Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-107

46 107. országos Illés január 28. 1870. gokra vállalni? a megyék mindazokra hajlandók lettek volna. Különben, hogy az útépítési ügyre a t. kor­mány nem fordította azon figyelmet, melyet a dolog fontossága és elhanyagoltsága igényel, ki­tűnik a költségvetésből és az ahoz csatolt jelen­tésből. Ugyanis miként az előttünk fekvő jelen­tésből látni méltóztatik, ezen egész költségvetés azon alapra van fektetve, hogy azon párhuza­mos államutak, melyek a vasutak következtében fontosságukból sokat vesztettek, adassanak át a törvényhatóságoknak. A minisztérium azonban, mint a pénzügyi bizottság jelentéséből látjuk, ön maga oly okokat hozott elő, melyeknél fogva a pénz­ügyi bizottság belátta, hogy ezen parallel-útak áta­dása a megyéknek egyátalában nem ezélszerü. A költségvetés tehát azon alapon készült, hogy ha a parallel-útak a megyéknek átadatnak, Magyar­ország összes állam-utai 745 mértföldről 657 mértföldre kevesbednének le. Ha most már ezen 88 mfld., melyet a minisztérium a számadásból kihagyott, mégis benne maradt, akkor a költség­vetésben természetesen többet kellett volna igé­nyelnie a minisztériumnak ; azonban, hogy ily ter­mészetes követelést tett volna, azt mindeddig nem hallottam. Kénytelen vagyok tehát azt következ­tetni, hogy a minisztérium elégségesnek látja az általa kért összeget, a nagyobb kiterjedésű munkákra is, a miből az látszik, hogy igen bőven számított az előirányzat készítése alkalmával. De föltűnik, a költségvetésből, hogy pl. a pest-duklai államvonalon 32 mfidet kihagyott a költségvetésből; és mindamellett az illető ál­lamépitészeti hivatalok meghagyattak, nevezete­sen az egri, miskolczi, kassai és eperjesi hiva­talok megtartása kívántatik. Ezen hivatalok kö­zül át az egri s miskolczinak nézetem szerint, egyátalában nem maradna e szerint semmi teendője; a kassainak a teendője pedig felére szállna le, az eperjesié szintén nagy mérték­ben csökkenne? Miként történt tehát az, hogy ámbár ezen kihagyások javasoltatnak, mégis ezen négy államépitészeti hivatal a költségve­tésben épen ugy előirányozva van, mint azelőtt? A mi a különleges építéseket illeti, méltóz­tatik tudni a ház, hogy a múlt évben az utak fentartására a minisztérium részéről kért összeg csaknem felényire szállíttatott. Azt kellene te­hát gondolni, hogy miután a közlekedési minisz­tériumnak a budgetje ily nagy mértékben meg­szorittatott, egyátalában nem történtek oly kiadá­sok, rnetyek nem a legszorgosabb szükség által igényeltettek; mégis történtek oly építések, melyek tökéletesen feleslegesek voltak. Nekem magamnak is van tudomásom ily munkáról, Heves megyé­ben a pest-duklai vonal, hol 1869-ben oly épí­tés rendeltetett el, és melyre 14,000 frt utal­ványoztatok s mely tökéletesen fölösleges. Hivat­kozom e részben mindazokra, kik e tájon meg­fordultak. Ugy hiszem, t. ház, midőn ily tapasztala­tokat teszünk, ezeket szó nélkül hagyni ez alka­lommal nem lehet: azért is én bátor vagyok egy módositványt adni be azon harározati javas­lathoz, melyet képviselőtársam Petrovay Ákos beadott. En tudniillik azokon kivül, melyek ab­ban foglaltatnak, részemről még néhány átalános megjegyzést kívánok csatoltatni. A mi illeti Petrovay Ákos határozati javaslatának pont­jait, én azokhoz szívesen járulok, mert tökélete­sen osztom az elvet és az alapnézetet, melyből ő kiindulni látszik. Ezen alapnézet pedig nem más mint az, hogy az országutak kezelése voltaképen nem máshová, mint a törvényhatóságok hatáskö­rébe tartozik. En azt hiszem, t. ház! ha az országgyűlés megállapítja a legfőbb vonalakat, azon kivül szigorúan ellenőrködik a törvényhatóságokra azon összegek alkalmazására nézve, melyeket ők fognának kezelni; ha továbbá a kormány szorosan felügyel arra is, miként járnak el a megyék műszaki tekintetben: azt hiszem, a tör­vényhatóságok volnának legalkalmasabbak arra, hogy ezen egész ügyet kezeljék; mert azon oly mélyen meggyökerezett bajok, melyeket már említeni bátorkodtam, soha sem lesznek máskép eltávolíthatók és soha sem lehet megakadályozni azoknak újbóli elharapodzását, mint ugy, hogy a törvényhatóságok Argus-szeme gyakoroljon hat­hatós ellenőrködést. Ezt azonban csak mellékesen jegyzem meg. (Zaj. Halljuk ! Elnök csenget.) Petrovay Ákos határozati javaslatára nézve bátor vagyok még azt is megjegyezni, hogy nézetem szerint azok, mik ebben foglaltatnak, inkább törvénytartalmát képezhetik, eddig leg­alább nem volt szokásban az, hogy a ház jegy­zőkönyvi határozat által utasítsa valamire a törvényhatóságokat és rendelkezzék egyátalán az administrátió körében; de . igen is, helye van annak, hogy a minisztérium utasittassék arra, hogy vegye igénybe a törvényhatóságok közre­működését. Ezen nézetekből kiindulva, módositványo­mat következőkép fogalmaztam, (Olvassa) : „Ad­dig is, míg az államutak kezelésére nézve uj rendszer állapíttatnék meg , odautasittatik a közmunka- és közlekedési miniszter, hogy az államútaknál alkalmazott mérnökök létszámánál és fizetésénél, valamint az úgynevezett különle­ges építéseknél, minél több megtakarítást tegyen; hogy az államutak kezelésénél előfor­duló visszaélések meggátlására segédeszközökről gondoskodjék, mely végre intézkedjék akként,

Next

/
Oldalképek
Tartalom