Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-241
241. országos ülés novsmber 23. 1870. 163 eset nagyon föltűnt, mire most nem rég azon válasz jött, hogy a diósgyőri korona-uradalom igazgatóságának, vagyis az ottani bánya-igazgatóságnak — a mint ujabban nevezni szokták — jogköréhez tartozott, hogy azon esetben, ha a bérlő azalatt teljesen megfelelt kötelezettségének, s az előbbi bérlet összegnél 10%-tel többet igér, a bérletet minden árverés nélkül ugyanazon bérlőnek adhatja ki. így történt ez most is, és pedig amint látszik, a kincstárnak nagy kárával; mert ezen hat évre is 4000 frttal kevesebb a bérlet-összeg, mint különben bevétetett volna ; sőt valószínű, hogy az árverés alkalmával még nagyobb ajánlat is tétetett volna. Mint a fölvilágositásból, mely a miniszterrészéről adatott, látszik, csakugyan fönállott az államjavak igazgatóságánál azon szabály, hogy ha 10%-kal többet ad a bérlő, a bérletben benmarad. Ez megszüutettetett, mint állíttatik Diósgyőrben, de nem vagyunk biztosak arra nézve, hogy megszüntettetett-e ezen szabály átalában és vajon más korona-uradalmakban nincsen-e gyakorlatban jelenleg is. Miután ezen szabály, ha még fönáll, sok károsításra ad alkalmat, és sok visszaélésnek kútforrása lehet: bátor vagyok a miniszter úrhoz a következő interpellatiót intézni. (Halljuk! Olvnssa az interpellatiót. „Interpellatio a pénzügyminiszter úrhoz: Meg van-e szüntetve nemcsak a diósgyőri korona-uradalomban, hanem egyebütt is azon szabály, mely szerint kincstári bérleteknél, ha a bérlő kötelezettségének különben megfelelvén, tíz száztólival többet igér, részére a bérlet az árverés mellőzésével meghosszabbítható? Elnök : Közöltetni fog a pénzügyminiszter uri*al. Kovács László : T. ház! (Halljuk!) Hatvan mező városának elöljárósága és lakossága folyamodnak a t. házhoz, hogy a törvényszékek, és járásbíróságok rendezése alkalmával Hatvan mezővárosában is egy járásbíróság rendeztessék. Kérem a kérvényi bizottságnak kiadatni. Elnök: A kérvényi bizottságnak adatik ki. Bujanovics Sándor: Interpellatiót bátorkodom intézni az igen tiszt, közmunka- és közlekedési miniszterhez. Kérem a tiszt, házat, méltóztassék megengedni, hogy, amennyiben a tárgy megérthetésére okvetlenül szükséges, ezen interpellatiómat a tények rövid elősorolása által röviden indokolhassam. A kassa-oderbergi vasút kőszegi állomása, melyből az eperjesi szárnyvonal kiágazik, s mely épen ezért nagyobb fontossággal bir, az engedély okmánynak alapul szolgáló tervek és főimérések szerint a Hernád bal partjára Abosra volt tervezve, később ezélszerünek mutatkozott ez állomást, talán a fővonal érdekében, de mindenesetre a vasúti főválalkozók nagy előnyére, a Hernád jobbpartjára, Kőszegre áttenni. Ezen pályavonal közigazgatási bejárása alkalmával 186S-ik évi május 24-én már az állomás a Hernád jobb partján kijelöltetett. A bejárati bizottságban résztvett megyei küldöttségi tagok, utalva a kijelölt állomás topographicus fekvésére — melyhez a hozzáférhetés terhes járművekkel még a Hernád normális vízállása mellett is felette nehéz, de nagyobb vízállás mellett az év nagyobb szakában teljesen lehetetlen — az egész megyei közönség érdekében, és hogy a pályaudvarral a szakadatlan közlekedhetés biztosittassék, fölszóliták a bizottságot, hogy a Hernádon egy közlekedési hídnak fölépítéséről gondoskodjék, vagy pedig a Hernád bal partján egy rakodó állomás fölállittassék. Az engedélyesek jelenlevő képviselői e kérelem teljesítését, melyet a bizottságnak a kormány részéről kiküldött tagjai helyesnek ismertek el, megtagadták. Azouban a fővállalkozó Riche testvérek képviselői Loich Ede és Tolnay Lajos még a bejárati bizottság működésének befejezése előtt 18 68-ik évi május 30-án egy kötelező okiratot állítottak ki, melynek értelmében megbízójukat, a nevezett főválalkozót kötelezik, a Hernádon, a kőszegi állomássa] szemben egy közlekedési hídnak fölépítésére, s annak a vasút megnyitásával egyidejűleg a forgalomnak, illetőleg föntartás végett a megyének leendő átadására; azon föltétel mellett azonban, hogy a főválalkozók által elvállalt kötelezettség pár hónapig titokban tartassák, s hogy a megyei küldöttség a bejárati bizottság jegyzőkönyvében egy záradékban kijelentse, miszerint a híd ügyében netán teendő kormányi intézkedéseket ujabb fölterjesztés beadásáig függőben tartatni kéri. A megyei küldöttség az elvállalt kötelezettség által a híd építését biztosítottnak hivén, a kívánt záradékot a jegyzőkönyvbe beigtattatta. Eltelvén a titoktartásra kikötött idő, a főválalkozó Riche testvéreket több ízben kötelezettségük teljesítésére fölszólította ; mindezen fölszólitások azonban nemcsak hogy a kivánt eredményt, a híd építését nem eredményezték; de még válaszra sem méltattattak. Ugyanez történt, midőn később a fővállalkozásban a Riche testvéreket az Anglo-ausztrián bank fölváltotta, mely a megye közönségének fölszólitására, vajon előde elvállalt kötelezettségét maga részéről kötelezőnek ismeri-e el? hasonlóképen nem válaszolt. Ily körülmények közt a megye közönsége a 21*
