Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-274

*Ü2 274. országos ülés Julius 15. 1874. van-e azok által az ország kereskedelmi emporiu­mának a fővárosnak érdeke egy hajszálnyira is megóva? (Élénk helyeslés.) Nem inkább óda szol­gálnak e ezen vasutak, hogy az ország fővárosának kereskedelmét innét eltereljék? Méltóztassanak a déli vaspályát megtekinteni, vagy a magyar nyugotit, melyről a pénzügyminister ur azt méltóztatott mon­dani, hogy szintén export-pálya. Igen export-pálya volna, ha Buda-Pesttel volna összekötve; de most végpontja, Székesfehérvár. Export-pálya a kassa­oderbergi, export pálya a magyar államvasút: ámde maga a magyar állampálya van-e azon helyzetben, hogy az ország határain kivül a kassa-oderbergi befolyása nélkül exportálhasson? Nézzék meg a vizi közlekedést! Tisztelt ház! Volt nekünk eddig két igen ne­vezetes hajózási válalatunk; ott volt az első osztrák szabadalmazott gőzhajózási társulat és a magyar gőzhajózási vállalat. Tett minden ember a mit te­hetett, a sajtó följajdulva figyelmeztette a kormányt, ne engedje ezt a magyar vállalatot megbukni; hiszen erre szükség van, hogy az osztrák társulatnak legyen eoncurrense. (Helyeslés bal felöl.) És mit tett a kormány? Uraim midőn a keleti vasútnak milliókat adtak: akkor egy magyar vállalat megmentésére, egy legfő­lebb 2,000.000 tőkének 5°/ 0-os kamata, vagyis 100.000 forint lett volna szükség és megengedték, hogy a főváros kereskedelmének nyilvános romlására és vizi utón való concurrentia tönkretételére, meg­bukjék. Igen helyesen kérdezte tehát Tisza Kálmán képviselőtársunk, hogy ha tovább is ily közlekedési po­litikát követünk: mit várjunk akkor az ország pol­gárai áldozat készségétől? És én még éhez azt te­szem, hogy ha tovább is ilyen vasúti politikát kö­vetnek : akkor nem csak áldozat készséget ne var­jának a főváros polgáraitól.... (Mozgásjobb felől: Föl­kiáltások: Ohl Helyeslés bal felől.) a kik ezt két­ségbe vonják ugy látszik nem ismerik a főváros helyzetét, majd lesz szerencséin az illetékes körök nyilatkozatát, kik erre hivatottak fölolvasni. (Hall­juh\ Halljuk!) Akkor mondom: ne csak áldozat kész­séget ne várjanak: hanem ne várják azt sem, hogy az ország fővárosa prosperálhasson, adója emelkedjék, vagy csak hogy mostam adóját is biztosan elviselni képes legyen. Mert ne felejtsük, hogy nálunk az adóláb természetszerűleg, mert a házbér után vette­tik ki : az egész országban a legmagasabb. A mint mondám a főváros az ország összes adójának 1 /ie-od részét fizeti ; de ha fizeti, talán joggal meg is kivánhatja azt, hogy érdekei a tör­vényhozás által tekintetbe vétessenek s ujabb helyte­len intézkedések által ismét meg ne rontassanak. (Mozgás jobb felől: Élénk fölkiáltások bal felől: Vay van \ Ugy van!) De ha a vasutakkal nem;— tettek e valamit, eddig a főváros kereskedelmi érdekeiért egyéb módon? A közlekedésügyi ministertől hallottam, hogy mily fontossággal fog birni az, ha a főváros entre­potokkal vagy dockokkal fog birni, tett e ezért a kormány valamit. (Egy hang jobb felöl: Nem lehet mindent az államtól várni!) ha nem is vár mindent az államtól, hanem midőn a kormány maga fontos­nak tarja és kilátásba teszi: akkor annyit várhat, hogy legalább tanulmányozzák és előmozdítsák, és inkább erre legyen pénz, minta báttaszék-dombovári eperjes tarnovi sat. vasutak épitésére. (Élénk: fel­kiáltások bal felől: Ugy vanl Ugy vanl) Az mon­datott, hogy ne várjunk mindet az államtól; mon­dok tehát én valamit a képviselő urnák, a mit vár­nunk lehetett az államtól; (Halljuk l Halljuk]) és eb­ben tán méltóztatik igazat adni, oly terrénumon a hol nem volt szükség áldozatot hozni, hanem csak munka által kellett volna föllépni a főváros, és az ország érdekében; nézzük meg a kereskedelmi justi­tia terét: van e csődtörvényünk, kereskedelmi tör­vényünk és vajon lehet e az ország fővárosának, melynek kereskedelmi emporiumnak kellene lennie, ilyenek nélkül prosperálni? Vagy vegyük például a pénzügyminister ki intézkedését, nem a mostaniét, hanem előideiét, az ugy emelte az ország fővárosá­nak kereskedelmét, hogy kihirdettette a pesti börzén, hogy ezután minden kötés után, mely a börzén eszközöltetik, bizonyos % esik, a kereskedelmi kö­rök élénken megtámadták ezen intézkedést, és kimu­tatták, hogy ezen °/ 0 minden nyereséget tökéletesen absorbeálna és a pénzügyminister ur a börzének a kereskedelmi közvélemény fölszólalása daczára csak a kereskedelmi testület második fölterjesztésére ál­lott el ezen határozatától. Itt tehát a hol áldozato­kat nem kellett hozni, igy intézkedett a volt kor­mány a főváros kereskedelme érdekében. Most kér­dem, métóztassék megítélni, tétetett-e valami eme­lőleg a főváros kereskedelme érdekében ? azt hiszem senki sem fog hamis előadással vádolni, ha azt ál­lítom, hogy nem. A fővárosban gyakrabban fölhozatott az, hogy átalában az ország kereskedelmére azért káros az eddigi vasúti politika, mert a kereskedelmet Ma­gyarországról, különösen Pestről Bécsnek viszi. So­kan ezen állításban nemzeti animozitást, elfogult­ságot láttak; pedig ez nem áll, a tények szóknak ezen állítás valósága mellett. Azt mondják, hogy a főváros érdeke csak helyi érdek. Nézzük meg: vajon az osztrák kormány, melyre oly gyakran szeretnek hivatkozni, szintén ilyennek tartja fővárosa érdekét, tett-e, valamit az ő fővárosuk érdekében? és abban, hogy a magyar kereskedelem gyupontja Pestről Bécsbe menjen át. (Igazi Igaz!) Legelőször is meg­említem, hogy Bécsben hat vaspálya fut össze. Nem kell elősorolnom neveiket, minthogy ismeretesek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom