Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

410. országos ülés decsember 20. 1871. 367 azon határokon belül, a melyeken belül a mi­nisztériumnak kétségtelenül szabad tere volt: igen kevés, úgyszólván semmi sem történt. Igaz, elfogadtatott egy uj tanterv, elfogadtatott majd­nem szóról szóra a középiskolai tanár-egyesü­let előterjesztése alapján; de azt hiszem tisztelt ház, hogy épen ebben rejlett a fő hiba, épen ezen feltétlen elfogadásban minden tekintet nélkül az átmeneti intézkedésekre ugy, hogy sokan, a kik tanulmányaiknak egy részét a régi tanrendszer szerint végezték: további tanulmányaikban az uj rendszer szerint ugyanazt ismét kötelesek hall­gatni, sokan pedig bizonyos tárgyakból épen nem részesülnek oktatásban. Azt hiszem, hogy a közép iskolai tanár­egyesület igen tekintélyes, igen tiszteletre méltó testület; de azért még sincs arra hivatva, hogy törvényt szabjon, hogy föltétlen rendelkezési erő­vel biró javaslatokat tegyen itt, a hol különö­sen tekintetbe véve azt, hogy tagjai csupán az elmúlt rendszerek alatt nőttek fel, s csupán azon keretekben érezték jól magukat, az ő ja­vaslataik is az elmúlt rendszernek, • eszméinek csak halvány másolatát képezik. A gymnasiumé­nál a reáliskolák ügye sem áll sokkal jobban. Hogy itt még érezhetőbbek, sokkal nagyobbak a hiányok, mint a gymnasiumoknál; hogy itt a szükségletnek távolról sem tesznek eleget a fenn­álló intézetek: mutatja azon példa, a mely ez­előtt pár héttel itt a fővárosban lefolyt. A pesti reáltanodában ugyanis meg kellett tagadni a növendékeknek további felvételét, miu­tán a jelentkezés oly tömeges volt, hogy a lé­tező tanerők számával nem lehetett eleget ten­ni. S hogy ezek sem használtatnak fel kellően, szintén egy példával bizonyítom, amely azt hi­szem elég lesz, az iskolai házrendszer észszerüsé­ge és czélszerüségének jellemzésére. Ez t. i. az, hogy a reáliskola harmadik tanfolyamában, a hol 12, 13 esztendős gyermekek tanulnak, adatik elő a váltójog, eloadatik olyanoknak, a kik talán számolni sem tudnak kellően, s miért? talán azért, hogy már ezen korukban legyenek képesek váltókat kiállítani; holott azt a fenn­álló törvény értelmében szerencsére hiába tanul­ták, vagy hogy a negyedik iskolából már kilép­jenek és kereskedelmi házakban önálló alkalma­zást nyerjenek? De ha a reáliskola és a gymnasiumok ügye nem fejlődött: talánfejlődőtt a íőtanintézet, fejlődött az egyetemnek, az akadémiáknak ügye, melyek ápolása a törvényhozás többizben kimondott véleménye szerint minden esetre egyik legfőbb fel­adatunkat képezi. Hogy az egyetemi törvény meg nem hoza­tott : az iránt, tudom, a minisztert felelősségre vonni nem lehet; az egyetemi törvény számos tőle független akadályokba ütközött és ütközhe­tett, és itt számos más tényezőkkel is kellett számolni. De hogy az előkészületek meg nem történ­tek, melyek ezen egyetemi törvénynek nem ere­deti fogalmazása szerinti, hanem sokkal magasz­tosabb értelembeni érvényesítésére vezettek vol­na, melyek a kor igényeinek inkább megfelelők és arra vezettek volna, hogy az egyetemi tör­vényjavaslat évről-évre fejlődni kellő tanügyünk­nek remélhető állapotához inkább méltó alakban terjesztessék a ház elé, hogy erre nézve, mon­dom, intézkedések nem történtek: az valóban megboesáthatlan, annyival inkább, mert van, a mi az egyetemre nézve sokkal fontosabb még e törvényjavaslatnál is, s ez a méltánylás, a mely­ben az ország a tudományt részesiti, és azon er­kölcsi közszellem, mely kell, hogy hazánkban meghonosuljon, mielőtt bárminő törvényjavaslat, mielőtt bárminő reform keresztülvitetnék. Az ! mondatik ifjúságunkról, hogy gyakran léha, hogy kevés kedve van a tudományhoz, hogy a helyett, hogy az egyetemi cursust látogatná: billiárdok mellett kávéházakban található. A hiba, nem hi­szem, hogy ifjúságunké. Addig, mig az egyetem másnak nem tekin­tetik, mint némely szakpálya előkészítő iskolá­jául ; addig, mig a jogi cursus csak ügyvédek praeparandiajának vétetik; addig, mig az egész bölcsészeti íacultas, mely magában foglalja tu­lajdonkép az egyetem lényegét, mely Németor­szágban s minden országban, hol az egyetemi intézmény kifejlődött, az egyetemnek fő túlnyomó facultasa, csak a gymnasiumi tanárok pályája elő­készítő helyéül tekintetik: addig a tudomány méltóságának elismeréséről, addig egyetemi köz­szellem fejlődéséről szó sem lehet; — különösen addig, mig az ugyan nem állami, hanem egye­dül és föltétlenül a magyar minisztérium alatt álló vidéki tanodákban végzett cursusok az egye­temi cursusokkal egyenértékűeknek tekintetnek; addig, mig itt a 4 évi joghallgatás az eperjesi 2 évi joghallgatással parificáltatik, — mig ismét ugyanazzal Debreczenben, Egerben, Pozsonyban a 3 évi cursus vétetik egyenértékűnek; — mig az egész egyetemi oktatás, a felsőbb tudomá­nyok tanítása nem központosittatik, s nem egy­séges országos terv szerint létesíttetik: addig ezen központi tanítás emeléséről, addig az egye­temnek modern színvonalra juttatásáról szó sem lehet; addig hiába hozzuk meg az egyetemi tör­vényt : mert mindig száz meg száz hely lesz, hol az egyetemi törvény szabványai kijátszatnak, s mindaz, mit elérni akarunk, megakadályoztatik, meggátoltatik. Még egy észrevételem van e tekintetben, $ ez a protestáns felsőbb tanintézeteket illeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom