Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-132

132. országos ülés február 2B. 1870. 195 Különben nekem módositványom volt és ezt csak Várady képviselő ur előadására volt szerencsém megjegyezni. Az ón észrevételem az, hogy fölvilágosítást akarnék kérni a t. miniszter úrtól, hogy melyik gymnasiumot érti itt 1 mert én ugy tudom, hogy Brassóban három gymnasium van: egyik a katholikusok, másik a szászok, harmadik a románok gymasiuma; melyik gymnasiumot érti itt a miniszter ur? Tanárky Gedeon államtitkár: Brassóban segélyeztetik a görög-keleti román gymnasium, segélyeztetik pedig olyképen, a mint ezt a minisztérium a volt kormánytól átvette. A volt kormány bizonyos és mondhatnám, nem nemzetiségi, hanem politikai okokból jónak látta ezen brassói gymnasiumot segélyezni, még pedig minden beavatkozási jogának föntartása nélkül, holott másutt nagyon ragaszkodott a volt kormány ahhoz, hogy ha valahová segélyt adott, a beleavatkozási jogot magának föntartsa. Különben ezen brassói görög-keleti gymnasium oly helyzetben van, hogy azt két állam segélyezi, a mennyiben ezer darab aranyat kap a román kormánytól is. Politikai indokok vezérelték tehát a múlt kormányt, s ugyanezen indokok indították a jelen kormányt arra, hogy a status quó-t föntartsa. Arra nézve, hogy a minisztérium beleavatkozzék a kinevezésekbe, ezen év alatt nem volt alkalom; ha azon alkalom előfordul, hogy mit fog mondani az illető felügyelőség, azt nem tudom. Meglehet, azt, a mi itt mondatott s a mit magánúton is hallottam, hogy inkább visszautasítja a segélyt; de hivatalos tudomásunk nincs, még erről. Minthogy mindennel tisztában kell lenni a t. háznak, azért voltam bátor ezen megjegyzést megtenni. (Helyeslés.) Hodosiu József: Miután ezekből azon fölvilágosítást nyertem, hogy a román gymnasium részére ajánltatik ezen javadalom, a világosság kedvéért van szerencsém e módosítva nyomat beadni, hogy mondassák a czimben : „a brassói román gymnasium részére." Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa Hódosiu József módositványát.) Berzenczey László: Én nem vagyok az ellen, hogy segély adassék a brassói gymnasiumnak, mert ha nem államiskola is, ugy felekezeti, még pedig vallás- és politikai felekezeti iskola. Valóban nem szeretem, hogy a mi kormányunk 4000 frtot ad oda, a hová a bukaresti kormány 1000 darab aranyat ad. Én szeretem őket szabadon hagyni, akár ki jőjön .Romániából, vagy ha tetszik, Rómából — ott is vannak románok — s építsenek iskolákat, akár az égig érjenek, itt Magyarországban; de ha mi segélyezünk gymnasiumot, akkor legyen az inkább államgymnasium: mert gymnasiumra Erdélynek csakugyan szüksége van. Annak sem vagyok ellene, hogy románnak neveztessék; hanem akkor a többit is kell segélyezni, igy pedig annyi lesz a felekezeti iskola, hogy sem végét, sem hosszát?nem érjük. Én tehát azt vagyok bátor kérni, hogy e segély ideiglen adassék meg, és reménylem, a miniszter ur törvényjavaslatában a brassói, vagy akárhol állítandó gymnasiumok felekezetességét meg fogja szüntetni. Nem vagyok az ellen, hogy román gymnasiumok állíttassanak; hanem ha a kormány állítja föl, akkor ott befolyása is legyen. Ghyczy Kálmán: Nem vagyok egészen egy értelemben az előttem szólott t. képviselővel. En részemről azt óhajtom, hogy ne csak azon segély adassék meg a brassói gymnasiumnak, mely a költségvetésben ki van téve, hanem ha szükséges, adassék meg mindaz, a mi megkívántatik ezen gymnasium föntartására, és annál inkább kívánom ezt, mert ha elismerem is, és nem akarom kétségbe vonni annak jogosultságát, hogy más országbeli magán-egyletek, társulatok, egyesek, adakozások által, a mi országunkbeli felekezeti iskolákat adományaikkal támogathassák ; de azon eszmével részemről soha megbarátkozni nem tudok, hogy idegen kormánynak legyen joga arra, hogy a mi országunkban egyes iskolákat segélyezzen. Nem akarnék e kényes kérdésről vitát támasztani; csak azon óhajtást fejezem ki, és részemről kérem a miniszter urat, méltóztassék majd, midőn a gymnasiumok rendezéséről tervet fog beadni, figyelemmel lenni arra, hogy a brassói gymnasium oly állapotba helyeztessék. hogy idegen kormány segélyére egyátalában szüksége ne legyen. Ezt voltam bátor a t. ház és t. miniszter ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Babes Vincze: T ház! Én magam is azon véleményben vagyok, melyet t. képviselő társam Ghyczy Kálmán ur mostan kimondott; én is azt tartom, hogy hazánknak, államunknak kötelessége, érdeke, miszerint a népnek szükségelt iskolákat saját erejéből épitse és tartsa föl a nélkül, hogy azon népek kénytelenek legyenek szükségeiknek fedezése végett idegen segélyhez folyamodni. Egyébiránt a brassói gymnasiumról levén szó, azt vagyok bátor föivilágositásul előhozni, hogy azon gymnasium a brassóiaknak saját erejéből keletkezett, s csak később szaparodván a szükséglet, és az akkori kormánytól segélyt nem nyerhetvén, ajánltatott meg nekik, nem magánúton, hanem nyilvánosan, nem magánosok által, hanem a román nemzet által a budgetben (Ez 25*