Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-49
546 . 49. országos III lekedési minisztérium ne csak az előttünk fekvő zemplénmegyei vasutat, hanem a munkács-stryit, az eperjes-duklait és az eperjes-tarnowit is illetőleg, „minden tekintetben egybehasonlitó tanulmányozását megtévén, az eredménynek megfelelő javaslatát terjeszsze elénk." S íme, mi történik: kimutatták röviden az eperjes-duklai vonalnak nehézségeit, s a munkács-stryi és az eperjes-tarnovi vonalat alig érintek ? Méltán kérdezhetjük tehát: vajon az országgyűlés azért hozza-e határozatait, hogy a felelős miniszter azokat igy mellőzze, mint ez most történik? Nem nehéz ezen eljárás okát kitudni, szivén a zempléni vasút fekvén, nem lehetett elkerülni az eperjes-tarnowi sokkal nagyobb fontosságának kitüntetését azon esetre, ha t. i. a miniszter ur erről is bővebben szól. De a mit a miniszter ur, daczára a múlt országgyűlés meghagyásának, elmulasztott, azt kötelességünk pótolni, a mennyire tehetjük hivatalos adatok teljes hiányában ; pótolni pedig anynyival inkább, mert a miniszterialis jelentés mondja, hogy ezen sokkal előnyősebb vonalra is találkozott már vállalkozó társaság. A jelentés e tekintetben ugyanis igy nyilatkozik: „Nem mulasztottam el a t. ház határozatához képest tüzetes vizsgálat alá venni a munkács-stryi és az eperjes-tarnovi vonalakat is (csakhogy e tüzetes vizsgálat eredményét nem terjesztem a ház elé; igy kell a mondatot pótolni). „Mind a kettőnek életbe léptetésén külön társulatok fáradoznak, melyek a befejezett előmunkálatokat szabályszerű tárgyalás és vizsgálat végett hozzám be is adták, és nem is lehet figyelmen kivül hagyni sem a fontos közgazdasági és közforgalmi előnyöket, melyek e vonalak létesítéséből hazánkra várhatók, sem a megnyugtató védelmi biztosságot, melyet a vasutak épen azon határokon nyújtanak, melyek semmi erősítések által nem védvék; noha egy határos birodalomban rendszerint egyre épülnek a vasutak, melyek azon határokhoz a leggyorsabb közlekedést teszik lehetővé. „A fenérintett két vonal létesitése e szerint a mellett, hogy közgazdasági érdekeinknek szolgál, önvédelmi szempontból biztosságunkat növeli : mig tehát a különben erődítések által biztosított védelem rendszerint óriási holt tőkék befektetését igényelné, ez esetben kivételesen, gazdagon gyümölcsöző, az anyagi jólétet és a művelődési fejlődést előmozdító hasznos beruházássá válik. „Midőn ezeknél fogva a cs. kir. kereskedelmi miniszternek kijelentem, hogy a munkácsjulius 12. 1869. stryi és az eperjes-tarnowi vonalakat egy időben ós együttesen kívánom biztosítani, ehhez képest hivatalosan felkértem egyszersmind, hogy részéről is, e vonalak létesitése czéljából, alkotmányos utón a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjék." Daczára az eperjes-tarnovi vonal akaratlanul is itt elismert jelentékenységének, a felolvasott szöveg csaknem mindent foglal magában, mit a jelentésben ezen és a munkáes-stryi vonalról mond, és az előttem szóló előadótól sem tudtunk meg ujat, vagy feltűnőt. Ellenben a zempléni vonal a rhetorika minden phrasisával van kiemelve és kitüntetve. Olvassuk a jelentésben, hogy hadászati szempontból tekintve, ez az egyedül üdvözítő; holott tudjuk, hogy 1849-ben az orosz nagy sereg nem ezen, hanem az eperjes-tarnovi vonal irányában tódult be hazánkba; holott tudjuk, hogy több, mint fél század óta Eperjes vidéke tekintetik Felső-Magyarország kulcsának, miért is mindig Eperjest akarták erősíteni, és a komáromi erődhez hasonló rangra emelni ; holott épen, mint ezt a strategek kívánják, az eperjes-ta:novi vonal inkább csatlakozik épszög alatt a KárolyLajos gácsi vasúthoz, Tarnov mellett, semmint a zempléni vonal Przemysl táján. A jelentés Przemyslet és Eperjest ismervén el hadászati főpontoknak, egy helyt e pontok összeköttetését szorgalmazza, de később ezen összeköttetést egészen elejti, és a vissza vonuló csapatokat csakis a zempléni vonalon akarja bevitetni dél félé. Végre nem mellőzendő azon körülmény sem, mely szerint Przemyslet igen jól összeköthetni Munkácscsal, ha a vonalat Strytől éjszak-nyugat felé Przemysleig hosszabbítjuk; valamint nem mellőzendő azon körülmény sem, mely szerint a visszavonulásnak azon iránya legjobb, mely jól népesített, s igy a hadi szükségletet lehetőleg fedező vidéken vezet keresztül, és mely minél több, természeti fekvésöknél fogva erős megállapodási pontot szolgáltat, a mi hasonlithatlanul inkább az eperjes-tarnovi, semmint a zempléni vonalon az eset. Vessünk most egy pillanatot technikai momentumra. A jelentés azt mondja, hogy Magyarországon belől, a zempléni vonal 2V 3 mföld hosszában hegyi vonal. Nem mondja ugyan, hanem tudjuk, hog3 r a hegyhát vagy nyereg (Einsattelung) itt 1600 s több lábra emelkedik a tenger fölébe, és hogy e hegyhátat a vonalnak részint alagúttal, részint 1 : 70-ig terjedő emelkedéssel kell áthágni. Ellenben az eperjes-tarnovi vonal, ugy szólván, sehol sem hegyi vonal, s itt alig lesz szükség alagútra; Eperjes maga már magas fensikon fekszik, innen a további
