Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-116
212 116. országos ülés uraim, eddig akarva, nem akarva, mindig azon tért rugdossuk ki lábaink alól. A sok centrifugális vasút engedélyezés, a tiszai czegléd-pesti vonal kiépítésének elodázása, s ahelyett a szolnok-hatvani vonal kiépítése, mely a tiszavidéki terménykereskedést a fővárostól elvezeti, a nagy-várad-eszéki vonalnak Budavár Villányon általi összeköttetése Bécscsel és Triesttel, a Győrtől Grácz felé épitett vonal, s a Villach-Brixeniutstb., hogy mily nagy decentralisatióját teremti meg a magyar kereskedésnek, csak a vak nem látja. A fiumei vasút kiépítésével űzött drága komédia, kikötő s hajóraj nélkül, a hazafi keblét aggodalommal tölti el. A sziszeki pályaudvar, mely mint a tengeri czápa az apró halakra leskelődik, a bosniai vonalon jövő áruczikkekre, hogy azokat, Magyaroszág kikerülésével Bécsnél adja ki, azon Bécsnek, hol most is hét nagy vasút öszpontosul, midőn Pesten egy sem. Míg a bécsi kormány milliók áldozatával a Dunát a város alá vitte, önök egy chúnericus nagy terjedelmű város megteremtése ábrándjából a Dunát eltávolítják a kereskedőktől, midőn a forgalom centrumát, minden helyes ok nélkül, jelen helyéről, Pest kereskedelme világos érdeke ellen, egy óriási kanyarodással a Csepel-szigethez száműzik. Ilyen intézkedések után memkell egyéb, mint hogy az osztrák duna-gőzhajózási társaság, ezen egyezmény által, teljesen emancipaltassék, hogy Magyarország gyarmatosítása bevégzett ténynyé váljék. Itt az utolsó pillanat, hogy komolyan gondolkozzunk a kereskedésünket elenyészéssel fenyegető bajnak — ha ugyan még lehetséges, — gátat vetni, mely, daczára azon minden szájon forgó emelkedésnek, mely látszólag mutatkozik, ijesztő mérvben megkezdetett. És e veszedelem elhárithatásául egyik tényező lenne ezen egyezmény félrevetése. Tartassák föl továbbá is a duna-gőzhajózási társulatnak függősége az 1853-iki szerződés 9. §. értelmében; váltsuk vissza a mohács-pécsi vonalat, s a helyett, hogy — mint sejtem — az osztrák duna-gőzhajózási társulatot fölkarolnánk: segítsük, ápoljuk gyönge magyar gőzhajó-társaságainkat. (Élénk helyeslés bal felől.) Széll Kálmán előadó : Tisztelt ház! Midőn a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot ismételve a tisztelt ház figyelmébe ajánlani bátorkodom, legyen szabad egy pár megjegyzést tenni azokra, amiket Móricz Pál képviselő ur előadott, s azon határozati javaslatra is néhány szóval reflectálnom, melyet beterjesztett. Az igen tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy ezen törvényjavaslat, illetőleg ezen szerződés , amely a duna-gőzhajózási társulattal köttetett, merő föltevésen alapszik ; azon t. i. hogy a társulat nem fog bekeresni a hátralévő évek alatt annyi pénzt, annyi jövedelmet, hogy abból egész tartozását letörleszsze. Ezt elfogadom, ez áll. | niárczius 21. 1873. A társulattal kötött szerződés azon föltevés alatt ajánlható csak, miszerint nem bizonyos az, hogy azon összeget bekeresi. De a tisztelt képviselő ur azon kitételét, hogy nem fogadhatja el az ily föltevésen alapuló szerződést: már nem fogadhatom el akkor, amikor ezen föltevés ellenében nem bírt tényt fölállítani, hanem hasonlólag csak suppositumot. Mi az, a miből a tisztelt képviselő ur kiindul ? Nem más: mint föltevés arra nézve, hogy — a mint magát kifejezni méltóztatott, — arany idők várnak a társulatra. Ez nagyon kérdéses dolog. Az utolsó három esztendő nem azt mutatta, hogy arany idők járnak; az ellenkezőjét mutatta. Az, hogy az idei tél nagyon enyhe volt, ez valami nagyot nem lendített a társulat forgalmán; mert vihetni vihetett volna az idő miatt, de nem vihetett azért, mert nem volt mit vinnie. A világkiállítás valami roppant forgalmat szintén nem fog előidézni; a világkiállításra nem mennyiségileg mennek a termékek, s igy a kiállítás igen csekély jövedelmi többlettel fogja gazdagítani a társulat bevételeit. Nézet, föltevés, nem számítás dolga, milyen évek fognak bekövetkezni, mik lesznek azon esélyek, azt biztosan állítani nem tudja senki; azért a képviselő ur föltevése szintén nem egyéb, mint puszta föltevés, suppositum. Ha ugy állítjuk föl e kérdést, amint Móricz Pál tisztelt képviselő ur fölállította, hogy t. i. elengedünk 8 milliót 800.000 írtért: ez plausibilisnek tetszik; ámde, nem 8 millió forintot engedünk el 800.000 írtért, mert igaz, hogy abból, amit a társulat fizet, 30% 800.000 frtot tesz, de a 8 millióból is, (Móricz Pál közbeszól: hát a kamat ?) és annak kamataival együtt is csak 30% fog reánk esni, ami semmi esetre sem lesz a kamattal együtt 8 millió; és nem a 8 milliót engedjük el, és annak kamatait, illetőleg az azon összegből reánk eső 30%-ot, hanem, azt amit ezen összegből a társulat be fog keresni. És itt fekszik a különbség; mert amit 1880-ig ezen összegből nem fog jövedelem-többletként bekeresni: azt nem engedjük el, mert azt a társulat megfizetni nem köteles. És amint, tisztelt képviselő ur ismeri azon szerződéseket, melyek e társulattal évről évre súlyosabban köttettek, jól tudja a tisztelt képviselő ur, hogy ezen szerződések igen is alkalmasak arra, hogy a társulat mentől kevesebb jövedelmi felesleget mulasson ki, amennyiben e szerződések nagy összegeket engednek leszámittatni leírásokra, adósság törlesztésekre és más ilyféle kiadásokra; míg viszont nem alkalmasak arra, hogy mi a társulattól megkapjuk azon pénzeket. Ama szerződések oly tág tért engednek a társulatnak, hogy azon magyarázat mellett, melyet azon szerződéseknek a gyakorlat adott, azok, reánk nézve nagyon kedvezőtlenek.
