Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-134

254 134. országos ülés márczíus 2. 1870. igazságos, és végre mely egyenlően fogja osztani a jutalmat és igazságot azoknak, kik azt megérdemlik, elfogadni méltóztassék. Hodosy Imre: T. ház! Habár kimerült is már a t. ház figyelme, mindazonáltal nem tartóztathatom meg magam, hogy kifejezést ne adjak azon megdöbbenésnek, melyet bennem azon irány költött, a melyet a nemzetiségi kérdés tekintetében csak azon néhány nap óta is, melyet itt töltök, észrevettem. Nekem ugy látszik, Ivánka képviselőtársamnak tökéletesen igaza van, midőn azt mondja : hogy azon támadásoknak, melyeknek az ország az úgynevezett nemzetiségi képviselők és a nemzetiségek részéről ki van téve, okai a magyarok, de nem az erdélyiek, hanem nagyrészt azok, kik a képviselőházban ülnek. (Mozgás.) Engedelmet kérek, én ezt a következőkből vonom le. A múltkor tanúja voltam azon vitának, melyet a belügyminiszter ur idézett fői akkor, midőn költségvetése tárgyalásának alkalmával bizonyos összegnek a nemzeti színház számára való megszavaztatását kérte. Akkor a nemzetiségi képviselő urak közül fölállott egy (Közbeszólás: Borlea]) ur és tiltakozott az ellen, hogy egy sajátlagos nemzeti intézet számára bizonyos összeg megszavaztassák. A túloldalról egy képviselő ur azt, hogy ez igy kéretett, a belügyminiszter ur ügyetlenségének nevezte. Erre a belügyminiszter ur egész készséggel azt felelte, hogy ez sajtóhiba, kijelentvén: „mi nem kérünk semmi nemzeti intézet számára külön semmit;" és igy megszavaztatott azon összeg valami más czim alatt; egyátalában nem magyar nemzeti czélra. Most minek vagyunk tanúi ? Egyfelől ugyanazon nemzetiségi képviselő urak, kik tiltakoztak az ellen, hogy sajátlagos nemzetiségi intézmény részére valami megszavaztassák, most a magok specifieus nemzetiségi ezóljaikra kívánják bizonyos összegnek megszavaztatását, és akkor fölállt azon oldalról egy képviselő ur és azt méltányosnak, czélszerünek tartja, sőt még egy külön indítványt is formuláz, hogy azt elfogadhatóvá tegye. A kormány részéről pedig az igen t. vallás- és közoktatási miniszter ur, — ugy látszik, — szintén késznek nyilatkozik ahhoz járulni. Ezekből én eddig azt látom, hogy midőn arról volt szó, hogy sajátlag magyar intézet részére szavaztassák meg segélyezés, akkor azon elv állítatott föl, hogy specifieus nemzeti intézet részére nem kell megszavazni semmit, ma pedig, midőn egy román nemzetiségi intézet részére kérnek valamit, azon elv állitatlk föl, hogy igenis, kell megszavazni. (Igaz! Ugy van!) Engedelmet kérek, hogy ily áramlat mellett, én, mint magyar, kénytelen vagyok tiltakozni az ellen. Ha elfogadtuk a múltkor azon elvet, hogy semmi sajátlagos nemzetiségi intézetre nem szavazunk összeget, tartsuk meg azt, (Helyeslés) mert hogy mi most a másik oldalról jött kérés kedveért azt az elvet elvessük és hogy állítsuk föl ellenkezőleg azt, hogy mindegyik részére szavaztassák meg: ehhez én semmiesetre sem járulhatok. (Helyeslés.) A mi különösen itt — nem tudom mi okból — fölhozott felvidéki szláv intézetet illeti, én erre nézve azt vagyok bátor nyilvánítani, hogy én oly kerületnek vagyok képviselője, melynek köznépe tisztán tót ajkú, s annak nyelvét én is tökéletesen értem és ismerem ; hanem arról biztosithatom azt az úgynevezett tudományos intézetet, hogy az ő szakközlönyének nyelvét sem én, sem választóim egyike sem képes megérteni. Én nem fogadom el Jókai t. képviselőtársam indítványát. (Élénk helyeslés johh felől,) Eötvös József fo. cnltusminiszter : T. ház! T. képviselőtársam tökéletesen félreértvén előadásomat, kénytelen vagyok azt helyreigazítani. Jókai indítványa nem foglal magában mást, mint azt, hogy a tudományos intézetek és társulatok támogattassanak. (Helyeslés bal felől.) Arra én azt mondám, hogy miután minden ily társulatoknál a fő dolog a tudomány; a nyelv pedig csak az eszkőz: minden tekintet nélkül a nyelvre, az ilyféle társulatok és intézetek támogattatni fognak, és ezáltal egyátalában nem jövünk ellentétbe előbbi határozatunkkal. Teljes meggyőződésem szerint a tudomány levén a fő dolog, a nyelv nem más, mint eszköz. (Fölkiáltások: Szavazzunk ! Zaj. Elnök csenget.) Uhlárik János: (Fölkiáltások: Elálll) T. ház! Szívesen elállók. Csak arra kérem a t. házat, és különösen a többség némely tagját, hogy miután a múlt napokban a homeopathia is a rendes tudományok közé fölvétetett, ne használják a nemzetiségek méltányos, de csakis méltányos igényeik irányában a most divó allopathícus, magától eltaszító érveket, járuljanak inkább homoeopathicus adaggal ilyen tételek fölsegélyezésére. Elnök: Befejeztetvén a vita. föl fognak olvastatni az indítványok. Mihályi Péter jegyző (olvassa 2-szor Hódosiu módosüványát.) Elnök : Elfogadja a t. ház? (Nem.) Paulini Tóth Vilmos visszavonván indítványát, következnek Simonyi Ernő és Jókai Mór indítványai. Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa Simonyi Ernő indítványát és Jókai Mór határozati javaslatát.) Elnök: Elfogadja a t. ház Simonyi Ernő