Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-333

318 CCCXXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 4 1868.) vonalt illetőleg nem volt és nem lehetett köztünk senki, ki azon vonalnak, és egyátalábanagalieziai összeköttetésnek roppant fontosságát be ne látta volna. De épen ezen fontosságnak belátása tette kötelességünkké akkor, midőn több vonalról is lehe­tett ott szólani, a melyeknek hol egyike, hol másika már hadászati szempontból is igen illetékes helyek­ről ajánltatott, kötelességünkké tette, hogy a tisz­telt háznak azt ajánljuk, hogy ezen kérdést bővebb tanulmányozás tárgyává tegye. {Helyeslés.) Köteles­ségünkké tette ezt annál inkább, mert a vasúti és pénzügyi bizottságoknak oly tagja, a kit, azt hiszem, a t. házban hadászati szempontból mindenki elfog ismerni tekintélynek, előadván ezen vonal iránti nézetét, határozottan azt mondotta, hogy: csak azon esetben lehetne ezen vonalnak,melyPrzemyslt érinti előnyt adni, ha előbb meggyőződnénk arról, hogy csak egy vonalt biruak építeni, és ha egyet bírunk az, hogy azt Eperjesről vagy Sátor-Alja-Ujhelyről épitsük-e, attól függ: hogy melyik fog az ország­nak kevesebbe kerülni, mert czélszerüségi szem­pontból egyformák. Ezen nyilatkozat után fonto­lóra kellett venni, hogy az egyik vonal 9, a másik 16 mértföldnyi hosszú, és nem tehettünk egyebet, miután az összehasoulitó adatok előttünk nem voltak, mint hogy ajánljuk, hogy ezen adatok sze­reztessenek be, hogy teljes öntudattal, 8 részrehaj­lás mindpn vádja nélkül határozhasson majd a törvényhozás a felett, hogy melyik vonalat kívánja kiépítem. Nem hiszem, hogy az által, hogy a kormányt ezen tanulmányok megtételére utasít­juk , hogy azáltal, ha ezen vasútnak vagy egy másiknak a mely talán czélszerübbnek fog mutat­kozni, kiépítése 3—4 hónappal elhalasztatik, vé­tenénk azon kötelesség ellen, hogy hazánknak biztosságáról gondoskodni tartozunk: nem hiszem, mert először is igen jól tudjuk, hogy a vasutak építése a téli hónapokban nem igen szokott nagy haladásokat tenni, de másodszor azért se hiszem, mert ha oly imminensoly közelálló volna a veszély, melynek hitében tőlünk ezen vagy bármely más galicz'ai vasútnak megszavazása rögtönözve kére­tik, minőnek azok. a kik attól félnek, hinni látsza­nak : akkor valóban ezen vasút megszavazásával a veszélyt nem fogjuk elhárítani; mert hiszen évek szükségesek arra, mig ezen vasút czéljáuak meg fog felelhetni. Ha tehát imminens a veszély, minő­nek egyébiránt nem tartom, akkor ne vasútról ha­nem hadseregről gondoskodjunk. Ezeknél fogva én ezen kérdés elhalasztásában a hazára nézve veszélyt nem látván, a vasúti és pénzügyi bizott­ságoknak jelentését pártolom, és végül még csak arra figyelmeztetem a t. házat, hogy az örökös éjszaki invásiótól való félelemmelugy fogunk járni mint a gyermek, a ki addig kiáltotta a farkast, mig csakugyan eljött. (Helyeslés.) Luzsénszky Pál báró ; Tisztelt ház! Pár­tolam Kazinczy István képviselőtársunk indít­ványát és teszem ezt igen kevés szóval, miután ő a tárgyot minden tekintetben kimerítette. Bátor vagyok mégis figyelmeztetni a t. házat, hogy a mező-laborczi vasút bizonyosan sokkal kevesebb áldozattal fog járni az ország részére, azaz kevesebb kamatbiztositást fog igényelni, minta másik. Mél­tóztassanak elhinni, hogy azon vidéki fuvarozás már most is igen jelentékeny és a kereskedelmi mininszter úr igen jól fogja tudni, mily jelentéke­nyek azon vidék városainak és helységeinek vá­sárai. Bátor vagyok az inditványt még a Hegy­aljára való tekintetből is a t.ház figyelmébe ajánlani. Ezen egykor oly virágzó Hegyaljának állapota most minden jó hazafi szivét elszomorítja. Találni itt várost, mely valaha virágzó volt, és a hol jelen­leg fél utezák romban feküsznek, és pedig azért, mert azon vidék kereskedelme megszűnt. Nem akarok az indítvány pártolására többet felhozni, hanem ajánlom azt a t. ház figyelmébe. Bánó Miklós: Azon esetre, ha a vasúti és pénzügyi bizottságok véleménye elfogadtatik, és a tárgyalás nem folytattatik. elállók a szótól. (Fel­kiáltások Elfogadjuk!) Hollán Ernő államtitkár: Sokkal fonto­sabbnak tartom e kérdést, semhogy eldöntése előtt röviden ne vázoljam azon álláspontot, mely­ből a kormány kiindult, midőn a tanácskozások­nak mondhatnám utolsó óraiban, még ezen vasút kiépitésére czélzó törvényjavaslatát terjesztette elő. Magyarországnak Gralicziával való összekapcsol­tatása, illetőleg a magyar vasút hálózatnak a Gra­licziaival eszközlendő összeköttetése oly fontosnak ismertetett, hogy már ezelőtt másfél évvel, tehát mindjárt a magyar minisztérium megalakulása után, a két kormány közt erre vonatkozó tárgya­lások kezdettek meg. Legelőbb a két kormány részérói vegyes vizs­gáló bizottság küldetett ki, mely alkalommal a hadászati ügyekben szakképességgel bíró egyének, illetőleg a hadügyi minisztérium képviselői, Przse­niyslt jelölték ki azon czélpontul, mely felé e kap­csoló vonalat irányozni kell. így történt, hogy az­eredeti programúiba, mely a közmunka miniszté­riumban készült, e vonal szintén felvétetett, mi mellett meg kell jegyeznem, hogy azon időben Magyarország részéről kiinduláspontul Eperjes, és nem, mint a most előterjesztett törvényjavaslatban foglaltatik. Sátor-Alja-Ujhely lőn felvéve, A kiküldött bizottságoknak feladata volt: \ összehasonlító tanulmányokat tenni azon két vonal között, melyeknek egyike Eperjesnél vévén kez­detét Przemyslbe vezet, másika pedig Sátor-Alja­Ujhelyből indulván ki, a Laborcz völgyén át ugyan­csak Przemyslbe vezetne. Még a nyáron az átalá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom