Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-47
47. országos Ülés Julius 9. 1869. 471 annak a megyék, székek és városok együttes rendezésével az önkormányzat és a népválasztás alap elintézését kéri Nádudvar községének 42 polgára. Enök: A kérvényi bizottságnak adatik ki. Simonyi Ernő: Van szerencsém a hasonló tárgyban Nyitra megye számos községének 639 lakosa által aláirt kérvényét benyújtani. (Felkiáltások a jobh oldalon: Halljuk!) Kívánják meghallgatni ? Elolvasom. (Nem szükséges!) Továbbá pótlólag, Pozsony városából hozzám küldött és mintegy 30 polgár aláírásával ellátott kérvényt van szerencsém benyújtani. Halassy Gyula: T. ház Bátorkodom a közlekedési miniszter úrhoz egy rövid interpellatiót intézni. (Halljuk!) Az 1868. XLIX. törvény ezikk 1. szakaszának d) pontja szerint, az éjszaki vasút folytatása Losonez és Besztercze felé engedélyeztetett. Ezen vasút azonban Besztercze helyett Körmöezbánya felé szándékoltatik vezettetni. Igaz ugyan, hogy ezen Besztercze felé vezetendő vasút állítólag 50 méterrel magasabb vízválasztón halad át; miután azonban a körrnöczbányai vonalon 16.%o emelkedés 35,600 méter hosszúságban van alkalmazva, 50 méter magassági különbség pedig, ha az összes 50 méter csak ugyanazon emelkedéssel volna elérhető, a fel és le menetelt összevéve, 41,800 méter hosszúságú hason emelkedés alkalmazását igényelné, a mely különbség, forgalmi tekintetben, nem tesz nagy nehézséget. Miután a körmöczi vonalon összesen 2600 méter bosszú, 9 igen költséges tunnelt kell építeni, amiabeszterczebányain nem fordulna elő; miután a vonal Beszterczebánya felé, ha rövidebb nem, de hosszabb is alig lehetne; miután végre a beszterczebányai vonal a városon kivül is, igen fojlődött industriális vidéken menne, mig a körmöczi, industriális fejlődésre alig képes terrénumot érint: kérdem a t. közlekedési miniszter urat, miért rendelte el a fenidézett törvénytől eltérőleg, a körmöczi vonal építését, mely Beszterczebányának és iparos vidékének megmérhetlen kárára szolgál, Körmöezbánya vidékét pedig jelentékeny előnyben nem részesiti ? Majoros István: T. ház! Van szerencsém Zenta város több választó polgárának kérvényét benyújtani, melyben a szőnyegen levő birói szervezést, a megye szervezéséig elhalasztani és akkor e kettőt együttesen tárgyalni, és szintén a szabad választás jogát fentartatni kérik. Táncsics Mihály: T. ház! Országos magyar nyelvünk érdekében kívánok rövid interpellátiót intézni a t. közoktatási miniszter úrhoz. Mindenki elismeri, hogy más idegen nyelv tudása, az embernek körülményeihez képest hasznos, némely emberre nézve szükséges is; de még eddig nem tapasztaltuk, hogy valamely nyelvet a többiből kiválasztva, a kormány, a törvényhozás reá erőszakolt vagy reá parancsolt volna ; ennélfogva, ha meggondolom a közjogi kiegyezkedést, a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslatot és egyebeket is, fájdalmas érzés támadt bennem az iránt, hogy miért parancsoltatik nekünk a törvényekben a német nyelvnek taníttatása. Nem akarom a minisztériumról föltenni, hogy azzal roszat akarna; de bennem fájdalmas érzést keltett. Ennélfogva egy interpellátiót nyújtok be a közoktatási miniszter úrhoz. Széll Kálmán jegyző (felolvassa Táncsics Mihály interpellatióját:) „Tekintve, hogy a magyar állam, a magyar-osztrák monarchiának a paritás elve és törvénye szerint, hason felét teszi, bár gyakorlatilag a mérleg Ausztria felé hajlik {Derültség;) „tekintve azt, hogy a magyar törvénytár lapjain 1868 előtt nem létezett §., mely azt rendelte volna, hogy a magyarországi tanodákban a német nyelv, mint kötelezett tantárgy adassék elő: kérdem a közoktatási miniszter urat: „ 1. Kötelezett tantárgy-e a paritás elvénél fogva a monarchia másik osztrák felében, ugyanazon iskolákban a magyar nyelv? „2. Ha nem kötelezett: szándékozik-e az iskolákra nézve legközelebb hozott törvényt akkép módosítani, hogy a német nyelv csak oly kölcsönös föltételek mellett fog nálunk kötelezett tantárgyul meghagyatni, ha Ausztriában meg a magyar nyelvet tanítják V (Derültség.) Bobory Károly: A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat egyik határozmányára vonatkozólag , mely a t. ház által már egyhangúlag elfogadtatott, van szerencsém egy inditványnyal lépni a t. ház elé. Ezen indítvány következő: Széll Kálmán jegyző (felolvassa.) Elnök: Ki fog nyomatni és napirendre kitüzetni. Bobory Károly: Egyszersmind van szerencsém egy interpellátiót intézni a t. elnökséghez. Tudva van , hogy a múlt országgyűlési napló, elmúlván az országgyűlés bezárásától 7 hó, mind a mellett, mind eddig meg nem jelent. Méltóztassék a t. elnökség e részben némi fölvilágosítást adni. Mert minél tovább halad az idő, az itt mondottak annál inkább feledékenységbe mennek, és a netáni hiányok pótlása annál nehezebbé válik, s igy a halasztás alatt a napló hitelessége is szenved. Szeretnék legalább megnyugtatást nyerni az elnökségtől, hogy az ok sem a gyorsírók részén, sem a naplószerkesztőség részén nincs, hanem egyedül csak a nyomdának késedelmében. Mindenesetre fölkérem a t. elnökséget: méltóztassék mielőbb intézkedni.
