Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-283

fO 283, országos ülés kérem a rendszeres bűnügyi és börtön-statiszti­kának közrebocsátásával. Ugyanis , a most elénk adott tételeket, melyek, mint igen helye­sen jegyzé meg Zlinszky György tisztelt képvi­selőtársam, a.z adózó népnek terhét képezik, hogy a népképviselő megszavazhassa : okvetlenül szüksé­ges, minél tisztábban, minél részletesebben is­merni ezen ügynek minden egyes kívánalmát. Kevés az, mit eddig tudhatunk; legfölebb az, ki az ide vonatkozó kútfőket elolvasni vagy ráér, vagy fáradságot vesz magának : tudja, hogy az igazságügyminiszteri költségvetés 1870—1871 -ki előterjesztéseiben az állami fegyintézetekben levő rabok száma már kijelölve van. A statisztikai tanfolyamban az igazságszolgáltatásra vonatko­zólag tartott előadásból azt is tudjuk, bogy a fegyintézetek befogadási képessége hogy áll a rabok létszámához. így például a munkácsi 670 személyre van berendezve, a váezi 900 pótvári 1000-re, az illavai 634-re, a szamosuj­vári 1028, a mária-nostrai 600, a nagy-enyedi 200-ra. Összesen 5042 helyiség, melyben az 1870-i költségvetés szerint 2850 fegyencz van, mig 1869-ben volt 2798. Ezen adatoknak összevetése, tiszt, ház, bár eléggé szükkörü (Halljuk!), de épen azért kívá­nok részletes bűnügyi és börtönügyi statisztikát: ez azt mutatná, miszerint vagy a közerköl­•siség áll kedvezőbb lábon hazánkban, mint az­előtt, vagy talán a büntető igazságszolgáltatás karjai gyengültek meg; mert, a mit már előt­tem szólók közül többen fölemiitettek: ezen meg­lehetősen alantos létszámot szomorúan czáfolja meg a szegedi bünkrónika. Azonban még több mit ez alkalomból az igazságügyminiszte­riumtól kívánok, ez alkalomból én, a ki a kért költség megszavazásánál nagyon szívesen óhajta­nám, hogy elfogadtatnának t. képviselőtársaim Máriássy Béla és Irányi Dániel határozati ja­vaslataik. Egy további indokom arra nézve, hogy kí­vánjak többet, kívánjak részletesebb kimutatást az igazságügy minisztériumtól: az, hogy az or­szágos fegyintézetek sorát, az államfogházak egyzékét a váczi államfogda zárja be. Egy la­pon, egy czim alatt, ugyanazon rovatban van ez a többivel. Erről lehetetlen néhány szót nem szólnom, a mennyiben mindjárt eleinte feltűnik az embernek: miszerint itt — szomorú ugyan, de egymással összeköttetésbe hozatnak, és egy lapon, egy rovat alatt tárgyaltatnak a társada­lom elleni és politika elleni bűnök, azon neve­zetes különbséggel, hogy mig 1870-ben a váczi államfogdában vagy csapdában volt foglyok száma húszra előirányoztatik, már a f. évre kegyelme­sen csak 16 van előirányozva. Kegyelmesnek tchruár II. 1871. kell mondani e számot, de igazságosnak mondani nem lehet. Ez a kegyelem az, mely fölött még majd az idő folyama fog dönteni: hogy mennyiben állhat ez fön, és mennyiben nem. Ez a kegyelem mindig a jognak ellenmon­dása, és én az ide vonatkozó egypár adat fölem­litésével azt kívánom kimutatni, miszerint a váczi államfogháznál még a kegyelem is nagyon szűken van mérve ; ha ugyan igaz az, a mit olvastak a statisztikai tanfolyamban: miszerint „alkotmányunk terén az uj törvények alkotása s a régiek megszüntetése az országgyűlést és ő felségét, a törvény magyarázata az igazságügy­minisztert illeti." Ajánlom figyelmébe a tiszt, háznak ezen nyomdahibát, a mely egy második kiadásnál körülbelül ki fog javíttatni. De továbbá ha nézzük, mily okok vezet­hetnek valakit az államíogházba: a kegyelemnek az is meglehetősen ellene mond, és a jog fogalmával nehezenkibékithető. Ilyenek az esküdtszék hatáskö­réhez tartozó, és a sajtó által elkövetett büntettek : 1. Izgatás a magyar állam egysége, a bi­rodalmi kapcsolat és örökösödési rend ellen. 2. Izgatás az alkotmánynak erőszakos föl­bontására. 3. Izgatás a törvényes felsőbbség elleni en­gedetlenségre. 4. Felségsértés. 5. Az uralkodóház tagjainak sértése. 6. A vallás és közerkölesiség sértése. 7. Lázítás a közbéke és rend erőszakos meg­zavarására. 8. Törvényes hatóság vagy testület rágal­mazása. 9. Köztisztviselőnek hivatalos tetteire vo­natkozó rágalmazás. Ezek, t. ház, mintegy azon horgok, melyek az eszméknek, gondolatoknak többé kevésbé tiszta vizében úszkáló halacskáit megfogni van­nak hivatva. Ezekre én csak azt jegyzem meg, hogy mindenkor volt a világon, és mindig lesz fátyol borogatásnak, és fátyol-szellőztetésnek különböző politikai pártja ; s ez az, amit a jog fogalmával meg nem békéltethetek, hogy azok kölcsönösen egymás ellenébea oly argumentumokkal éljenek, a mik közül egyik épen a váczi fogház is. Kü­lönösen magyar hazáíikban, ahol még a mai időkig is fön van emlékezete, ha nem is az ural­kodó politikában, de bizonyosan a történelemben azoknak, amik Pozsonyban, Bécsújhelyen, Lőcsén, Eperjesen vagy az uj épület falai közt és Ara­don annak idejében történtek; továbbá vannak, akik még tudnak emlékezni a Belgiojozsó, Básta, Buchheim, Souches, Kopp, Leslie, Spankau, Ca­raffa, Heister, Haynau nevekre, és akik tudják

Next

/
Oldalképek
Tartalom