Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-108

108. országos ülés január 29. 1870. 71 e tárgyban módositványt benyújtani, és kérem a t. házat, méltóztassék azt figyelembe venni. Széll Kálmán jegyző (fölolvassa Hosszú József módositványát): „ A közmunka- és kÖ7dekedési miniszter ur által a rendkívüli szükséglet, útépítés czimének 12., 13. és 14-ik rovata alatt a tekei-alvinczi és apahida-szászrógeni ut egy részének kiépítésére fölvett, de a pénzügyi bizottság részéről kitöröl ai indítványozott 206,000 frt megszavazása tárgyában. A pénzügyi bizottság jelentésének a rendkívüli szükségletet tárgyazó 7-ik bekezdésében ezen szavak után „8-ik sorszám, ezen számok 12., 13. és 14-ik, továbbá az 530,000 frt helyett 736,000 forint" tétessék, következéskép a 7-ik bekezdés utolsó bárom sora igy hangzanék: „ a második vagyis halaszthatlan helyrehozások közé számitandók az 5-ik sorszám a) pontja a 6., 8., 12., 13. és 14-ik sorszám alatt előforduló tételek. Ezen most fölsorolt javítások és építkezések költségeinek fedezésére a bizottság átalányképen 736,000 frtot véleményez megajánlandónak." Simay Gergely : T. ház! A pénzügyi bizottság elvül mondja ki jelentésében, hogy a rendkívüli szükségletben előirányzott összegeket azon utakra kívánják fordítani, melyek vagy szerződési kötelezettségen alapulnak, vagy pedig ki építtetésük halasztatlanul szükséges. Ha tekintetbe veszszük, tiszt, ház, hogy a Mezőségnek, mondhatni Erdély gabonatárának, utjai oly szánandó állapotban vannak, hogy az ottari közlekedéstől a vásári piaczokkal különösen őszi és téli időben, sőt átalábau mondva, az év egész folytán merően el vannak zárva, az által saját hibájok nélkül a legjobb akarat mellett is adójokat fizetni nem képesek, és e miatt Erdélyben a folytonos kényszer árverések utján fele áron kénytelen eladatni engedni termesztményét, mint a mennyit kedvező közlekedés mellett szabad kézből kaphatna a termelő: lehetetlen be nem látni, hogy a 12., 13., 14. sorszámokban fölhozott utak a halaszthatatlanul kiépítendő utak közé tartoznak. Méltóztassék, t. ház, meggondolni, hogy a mezőségi ember, ha emporialis helyre akar jutni, például két véka gabonájából az egyik vékát kénytelen fuvar és szállítás fejében fizetni. Már maga ezen körülmény eléggé constatálja azon szánandó helyzetet, melyben az illetők vannak, és mely helyzeten segíteni mulhatlanul szükséges, szükséges pedig annál is inkább, mert az Erdélyben kiépítendő vasutak jótékonysággal azon vidékre nézve csak azon esetre bírnak, ha kő-utak általi könnyebb közlekedés lesz életbeléptetve. Tagadhatatlan, t. ház, hogy minél nagyobbak az államtérnek, annál jogosultabb azon kívánat, hogy a kereseti források szaporodjanak és jövedelemszaporitást idézzenek elő. Tagadhatatlan, hogy Erdélyre nézve a Magyarországgal való egyesülés politikai és szellemi tekintetben valódi nyereménynek tekinthető; de hogy anyagi tekintetben ugyanezt elmondhassa, igen sok jogosult kívánságnak kell még teljesedésbe menni. Mindezeknél fogva kérem a t. házat, pártolva és csatlakozva a Hosszú József t. képviselőtársam által beadott indítványhoz, méltóztassék a rendkívüli szükséglet 12., 13., 14. rovataiban a miniszter ur előirányzata szerint elősorolt szükséges költségeket megszavazni. (Helyeslés.) Papp Lajos: E tárgyat az előttem szóló képviselő urak eléggé kimerítették, s én a ház türelmét ismétlésekkel fárasztani* nem akarom. Egyszerűen kérem az előttem szóló t. képviselő társaim által kiemelt indokoknál fogva, a rendkívüli szükséglet 12., 13., 14-ik pontjait mint olyanokat, a melyek elkerülhetlenül szükségesek, megszavazni. Tessék elhinni, hogy, ha valaki, én nem beszélek Cicero pro domo, miután én ezen utaktól nagyon messze lakom. Oly csekély öszszegek ezek, hogy kihagyni valóban nem válnék az ország becsületére. Azonkívül az alvinezi utat kénytelen mindenki használni, a ki keletre utazik, mert ott kell kiszállnia. Kérem ennélfogva ezen 12., 13. és 14-ik rovat alatt előirányzott költségeket megszavazni. Kvassay László: Midőn minap a közlekedési minisztérium költségvetését tárgyaltuk, Simonyi Ernő t. barátom rólunk felsővidékiekrő[ azt mondotta, hog}^ mi csak a kormánynak és a kormánynyal szavazunk és a kormány a felvidékek érdekében mit sem tesz. Azt, vajon a képviselő melyik párthoz tartozzék, az anyagi érdek soha, hanem az országos szempont határozza meg, és miután meg vagyok győződve, hogy nemzetünk anyagi és szellemi gyarapodása csak azon politika mellett érhető el, melyet a Deák-párt követ, e miatt vagyunk Deák-pártiak. Ezt szükségesnek tartottam kimondani a képviselő ur által fölhozott vád ellenében. Azonban másrészt tagadhatatlan, hogy a kormány a felvidék érdekében alig tesz valamit, íme most lett volna alkalom a Vág-szabályozás által a felvidék érdekeit előmozdítani, és, fájdalom, a költségvetésben ez iránt semmi sincs fölvéve. A Maros, a Kulpa és a Bodrog, ámbár nem hajózható folyók, az országos költségvetésbe be vannak véve, és mig a Bodrog szabályozására 380,051 frt előírányoztatik, addig a Vág folyóra semmi sincs föl véve. Nem akarom állitani, hogy s folyók szabályozása nem volna égető szükség ; hanem minden esetre a Vág szabályozása is az, sőt merem állitani, hogy Magyarország nagyobb részének érdé-