Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

ggg 410. országos ölés deezember 20. 1871. dig azon egyszerű oknál fogva, mivel a minisz­ter ur a közoktatást nem a haladó korszellem kívánalmai szerint igyekszik vezetni; (Helyeslés szélső bal felől.) nem fogadhatom el továbbá azért: mivel a miniszter ur nem képes, vagy nem hajlandó az ország törvényeit érvényre jut­tatni azon egyház ellenében, mely a bajor köz­oktatási miniszternek, Lutznak, a német biro­dalmi gyűlésen kimondott nevezetes szavai sze­rint, magának tulajdonitja az állam fölötti fön­sőbbséget. „A kérdés már most az, ki legyen az országban ur, az állam-e, vagy a római egyház? Mert semmiféle államforma nem létezhetik, a hol két kormány van. (Helyeslés.) Ily állapotban megszűnik a törvény iránti tisztelet, az állam tekintélye, a nyilvános rend minden alapja Min­denütt pedig, hol a lakosság többsége a római egyház befolyásának van alávetve: két kormány létezik ; s ha a világi nem veti magát alá az egyházinak: ugy egymással szemben állnak. Bár­mily törvényt hozzon is az állam; az egyház mondhatja és mondja, hogy az hivei lelki üd­vösségébe ütközik, és jogot vindicál magának, hogy ezen törvényt érvénytelenné tegye." Ekként szólt egy pár hét előtt a felvilágo­sult bajor államférfiú. így van ez tulajdon ha­zánkban is. Itt is ugyanazon egy ezél felé tö­rekszik a jezsuita-szellemtől áthatott fekete in­ternationale, mely dölyfös papi hatalmával és kérlelhetlen fanatismusával sokkal veszélyesebb és rombolóbb, mint bármily szenvedélyes politi­kai párt. Mert kérdem, t. ház, hasonlitható-e pusztításaiban a commune petróleuma a türel­metlenség ama petróleumához, mely már annyi irtó háborút, a máglyák százezreit gyújtotta meg és annyi végtelen nyomort terjesztett el az em­beriség soraiban. Még egyszer, én a eultus és közoktatási mi­nisztérium költségeit nem szavazom meg. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) Vécsey Tamás : T. ház! Bármily igaz­ságokat hallottam a két előttem szólótól, mind­amellett beszédjök conelusiójához nem csat­lakozhatom mert a közoktatás budgetjének megtagadása; csak első és kis vonalban érin­tené magát a minisztériumot, fővonalban meg­károsítaná, megsebezné féltett közoktatási ügyün­ket, melynek csak egy pillanatig sincs ideje tét­lenségre; itt folytonosan, félbeszakadás nélkül munkálkodnunk kell. Nem akarván tehát személyek miatt az ügyet legkevésbbé is koczkáztatni: habozás nél­kül kijelentem, hogy az élénkbe terjesztett val­lás és közoktatási budgethez hozzájárulok. Azonban, midőn ezt kijelenteném, egyúttal nem hallgathatom el azon meggyőződésemet, hogy mindnyájunknak, de különösen az ellenzék sorai közt ülőknek elodázhatlan kötelességők az éber­ség, a kritika, mely kíméletlenül feltárja a bajokat, mely üldözze, sőt kiirtani törekedjék az elhara­pódzott visszaéléseket, melyek fájdalom! közok­tatási ügyeink körül tapasztalhatók. Nem akarok messze térni a kérdéstől, nem akarom azon adatokat szaporítani, melyek áta­lánosabb szempontból itt felemiittettek ; én csak igen röviden egy pár vonást akarok felmutatni közoktatási ügyünkhöz az önök által még eddig nem érintett oldalról. (Ralijuk!) Közoktatási ügyünknek főfogyatkozása ta­pasztalatom szerint, melyet nem a parlament­ben, nem is broschurok olvasása közben, hanem az iskola padjain szereztem: 1-ör is az anyagi szegénység, 2-or a szellemi szegénység, 3-or a vizsgák körüli rendkívüli lanyhaság, ós 4-er a proteetio. A szegénységet minek szégyelnők : mikor ennek bevallása, talán a gyógyszer felkeresésé­hez vezet. Én láttam e nyáron Eperjesen össze­seregleni az ottani megyének tanítóit, hogy a collegium gymnastikájában gyakorolják magokat és elszorult szivem, midőn láttam azon Ínséges, azon megsoványodott, majdnem kétségbeesett ala­kokat ; midőn láttam, hogy ezen ínséges hadse­regre van bízva az, hogy megküzdjön a nem­zetnek legnagyobb ellenségével: a butasággal és sötétséggel. (Tetszés.) Ily nyomorúságos állapotban levő tanítók, kik Sárostól Torontálig mindenütt egyaránt nyo­morognak : lehetetlen, hogy szolgáltassák azt, a mit szolgáltatnának akkor, ha legalább némi részben fel volnának mentve a nyomasztó anyagi gondok alól. A középtanodáknál ugyan magasabb skála szerint vannak díjazva a tanárok. Azonban néz­zenek körül t. képviselőtársaim, mit fognak ta­pasztalni ? Vagy azt: hogy nyomorban sinylenek a gymnasiumi tanárok: vagy hogy odaadják ma­gokat correpetiókra, vagy elszegődnek valami in­tézethez vagy bankhoz, avagy más efféle vál­latokhoz, és ott nyernek hivatalokat, melyek föl­emésztik idejöket, absorbeálják erejűket, és azt eredményezik aztán, hogy a tauár idő előtt inva­lidussá lesz, az iskolák alapjának kárára és ter­hére. Nézzük továbbá az egyetemet. Épen ma olvastam a hivatalos közlönyben, hogy egyetemi tanszékre 1365 írttal van pályázat hirdetve, azon tanszékre, melynek képviselője most a minisz­teri padokon ül. Én uraim ujabb időben még egy könyvvezetőt sem láttam, kit 1365 írttal hivtak volna meg. Azonban az anyagi nélkülö­zés nem volna még minden. Hisz azt mond­hatják, hogy tenni kell ügybuzgóságból és magas bór nélkül is szolgálni kell a hazát. Van ember, ki azt teszi, vannak, kik azt teljesitik. Azonban nyo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom