Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-155
155. országot ülés márczius 29. 1870. 259 rint, a szerződés megszűnt, a concessio elveszett", tehát ilyen meg olyan bűnt követett el a miminiszterium, meri, a mint mondja, háromszor megszűnt a concessio, háromszor adta ki a terhes concessiót — később ugyan mondja, hogy kétszer — és a végbeszédében is azt mondja, hogy bebizonyította, hogy ezután is a magyar kormány kezében volt a hatalom, az ezen vasútvonal iránt kötött szerződést „két" izben — tehát megint nem háromszor — megszüntetni, vagy enyhíteni, és ezt a kormány mind a „két izben" elmulasztotta. Már engedjen meg a t. képviselő ur, hanem, ha a concessióban foglalt ezen föltétel oly világos, és olyan súlyos ezen vád , melyet annak alapján emel, — föltettem volna a t. képviselő úrról, hogy a szombat és hétfő közti gondolkozási időt, melyet a ház engedélyezett, arra használja és annyi fáradságot vehetett volna magának, hogy vasárnap az illető concessiót előszerezvén, ezen szombaton mondott beszédében a coneessionak armyira világos egyik pontját kikeresi, és ha megleli, a minisztériummal közli vala: mert ha ilyen világos pont a concessióban létezik, — tessék elhinni, e körülmények közt minisztérium bizonyára ezt az ország érdekében érvényesíteni el nem mulasztotta volna. Miután beszédének második része egészen azon vádon alapszik, hogy a coneessionak egyik, — nem tudja: melyik, — de világos rendeleténél fogva háromszor elvehettük volna a concessiót az engedélyesektől, bátor vagyok fölkérni tiszt. képviselő urat, itt vannak a concessio pontjai, méltóztassék nekünk abból megjelölni azon bizonyos világos pontot, (Ivánka Zsigmond átadja az okmányt Simonyi Ernőnek. Tartós nagy derültség) és ha megtalálja, legyen szíves azt a pénzügyminiszterrel közölni, hogy ezen pont világos értelmét, ha netalán még alkalom akad, az ország érdekében érvényesíthesse. (Derültség és tetszés.) Egyébiránt, azon körülmény, hogy ily vádat, ily súlyos vádat a concessio megolvasása nélkül hozott a t. képviselő ur a t. ház elé — engedje meg, hogy azon megjegyzést tegyem — nem akarok a parlamentális szabályok ellen véteni, s erősebb kifejezést használni: mindenesetre csak arra szolgál, hogy azon számos vádak alaptalanságát is föltüntesse, melyeket a képviselő ur ezenkívül előhozott és egy elfogulatlan sem fogja helyeselni a t. képviselő ur azon eljárását, melynél fogva az ország szine előtt ily fontos tárgyban a tényeket elferdíti és ráforgásokra alapítja alaptalan vádjait. (Helyeslés. Igaz! a jobb oldalon.) De másfelől fölhívom a t. házat bizonyságául annak, vajon azon három év alatt — már most negyedik éve, hogy a pénzügyminisztériumot átvettem, — intéztetett-e hozzám egyetlen kérdés, minisztériumomra és annak eljárására vonatkozólag, a melyre nézve részletesen és a tárgyra behatólag felelni elmulasztottam volna , (ügy van. Igaz! jobb felől) sőt ha szükséges volt adatokat, a hivatalos adatokat elő terjeszteni, sohasem késtem. (Igaz!) Miután az e tekintetben követett eljárást a minisztérium ellen vádként fölhozni nem lehet, sőt adatokkal, még pedig hivatalos adatokkal vagyok képes kimutatni, hogy a magyar minisztérium — a közlekedési épen ugy, mint a pénzügyminisztérium — midőn ezen vasútvonal kiadása már megtörtént, időközben minden körülményt czélszerüleg kívánt arra nézve fölhasználni, hogy ezen kedvezőtlen concessio kedvezőbbé, a kivitel bizonytalansága biztosítottá legyen. (Helyeslés jobb felől.) E részben engedje meg a t. ház, hogy némelyeket idézzek. Ismét hivatkozom arra, hogy ezen ügynek kivitele a közlekedési minisztérium föladata volt, és így hivatkozom az 1868. Julius 1-én hozzám intézett átiratára , melyben a minisztérium közli mindazon jegyzőkönyveket, melyek az engedményesekkel ezen vasútra nézve fölvétettek. Es mit láttunk ebből a t. ház ? azt, hogy nyomról nyomra ki lehet mutatni, miszerint a minisztérium igyekezett ezen kedvezőtlen concessiót minél kedvezőbbé átalakítani. Az e tárgyban a 8 napi vitatkozás alatt, annyiszor emlegetett Hollán államtitkár ur elnöklete alatt tartott tanácskozmányok, melyek április 14, 23 — 25. és május 5-én tartattak és melyeken a pénzügyminisztérium is képviselve volt, minő eredményeket mutatnak föl ? Legelőször is azt, hogy követelte a minisztérium, hogy az illető vállalkozók a szükséges cautiót tegyék le; és le is tették még pedig a magy. pénzügyminisztériumnál, a jegyzőkönyv szerint, mielőtt hozzá fogtak a munkához, három millió 603,600 irtot. A szerződésnek, még pedig nem a pótlólag kötöttnek, hanem a birodalmi tanács által engedélyezettnek volt egy reánk nézve igen kedvezőtlen pontja, mely szerint ezen vasúttársaság előjoggal birt a komarom-zsolnai és eperjes-premisli vonal kiépítésére. A közlekedési minisztérium, a melynek föladata volt az alapszabályokat véglegesen engedélyezni, határozottan követelte az ezen előjogról való lemondást, és ebbe a vállalkozók bele is egyeztek; hozzá teszem még, hogy a képviselő ur azt. is mondta — és erre nézve szükséges fölvilágosítást adnom, hogy adatai e tekintetben is épen oly hiányosok, mint a többiek — t. i. azt mondta a képviselő ur, hogy midőn a kormány által harmadszor átruháztatott azon jog egy társaságra, akkor is hatalmában volt megsem33*
