután pedig nagyobb mérvben léptünk azzal elő. Nem áll; valamint hivatkozva azon czáfojó