Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-50
1872. december 10-én Bittó István elnöklete alatt. Tárgyai: Kérvények bemutatása. Buda Sándor Kapnikbánya munkásainak tárgyában; Schvarcz Gyula a szulyoki elemi tanitó ügyében interpellálják a kormányt. Podmaniczky Frigyes b. a hírlapi biztosíték eltörléséről, és a tényleges állományban álló honvédtisztek fizetéseinek le nem fogialhatóságáról szóló törvényjavaslatokat ad be. A kormány válaszol Papp Lajosnak a kovásznai választás tárgyában tett mterpellátiójára. A pénzügyi bizottság bemutatja az 1873. év első negyedére szóló indemnytiről, és az 54 miüio kölcsönről szóló törvényjavaslatról jelentését. A fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslat harmadszor felolvastatván, végleg elfogadtatik. A telepitvényesekről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása tovább foly. A kormány részéről jelen vannak: Pauler Tivadar, Trefort Ágost, utóbb Kerkapoly Károly, Szlávy József, Tóth Vilmos. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. Mindenekelőtt a múlt ülés jegyzőkönyve fog fölolvastatni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a deezember 7-én tartott ülés jegyzőkönyvét. Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesítve van. Van szerencsém bemutatni a tisztelt háznak szabad királyi Pest város közönségének kérvényét, melyben Csepel község elöljáróságának azon kérését, hogy e község Pest városához csatoltassék, figyelmen kívül hagyatni kéri. Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Kovách László: Tisztelt ház! Van szerencsém Hatvan mezőváros közönségének kérvényét benyújtani, melyben a királyi kisebb haszonvételek és italmérési jognak törvény általi megszüntetését kéri. Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Pulszky Ágost: Van szerencsém Somogymegye lengyeltóti kerülete tanitó-egyletének kérvényét a közoktatási törvény módosítása tárgyában benyújtani. Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Buda Sándor: Tisztelt ház! Épen most érkezett hozzám Kapnikbánya munkásainak megkeresése a kincstári kedvezmények megakasztása tárgyában. Tisztelt ház! A tényálladék rövid vázlata ez. A bányászok eddig századok óta élvezték azon kedvezményt, hogy a kincstár meghatározott áron gabna-eszközökkel látja el őket. Közelebb egy rendelet bocsáttatott ki, melynélfogva e kedvezmény a szegény munkás-osztálytól j övő évi január 1 -sőtől kezdve elvonatik. Nem akarom most hosszabban indokolni, későbbre halasztván véleményem kifejtését; azonban egyre akarom figyelmeztetni a házat, hogy a ki csak egyszer is megfordult egy bányász telepen, annak nem kerülhette el figyelmét azon nyomor, melynek a bányász ki van téve. A bányásznak nincs egy talpalattnyi földje, minden birtokát és tőkéjét karja képezi, ha ezt a bánya előbb össze nem zúzza, hét éves korától negyven éves koráig, a mint ezt az orvosok kimutatják, ugy is szolgálatképtelenné válik. Tisztelt ház! Én barátja vagyok a jó államgazdálkodásnak, főleg akkor, midőn hetven millió deficittel állunk szemben, barátja vagyok az államgazdálkodásnak és a szigorú pénzkiadásnak, kivált midőn a bukás örvényének szélén állunk; de azon gazdálkodást, hogy a szegény bányásztól elvonjuk az utolsó falat kenyeret, a humanismussal összeegyeztethetőnek nem látom. A bányászok e telepről kérvényükben komolyan nyilatkoznak, melyben kinyilatkoztatják, ha a királyi kincstár rendeletét végre fogja hajtani, összeszedvén holmijokat egyetlenegy se fog megmaradni a bányásztelepen. Ugyanazért a következő interpellatiót vagyok bátor benyújtani:
