Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-49
49. országos ülés Julius 12. 1869. 547 emelkedés alig vehető észre egész Héthársig, s csak Héthárson túl száll fel a vidék; innét nem meredeken, Palocsáig, hol a magaslat a vízválasztókat érinti. Paloesától aztán párhuzamosan a Poprád folyóval, ennek völgyében vihető a vonal egész Tarnovig; legmagasabb pontja, melyet tulaj donképi hegyi vonal nélkül érhetni el: nem magasabb 1200 lábnál. Miből kitetszik, hogy az eperjes-tarnovi vonal technikai és pénzügyi tekintetben is sokkal előnyösebb a zempléninél. De mindkét tárgyalt tekintetet hasonlithatlanul felülmúl a közlekedési, a forgalmi momentum. A miniszterialis jelentés, mint forgalmi árúkat, a zempléni vasúton felhozza a fanemüket, a gabonát és bort; csodálom, hogy nem érinti a sztropkói csalogányt, melynek oly nagy hire van Felső-Magyarországon. G-ácsország maga több gabonát termeszt, mint a mennyire szüksége van, tehát csak rósz esztendőben szorul magyar gabonára, s akkor is csak nagy nehezen képes azt megfizetni, a bor pedig az eperjestarnovi vonalon szintúgy szállítható. mint a zemplénin, sőt tudjuk, hogy a bor soha sem szállíttatott északra, még csak távolról is hasonlítható mérvben a Zemplén, valamint az Eperjesen keresztül vonuló utakon. De egyébiránt is, a közlekedés Zemplén vármegye és Gácsország közt elég jelentéktelen; ezt tehát a tervezett vasút mintegy által még csak teremteni kellene, mi minden esetre igen kétes és veszedelmes kísérlet, mert Zemplén megye északi részében, Nagy-Mihályon, Homonnán és Varanón kívül, nincs még valamivel nagyobb mezőváros sem. Ellenben az eperjes-tarnovi irányban már jelenleg is igen nagy a közlekedés, és valóban nincs Magyar- és Gácsország közt út, mely az eperjes-tarnovival vetélkedhetnék. S ez nem csak jelenleg van ugy, hanem volt ugy az egész középkoron át ; sőt volt idő, midőn a száraz földi út Indiából Európa északi részébe, Erdélyen keresztül a Tiszához, s innen Kassán, Eperjesen s Gácsországon vezetett keresztül. Ezt több régészeti czikkemben kimutattam, valamint kimutattam azt is, hogy ezen utón jutottak a byzanti császárok testőrségébe a Wiblingeknek nevezett skandinávok és más észak-európai nemzetbeliek. Sáros megyének 65 négy szeg mértföldön 920,000 lakosa van, melyekhez közvetlenül hozzá számithatjuk Szepes megyének 657a mértföldnyi területén lakó 230000, főnyi népségét is: mert igen természetes, hogy, ha az eperjes-tarnovi vonal kiépíttetik, ezt egy, az oderburgi vasutat a Poprád mellett érintő szepességi szárnyvonal építése fogja követni, mely hálóiba be fogja vinni nem csak Kézsmárkot, hanem a 16 szepesi város legtöbbjét is. A Szepesség lakosai pedig minden esetre Magyarország legértelmesebbjei, legiparosabbjai s legmunkásabbjai közé számittatnak; ha valahol, itt kell minél több vasút; ha valahol, itt fog jövedelmezni a vasút: merfc sehol, mint itt, annyi érintkezési pontja nincsen Magyarországnak Gácsorszaggal. Az előre bocsátottak következtében indítványozom: (Halljuk!) mondja ki a t. ház az eperjes-tarnovi vasútvonal elsőbbségét a mihályiprzemyslei és munkács-stryi felett, és tételezze fel ennek következtében, az utóbbi kettőnek engedélyeztetését a legelőnyösebbnek elismert előbbinek engedélyeztetésétől. Nem mintha a zempléni vonalat elvben ellenezném — bár lenne minél több önmagát feltartó vasutunk — csak hogy féltő, miként a zempléni vonal létrejötte akadályozhatná az eperjes-tarnovi létrejöttét, ily ürügy alatt: hogy hiszen van már közlekedésünk Gácsországgal, Zemplén megyén át. tehát kevé?bbé szükséges a régi közlekedés fentartása vagy kiterjedése. Széll Kálmán jegyző'; (olvassa Bensdraann Imre indítványát.) „Mondja ki a ház az eperjes-tarnovi vasútvonal elsőbbségét a mihályiprzemyslei és munkács-stryi fölött, és tételezze fel ennek következtében, az utóbbi kettőnek engedélyeztetését a legelőnyösebbnek elismert előbbinek engedélyeztetésétől." Vay Béla b.: T. ház! Ha az 1848-nak közvetlen folytatása lett volna jelen alkotmányos állapotunk és saját ügyeinkben is azóta folytonosan magunk rendelkezhettünk volna, akkor vasúti hálózatában nem csak javaslatba hozva, de régen készen volna a galicziát összekötő vonal : mert bizonyosan az építendő vonalak közt az úgynevezett tiszai pálya helyett ez épült volna első hazánk védelme szempontjából, míg a tiszai pályának akkor, midőn épült, más czélja és értelme nem lehetett, mint az, hogy a leigázva tartott Magyarország nagy részét, némelyek szerint különösen veszedelmes részét, könnyen lehessen elárasztani katonasággal. Ma más hivatása ! van a galicziai összekötő vonalnak. Uraim, egy nemzetközi vonal, egy kinyújtott jobb, eg,v óriási vaskapocs ez, mely hazánk és a szomszéd Galiczia közt, hazánk és a lengyel nemzet közt újból feli költi, megszilárdítja azon régi baráti viszonyt I és közös érdekeltséget, melyet a lezajlott történet sima tűkre oly hiven tüntet föl. Nem hiszem tehát, hogy már ezen egyetlen szempontból is, el ne fogadná e háznak minden tagja elvben a galicziai összekötő vonalt, mint szükségest és országos fontosságút. Az eltérés köztünk csak a kivitelben, az irány fölött lehet. (Halljuk!) E vonal iránya már tavaly az országgyűlés 69*
