Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-152

152. országos ülés június 20. 1873. 161 s az akkori magyarokról semmit mást nem mond, mint amit a magyar történelmek az akkori magyarokról irnak, mit Kutner, Hornyánszky, Horváth Hihály stb. történet irók róluk irnak. Én bátor voltam az illető czikket két országgyűlési tagnak Irányi Dániel és Királyi Pál uraknak megmutatni, mely czikk ezen állításomat igazolja, és ők is ugy találták, hogy a dolog ugy van, amint mondtam. A mondott könyv első kötetét az óvilágról, maga a magyar ministerium t. i. br. Eötvös idejében mint sagéd-könyvet megengedte használni; a második kötet középkori része nem is volt a gymnasiumba használva, mintán csak október hóban jeleni meg, s a tanulók csak magán utón kisegítő eszközül használták. A közoktatásügyi minister betiltotta valamint ezen, ugy Szerbia mostani közoktatási ministerétől kiadott olvasókönyvet is, mely olvasókönyv az osztrák kormány engedélyével a gymnasiumokon előadatik; abban épen semmi nincs, ami betiltandó volna, s minister ur bizonyára nem olvasta azt; mert ha olvasta volna, nem hiszem, hogy betiltotta volna. A minister ur a testvériségről beszélt. Ezt mi tettel bebizonyítottuk. Ennek bizonyítéka azon harcz, melyet kotmány visszanyerése czéljából vívtunk akkor, midőn Magyarország válság és veszélyben forgott; de hogy akkor, midőn Magyarország alkotmányát és felelős kormányát visszanyerte, mi is követeltük, hogy az addigi testvériség szép szavai tettekkel váltassanak be, hogy nekünk erre folytonossal! királyi biztosokkal lett válaszolva: annak nem mi vagyunk az okai. Ugy látszik, hogy valamint a rómaiak a folytonos harezot államuk íönáüása feltételének tekintették, ugy némely kormányok a folytonos királyi biztosságot tekintik az alkotmány, vagy jobban mondva saját maguk föntartása föltételének; mert mi által mutathatnák meg erélyüket s érdemüket, főképen ha a politikailag, vagy pénzügyileg erősebb Bécs iránt semmi elegendő eredményt nem tudnak fölmutatni. Ami a határőrvidéki tiszteknek az egész monarchiába lett szétkelyezését illeti ; megjegyzem, hogy a titeli zászlóaljból 21 tiszt közül egysem lett a Coronini ezredbe áthelyezve, a hova most az említett kerület tartozik, mind amellett, hogy ezen ezredbe 5 — 6 századosi s egyéb tiszti hely üresedésben volt. A németbánsági ezredből 31 tiszt közül csak 3 lett az illető 29-ik ezredbe N.-Becskerekre áthelyezve, a többi 5 pedig Galíciába, kettő Uj-Vidékre, kettő honvédekhez, a többi Trieszt, Eperjes, Ungvár, Buda, N.-Kanizsa, Szolnok, három Temesvárra stb. lettek áttéve. A szerb-bánsági ezredből 32 tiszt közül 5 Temesvárra lett áthelyezve, a hova kerületük is be lett kebelezve, 9 Galicziába, Laibach, Székesfehérvár, JLÉFV. H. NAPLÓ. 18't. VII. KÖTBT. Kolozsvár, Munkács, Beszrerczebányára stb. 1 pedig a honvédhadsereghez. A román-bánsági ezredből 27 tiszt közül 4 lett áttéve kerületük ezredébe, 2 Galicziába, 4 Kolozsvárra, 2 Dévára, Erdélybe, 1 Újvidékre, 1 a honvédekhez stb. így tehát, a határőrvidéktől a Coronini ezredhez csak 3, az illető kerületből egysem leit áttéve. A honvédelmi minister ur, kit ezen ügyben midőn még honvédelmi államtitkár volt, privative fölszólítottam, azt válaszok, hogy ezen ügy a hadügyminister hatásköréhez tartozik, s melybe a magyar honvédelmi minister praejudicium és praecedens nélkül nem is avatkozhatik. Én azonban azt tartom, hogy a magyar kormánynak kötelességében állott annál is inkább ez ügybe beleavatkozni, mivel a törvény azt mondja, hogy Magyarország fiai csakis a magyar ezredekben szolgáljanak; a Határőrvidék polgárosítása ügyének különös esete pedig a katonai oldalon kívül politikai oldallal is bír; tehát azon kellett lenni, hogy a föloszlott határőrvidék tisztjei részint kerületük ezredeibe, részint pedig a legközelebbi vidékbe tétessenek át, hogy ez által családi helyzetükön legalább segítve legyen. Ami eddig elmulasztatott, azt még az idő folyamában helyre lehet hozni, részint a hadügyministernél, részint pedig a honvédségnél szükséges intézkedés megtétele által oly módon, hogy azon tisztek, kik a magyar nyelvet nem bírják, horváíslavon honvédséghez tétessenek át. Az eredmények elitélték a kormánynak mind a kül, mind a lajthaközötti politikáját, s naprólnapra mindinkább kárhoztatják a belpolitikát is. Az osztrák-magyar diplomatia sietett, hogy természetes szövetségesének vérző teste fölött természetes ellenségének kezét nyújtsa s szorítsa, azt remélvén, hogy Bismark az osztrák porosz szövetséget nemzetközi politikájának sarkkövéül fogja tenni, midőn egyszerre a pétervári szívélyes toasztok azt hirdették, hogy a porosz-orosz szivetség a porosz-német politikának hasisa, amit a bécsi hideg toasztok illustráltak. Az osztrák-magyar államnak nem marad egyéb hátra, mint vagy Lepidus Crassus szerepét a hármak szövetségében játszani, vagy elkülönítve maradni; Magyarország mind a kéteseiben kínos helyzetben van, sőt kül, lajthaközi és bel - politikája vagyis alkotmánya* is veszélyben van. Andrásy gróf alkotmányellenesen avatkozott a lajthaközi ügyekbe, Pallavicinit s többeket ő felsége nevében rábeszélte, hogy a németekkel a választási reform mellett szavazzanak ; a lengyeleket pedig a csehek és a többi szlávokkali jszö21