Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-274
264 274. országos ülés január 30. 1871. mindezen czéloknak kivitelére .föladatuknak egyik része volt a nagy kiterjedésben űzött kémkedés is; ezt pedig ők hiven és szigorúan teljesítették. De legyünk méltányosak és ismerjük el, hogy e mellett nem felejtették el eredeti föladatukat sem; mert az erdélyi részekben, a hol egypár év előtt egymást marezangolva csaknem hiénává fajult el a nép : igen rövid idő alatt a csendőrség rendet csinált és ott, hol a comnrunismus legnagyobb mérvben űzetett, egyszerre vagyonbiztonság állott be. Ezt tehát el kell ismernünk és ez igy ment; a csendőrség teljesítette kettős föladatát, az eredeti becsületes feladatot és a hozzá adott undok föladatot, mindaddig, mig az egymást követő nagy veszélyek a monarchiát összedöntötték és föléledt újból az alkotmányos élet. Igen, de akkor a rendőrség uj korszakba lépett, olyanba, melyben megfelel a kormány irányzatának. A magyar kormány fölmentette attól az utált működéstől, hogy ne legyen többé a nemzetiségeknek egymás ellen való ingerlője, mint az absolut kormány alatt volt, ne legyen kémkedő, hanem maradjon az a minek lennie kell: a személy- és vagyon-biztonság őre s ezt teljesítette is ugy, a mint jobban már alig képzelhető. Mert a mint elismerik az ellenkező oldalon is, Erdélyben a rablás és fosztogatás és a személymegtámadás igen ritkán fordul elő és a postakocsik, sőt a vasutak megtámadásáról csak meszsze földről jönnek hozzánk hírlapok utján a hírek, de nálunk ezek hallatlan, ismeretlen dolgok. En tehát ezekből kiindulva, hogyan tekintem a csendőrséget ? Ugy tekintem, mint jó fegyvert, mely megtette szolgálatát az ellenségnél mig az ő kezében volt; de miután e fegyver a mi kezeinkbe került, és mi disponálunk vele : megteszi a mi részünkre is szolgálatát, megteszi a személy- és vagyonbiztonság érdekében kötelességét. A jó fegyver jó fegyver marad, s csak attól függ: ki bánik vele. Tudnék én erre több példát fölhozn'; hát 1848—49-ben honnan kaptuk tisztjeinket és tábornokainkat 1 ? ííem-e az osztrák hadseregből? honnan kaptuk a legjobb fegyvert; nem onnan-e, s onnan kerültek a dicső aradi vértanuk is. Azok kiket az osztrák seregből átvettünk: nagyon ügyes emberek voltak, kik be levén gyakorolva, jó fegyverükkel használtak arra, hogy a magyar fegyver jó hire a világon elterjedjen. így levén a dolog, én ez intézmény embereit, ugy a mint ma van, ma már nem nevezhetem zsandárnak; zsandár volt az az osztrák kormány alatt, most már csendőr, kinek kötelessége csak a személy- és vagyon-biztonságra őrködni, és miután kötelességüket megteszik, egész erélylyel megteszik a mi szemünk láttára igen szép sikerrel: nem tudnám, miért törnénk fölötte pálczát. Egyébiránt csak arról van szó, hogy addig, a mig azt valami jobbal fogjuk pótolni: ez intézményt eltörölni nem lehet; de hogy mikor fogjuk azt pótolni valami jobbal, annak napját biztosan nem mondhatjuk meg, nem tudhatjuk félév vagy pár hómulva fog-e az megtörténhetni? De azt ki mondhatja a t. ház, hogy megtartjuk addig, mig jobbal nem pótolhatjuk, és a midőn valami jobbal vagy aequivalenssel pótolhatjuk : akkor mindenesetre abba hagyhatjuk. De t. ház, szabadjon még egy egyéni óhajtást is kifejezni, mert mindenki azért van itt, hogy megmondja mit gondol és mit tart a haza javára jónak. Én nemcsak azt kivánnám, hogy tartsuk meg most; hanem az én óhajtásom az volna, hogy ez a megpróbált intézmény, mely oly jó sikerrel működött, legyen kezdete egy egész hazánkban átalánosan fölállítandó országos rendőrségnek, a mely bizonyára jobban föntartaná a megyékben is a zilált rendet, mint a mostani megyei pandurság. Adhatnánk mi annak akármilyen nevet — bár én azt tartom, hogy csendőr sokkal jobb elnevezés, mint a nem tudom mily konyháról került pandúr. A főczél csak az legyen, hogy állítsunk föl egy olyan rendőrséget, mely a czélnak megfeleljen, és mely — azt kivánnám én — egész Európa előtt igyekeznék a mi becsületünket föntartani. Mert hisz még most is hallunk nem egy, hanem több esetet, hogy a külföldön az, a ki nincsen kellőleg informálva, rettegve és oly véleményekkel jön az országba, hogy élete és vagyona veszélyeztetve van. Ezt meg kell szüntetni: azért kívánnék egy átalános országos rendőrséget. Ez egyébiránt csak egyéni óhajtás, most csak azt kívánom, hogy tartsuk meg Erdélyben a zsandárságot addig, a mig jobb nem lesz; ne mondjuk fél esztendőig, hanem addig tartsuk fön : a meddig szükséges lesz. (Szavazzunk! Szavazzunk V) Lázár Ádám: T. képviselőház! Ámbár az erdélyi királyi biztosság intézménye a szokott többség által, a kormány kényelmére és az adózó nép túlterheltetósére megszavaztatott; mindazáltal, miután az átalános vita alkalmával az erdélyi királyi biztosság tárgyalásánál is szintén hasonló intézménynek nyilvánítottam a csendőrséget, bármi legyen sorsa ezen költségvetési tételnek : kötelességemnek ismerem ellene fölszólalni. Igen óhajtottam volna, ha a kormány képviselője ezen intézmény szükségességét, czélszerüségét és oly módoni berendezését mutatta volna ki, mely kivételessége mellett is, valósággal a közrendészet kívánalmainak megfelelni képes;
