Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-68
68. országos üJés január 20. 1872. 139 nézetek folytán azt javasolja fő jelentésében, hogy a ministerium egy enquéte bizottság összehívására utasittassék, mely a fönálló közigazgatási rendszernek a személyes felelősség követelményei szerinti átidomitása iránt javaslatot készítsen. Mert a mint a collegialis rendszernek egy előnye van, hogy tudniillik a kormányzó testületeknek egy vagy két eszes tagja, a többi járatlan és gyenge eszű tagjainak javaslatait kiigazíthatja: (Derültség! Halljukl) ugy tagadhatatlan, hogy a képviselői rendszernek alapkövét, „nihil de nobis sine nobis* végtére mindig sarkaiból kiforgatja. (Ugy van! Helyes! hal felöl.) A mint viszont igaz, hogy az egyes ministerek személyes felelőssége csakis ügyes és szorgalmatos, tehát kevesebb tisztviselők közreműködése mellett tartható fön, kiket kirekesztőleg a minisíer szelleme és erős akarata vezet: ugy bizonyos, hogy ha a képviselőház továbbá is megmarad a közigazgatás mostani bureaukraticus rendszerénél, mely a képviselőház által hozott határozatokkal, mint tapasztaltuk, nem sokat gondolván, csak saját normális formáihoz ragaszkodik, ministeriumunk személyes felelőssége — mely ugy is már több tekintetben az építési, közlekedési, pénzügyi tárgyakkal elszenderült — a lélekharang pillanatára fog jutni. (Élénk helyeslés bal felől.) így vagyunk az igazságszolgáltatás rendszerével is s annak rendes költségeivel, melyek harmadfél millió forintról öt év alatt 11 millióra növekedtek. A felállított 102 törvényszék pedig, 330 járásbíróság, 135 biró a királyi táblánál, 48 biró a legfőbb törvényszéknél és 20 biró a semmitőszéknél, — ide nem számítva a jegyzők, fogalmazók, és segédhivatalnokok seregét — el nem intézhették a folyó perügyeket. A hátralékok mennyisége arra mutat, hogy az itélőbirák akármely száma nem segíthet az egész rendszernek, főleg a rósz perrendtartásnak hiánya, (Átalános helyeslés) ; s a javítási recipe csakis ezen elavult az osztrákoktól átvett, de viszonyainkra nem alkalmazható perrendtartás gyökeres reformjában található föl. (Általános élénk helyeslés.) A pénzügyi bizottság e tekintetben az igazságügyminister költségvetése fölötti jelentésében hivja fel a tisztelt ház figyelmét. — A többi ministerek költségvetései árnyékoldalainak kimutatása, (Halljukl), igy példának okáért a pénzügyi adóhivataloknak aránytalan nagy száma, vagy a bérbe adott kincstári uradalmaknál még mindig létező sok tisztviselő fölösleges volta, vagy a vasgyárakra helytelen számítás folytán kiadott állampénzek, a részletes tárgyaláshoz tartozván: még a rendkívüli költségvetésekre nézve van egy átalános, rövid, de annyival nyomatékosabb észrevételem. (Halljuk! Halljuk !) Ugyanis midőn 1867-ben a parlamentáris kormány alakult és a képviselőház uj időszakot kívánt deríteni hazánkra: mély aggodalmat gerjesztett bennem a képviselőháznak azon hiedelme, hogy az erre vezető első lépés egy nagy kölcsön fölvétele, (Derültség! Ugy van! ial felől.) mely 85 millió ezüst forintnyi névérték után 60 millió forintot adott az állampénztárnak, mely évenkint kamat és törlesztés czime alatt 4,650.000, tehát 50 év alatt 232,500.000 forintot köteles ezon kölcsönért fizetni — és ezen aggodalom nőttön nőtt, midőn 1868-ban a képviselőház ugyanazon év 49-ik törvényczikkét fogadta el, mely szerint ezen felvett kölcsönből a következő államvasutak építése eszközlendő: (olvassa.) a hatvan-miskolczi és zákány-zágrábi — a pest-hatvani, a salgótarjáni, az alföld fiumei vasút károlyváros-fiumei részén megkezdett munkálatok folytatása, a magyar északi állam-vasutvonalnak csatlakozása a kassa-oderbergi vasútvonalhoz, Hatvantól Jászberényen át Szolnokig vezetendő szárnyvonal elkészítése — és Miskolcztól Putnok felé vezetendő vasút, — azaz a képviselőház akkor arra szavazott, hogy ezen 60 millió forinttal 145 millió ezüst forintnyi költségek fedeztessenek. Igaz, hogy az akkori pénzügyminister Lónyay ur ezen törvényjavaslatot kisérő jelentésében (olvassa a jelentést:) oda nyilatkozott, hogy az ezen vasutakra fordítandó költség a károlyváros-fiumei vasút kivételével, melyet jelentésében nem említeti, csak valamivel fogja meghaladni a 40 millió forintot nem ezüstben, hanem az akkori érték szerint. s e tekintetben hivatkozott az akkori közlekedési ministerium kiszámítására ; és a képviselőház, nem ügyelvén arra, hogy a hol egyedül számok dönthetik el a kérdést, ott akármely birodalomnak vagy a hazafiság még oly szent kivánatinak varázsa is, határát leli : részletes költségvetés és tervezet nélkül — nem ügyelvén több rendbeli figyelmeztetésekre. — rászavazott ezen államvasutak építésére; Hoc fonté derivata clades! mert ezen államvasutakra már névérték szerint 121 millió ezüst forintot, vagy is valóságos érték szerint 97 milliót költöttünk, hogy pedig kiépíthessük, még 50 millió forintnyi kölcsön követeltetik. (Helyeslés.) Ezeken kívül a volt pénzügyi minister Lónyay ur az eperjes-tarnovi vasút építését az állam költségén kívánván megkezdeni, a benyújtott törvényjavaslat ellen én adtam be a visszautasító indítványt, mely a képviselőház által ez egyszer el is fogadtatott ; de midőn a győr-szombathely-gráczi, az unghvár-nyiregyházi és az első gácsországi vasutak kamatainak biztosítása ellen fölléptem: mind annyiszor kisebbségben maradtam — s most ezen vasutak után az ország nemcsak a biztosítás teljes összegét kénytelen fizetni, de a győr-gráczi társulat, mely még a kezelés költségeit sem képes fedezni, a biztosított kamatokon felül még ezen költségeket is az államtól követeli. — Öt rövid év alatt 120 18*
