Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-283

28S. országos ülés Julius 25. 1874. 343 ságnak tartoznak azzal, hogy kövessenek el mindent az ily törvénytelenül kivetett százalék behajtásának megsemmisítésére. De nem értek czélt, és igy fo­lyamadónő kénytelen volt a házhoz folyamodni ké­résével azon reményben hogy, miután a ministerium által kiadott elutasító végzésben nem czáfoítatott meg az, hogy az 50-es években történt hibás te­lekkönyvi bejegyzés kiigazittatott és az örökösök ne­vére íratott át, és ennélfogva itt nincs is oly örök­ségi hagyaték, a mely a százalék-kivetés alapját képezné : reménylem, hogy a tisztelt ház ezen tör­vénytelenül kivetett százaléki összeg és a végrehaj­tási költségek behajtásának megsemmisítését a mi­nisteriumnak figyelmébe fogja ajánlani. Én elfoga­dom a kérvényi bizottság véleményét, és kérem azt a ministeriumnak kiadatni. elnök: s Elfogadja a ház a kérvényi bizott­ság véleményét? (Elfogadjuk]) Tehát a kérvényi bi­zottság véleménye fogadtatik el. Dániel Ernő előadó (olvassa az 5—11. sorszámok alatti kérvényekre vonatkozó bizottsági vé­leményeket, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 12. sorszám alatt Békés-Csaba elöljárói és közbirtokosságának a királyi kisebb haszonvételek megvédése ügyében beadott kérvényre a bizottság vé­leményét, mely szerint az a földmivelési, ipar- s kereskedelmi ministernek kiadatni véleményeztetik.) Remény Mihály: Tisztelt ház! Bátor leszek röviden elmondani, hogy mi a sérelme Békés­Csaba elöljáróságának, illetőleg közbirtokosságának, és azután bátor leszek egy indítványt tenni, a mely a kérvényi bizottság véleményével ellenkezik. Ugyanis Békés-Csaba városa még 1846-ban megváltván magát, egyszersmind a királyi kisebb haszonvételeket is készpénzzel megvette az urada­lomtól. Nem volna semmi kifogásom, ha minden úr­béri viszonyokhoz tartozó ügyek szabályszerüleg tör­vényesen már rendezve volnának: akkor nem is volna alkalom itt annyiszor fölszólalni az iránt, hogy a királyi kisebb haszonvételek is rendeztessenek tör­vényileg; mert, míg azok rendezve nincsenek, addig mindenesetre annak, ki a rendet és törvényességet szereti, kell pártfogása alá venni, ha máskép gon­dolkozik is fölöttök. A mint tehát mondám, Békés­Csaba városa megvevén a kisebb királyi haszonvé­teleket, azokat háboritlanul használta is egészen 1872-ig, mig az ipar- törvény behozatott, Az ipar törvény kiterjesztvén az ipar- szabadságot a legtöbb iparágra, de a 105-ik §-ában mégis kivételeket is tett, a melyek ott fölsorolvák, különösen a 105-ik §. e) pontja alatt, a malom és italmérési üzletet kiveszi, a mennyiben a királyi kisebb haszonvételekbe ütköznek. Békés-Csaba város épen a malomjog-üzletre vonatkozólag adta be ezen kérvényét, a menyiben 1872. óta egymásután szaporodnak, nem az ál­landó gőzmalmok, de az olyan ideiglenes cséplő­gépek mellé állított malmok, a melyek a nyári hó­napokban csépelnek, télen pedig egy fabódéház fölállított malomban vámra őrölnek, a nélkül, hogy a városnak megfizetnék az eddig szokásos és tör­vényes taksát. A többi malmok is mindig fizették a taksát, s igy ezektől is jogosan kívánta a város, sőt a szolgabíró az ipar-engedélybe betette azon záradékot, hogy a mennyiben kisebb királyi haszonvételekbe nem ütközik. Ez ellen az illetők föllebbeztek a megyéhez, föllebbeztek a harmadik hatósághoz, a földmivelés-, ipar és kereskedelmi ministeriumhoz, mely a legfőbb fó­rum, ós az egyszerűen elütötte a dolgot; mondván, hogy az 1840. évi XVII. törvényczikk által fölsza­badított gyár- ipar magasb osztályához számítandó gőzmalmokat a közönséges malmok azon fajaihoz sorolni nem lehetvén, melyek üzleti gyakorlata a fönáiló törvények és törvényes szokás értelmében a földesúri jog által korlátoztathatnék, s ez alapon a gőzmalmi iparjogositványok kiszolgáltatása ellen regaie- jog szempontjából kifogások nem emeltet­hetek. Az 1840. évi XVII-ik törvényczikk, melyre a minister hivatkozik, legkevésbé sem magyarázza a gyárakat, csak azt mondja első §-ban, hogy a kiknek joguk van kereskedést nyitni, azok gyárt is nyithatnak; de hogy mi tartozik oda: azt nem ha­tározza meg. A 9-ik §. azt is mondja, hogy a kinek gyára van, az gyártmányait akár nagy r ban, akár kicsiben elárusíthatja, és méeis ezzel szemben az italmé­résre, a hol ezek fölállittatnak, föntartatik a királyi kisebb haszonvételek joga, melyeket az 1853-iki pátens, mely most is érvényes, megvédte és meg­védték a magyar törvények is. Én, tisztelt ház, azon véleményben vagyok, hogy ha egy malom, mely állandóan egy helyen van, s az ipar és közgazdaság érdekeinek szolgál, például egy gőzmalom fölállittatik : ám fogadjuk el a keres­kedelmi minister ur nézetét, hogy az a magasabb fogalmu gyáriparhoz tartozik ; — de nem ismerhetem el azt, hogy ha az tisztán csak a vámszedés, nem pedig a közgazdaság előmozdítása tekintetéből állít­tatik föl, és hogy oly malmok, melyek ide-oda vo­nathatók, s hol a cséplő-gépeket, melyeket nyáron cséplésre használtatnak télen őrlésre alkalmazzák, hogy ezek is a szabály — alól kivétessenek. Ugyanazért nem fogadhatom el a kérvényi bizottság azon véleményét, hogy e folyamodvány visszaadassék a kereskedelmi ministerhez; mert az már véglegesen határozott abban. A múltra nézve nem is kérhetek más orvoslást; de hogy ez jövőre ne legyen igy, kérem az ipar-törvény 105-ik §-& e) pontjának magyarázatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom