Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-106

24 106. országos Illés január 27. 1870. igen tisztelt barátom megjegyezte, előhozott esetet, melyben a múlt kormány e részbeni tettei is meg­változtattattak, t. i. a kassa-oderbergi vaspályánál, (Zaj. Elnök csenget.) hol a régi szerződés megvál­toztattatott. Már tisztelt ház! e változtatásnak nézetem szerint semmi esetre sem lehetett helye az országgyűlés beleegyezése nélkül; de más rész­ről ha megtörtént e változtatás és az országgyű­lés elé terjesztetni fog: azok után miket én e tárgyban tudok, mondhatom, hogy ha pénzügyi tekintetben, mint államtitkár ur monda, ezen változtatások folytán előnyös kezekben van is ezen vállalat, közlekedési szempontokból bizo­nyára nincs. Köztudomású ugyanis, hogy a kassa­oderbergi vaspálya egyik része, az t. i mely Kassa és Eperjes közt épülőfélben van, csak azért nem készülhet el, mert épitése körül oly technikai hiba követtetett el, a milyen aligha történt va­laha vasútépítésnél; t. i. a tunnel, melyet két felől fúratni kezdtek, középen nem jött össze; (Derültség!) tehát technikai tekintetben bizonyára nincs oly kézben, hogy a közlekedési minisztérium e részbeni felügyelete iránt megnyugtatva lehet­nénk. De másrészről azon vaspálya kiépítésére a közmunka minisztérium időengedéseket is tett, mi nézetem szerint szintén hiba, és az ország­gyűlés beleegyezése nélkül nem lett volna szabad. Fölhozatott második rendben a fiumei vasút. A fiumei vasútra vonatkozólag a kormány, mely maga elismerte, hogy ez főfontosságu Magyar­országra nézve, folytonos halogatásokat tesz. A fiumei vasútnál próbálgatják az uj rend­szereket, a mi nézetem szerint szintén igen nagy hiba, mert oly vasúti rendszert, mely kipró­bálva nincsen, lehet egy mellékvonalnál megkísér­teni, de ily főfontosságu, országosan mielébb kié­píttetni kívánt vonalnál megkísérteni is hiba volt, s egyértelmű a halasztással. (Folytonos zaj.) Nagyon nehéz lesz szólanom, ha a t. ház nem hallgatja meg az embert, és az elnök ur is a rendet és csendet nem is igyekszik fentar­tani. Elnök: Én megtettem a t. képviselő ur szólás-szabadságára nézve mind azt, a mit az elnök józan értelemmel megtehet. Annak, hogy a figyelem tán ki van fáradva, oka kívülem fek­szik s részben talán annak is tulajdonitható, hogy a t. képviselő ur hangja nem oly erős, hogy azt a teremben mindenki meghallhassa. Még egyszer fölkérem tehát a t. házat, nehogy kénytelenites­sem a drága időt az ülés felfüggesztése által elveszteni, legyen méltánylattal, hogy a t. képvi­selő ur kihallgattassék. (Halljuk!) Péchy Tamás: Nekem ugy látszik, mon­dom, t. ház, hogy a fiumei vasút, mely főfontos­ságu és főkivánata az országnak, folytonosan ha­lásztatok a kormány által és pedig halasztatik ok nélkül, mert annak kiépítésére a kellő erő meg volna, ha a jó akarat is meg volna a kor­mánynál és e tekintetben sem történt kellő vá­lasz az államtitkár ur részéről. De híjába is adna erre itt választ: mert itt csak a tény felelhet, az t. i. a mikor a vasút ki fog valósággal épít­tetni. Azokra nézve, mik a fiumei kikötőre nézve felhozattak, Gubody Sándor t. barátom már meg­felelt. Én csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy az e részbeni kijelentése az államtitkár urnák, hogy e kikötőnél az európai főtekintélyek véle­ménye fog kikéretni, szintén nem lehet megnyug­tató körülmény. Tudom ugyanis, hogy lehet nagy­szerű terveket csinálni, melyek az országgyűlést is elijeszthetik, mert nagy pénzösszegekről szólhat­nak. De nézetem szerint itt nem a nagyszerűség, ha­nem az a fő, vajon czélszerüen fog-e oly intézke­dés tétetni, mint a milyet a fiumei vasút igé­nyel s mely kellő forgalmi eszközül szolgálhat. Hasonlóan nem igazolta magát az államtit­kár ur arra nézve, mi pedig szintén egyik fő volt Simonyi Ernő barátom vádjai közül, hogy a déli vasúttársaság nem részesült különös kedvezmé­nyekben. Felhozatott több képviselő társam által azon körülmény, hogy a déli vasúttársaságnak két szerződése van, és pedig hogy az egyik szerződés a közlekedési minisztérium saját jelentése szerint még akkor nem volt, a mikor a közlekedési miniszté­rium működését megkezdette. Én azt vártam a t. államtitkár úrtól, hogy azt megczáfolja hogy ez a második szerződés nem létezik és hogy a déli vasúttársaság soha semmi ujabb igényeket nem képezhet e második szerződés alapján az ál­lam irányában. Azt vártam, mondom, de az ál­lamtitkár ur nem mondta azt, hogy az a neve­zetes kamatbiztositás, mely a 2-dik szerződés­ben foglaltatik, nem igértetett volna. Es arra sem szólott semmit, hogy 23 évvel meghosszab­bittatott-e a szerződés vagy nem? holott hatá­rozattan kimondotta Simonyi Ernő képviselő tár­sam, hogy igen ; az nagy hibája a kormánynak, ha ugyan meg történt, hogy ezen hosszabbítás min­den ok nélkül megadatott s előnyben részesült a déli vasúttársaság. Mindezek folytán azzal végzem rővideD sza­vaimat, hogy véleményem szerint a háznak e te­kintetben mulhatlanul szükséges intézkedni, nem jöhet itt tekintetbe az, hogy miként származtak ezen a közlekedési minisztériumra nézve hátrá­nyos hirek, mi alapon tette itt meg észrevéte­leit Simonyi képviselő társam? elég az ahhoz, hogy a hirek léteznek ; elég hogy itt a házban hozattak azok fel és hogy már oly mérveket öltöttek, hogy minden esetre kártékonyán hat­nának az ország hitelére, ha elhallgattatnának. Azért is én a Zsedényi képviselő ur által előtér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom