Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-305

CCCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 4. 1868.) 227 az országra, mint azon pénzbeli kötelezettségből, melyet a kamatbiztositás által elvállalunk. A strategikus szempontról szólanom nem feladatom. Ismétlem, hogy ezen vasút építését, mint országos szempontból hasznost, ajánlom. [Helyeslés.) BerzenCzey László : Mi, kik a mostani statistikai táblákból azt láttuk, hogy Németországba sok gabonát kivisznek, ennek ugy megörültünk, hogy azt hittük, hogy nem is lehet boldogság s nem is jöhet pénz Magyarországba, mint csak azon az utón; s erre azt mondjuk, hogy ez a külkereskedés. De ugy tapasztaltam, hogy ez máskor nem igen hozott be, s a mai nyereség elfelejteti velünk azon nagy érdeket, mely hazánkat kereskedésével a keletre, de különösen saját belkereskedésére is utalja. Ennélfogva szükséges volna, hogy a vasúti összeköttetéseket mindenekelőtt ily irányban létesítsük. {Zaj. Ellenmondás.) Engedelmet kérek, ha igazán kimondom, hogy egy kis irigység is van a dologban, mert mindegyik csak a maga vidékének szeretne vasutat szerezni, és igy a más vidék felé irányuló vasúti tervezetet ellenzi. Pedig nagyon jó volna, ha köztünk az ország belsejében is volna egy kis kereskedés, mert bizony nálunk az ország egyes vidékei távolabb vannak, különösen a központtól, Pesttől, mint Paristól. Tehát, mondom, nem ártana, ha mi köztünk előidéznénk egy kis kereskedelmi forgalmat. Én, kérem, ki az aradi vasúttól igen félek, és ki nagyon tartok attól, hogy csakugyan az a Kolozsvárra menő vasút, melyről jogosan azt vártuk, hogy Erdély és a székely föld közepén fog keresztül menni, és ki különösen a magyar kormány alatt nem hittem, hogy fog oly átok reánk esni, hogy ne menjen az ország közepén a székely földön keresztül, én, mondom, nem vagyok ellene az arad-temesvári vasútnak és nem bánom, hogy ha az Nagy-Szebenig folytattatik is, csakhogy azt is hiszem, hogy a magyar kormány által tervezet vasút nem fog menni a székely földön keresztül. Azt lehetne mondani, hogy talán nem akarom az arad-temesvári vasútvonalat, és nem akarom, hogy ezen vasút, mely Czeglédrőí és innen Pestről megy Szegednek, tovább folytathassák, ha ebben kára volna az országnak. De az én alázatos véleményem az volna, hogy ezen aradi vasút is meglesz, azután nem bánom, ha Szebennek megy is. De engedje a t. ház azon reményemet kifejeznem, hogy midőn későbbi időben azon kérelmet fogom felhozni, hogy már most engedje meg, hogy a kolozsvári vasút is a székely földön menjen keresztül, akkor is oly kegyesek lesznek, mint ma voltak. (Derültség, helyeslés.) Hollán Ernő államtitkár: Tisztelt ház! Miután több szónok a ház asztalán fekvő törvényjavaslat elfogadása vagy el nem fogadása mellett szólott: szabadságot veszek magamnak arra, hogy a kormány, különösen pedig a jelenleg távol levő közmunkaminiszter úr nevében kijelöljem azon szempontokat, melyeket különösen figyelembe vett akkor, midőn az engedélyért beadott kérvényt tárgyalás alá vette és annak befejeztével a törvényjavaslatot a háznak beterjesztette. Az arad-temesvári vasút azon hálózatba illik, melyet közmunkaminiszter úr előbb, mielőtt egyes országos vonalak engedélyezését tárgyalás alá vette volna, gondos megfontolás után készített, és melyet a törvényhozó testület egyes tagjaival és a törvényhatóságokkal közölt azon világos czélból, hegy ezen eljárással, mondhatnám egy országos enquétet rendezzen , melynek utján mindenkinek mód nyújtatott arra nézve, hogy helyeslő vagy eltérő nézeteit közölje. Ez megtörtént. A vélemények és nyilatkozatok beérkeztével a közmunkaminiszter úr a hálózatot megállapította, s igy történt, hogy azon programmban egyéb országos fontosságú vonalak mellett az arad-temesvári kapcsoló vasútnak is az országos hálózatban helyet adott. Én arra nézve, hogy ezen vonalnak engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslat elfogadtatike vagy nem ? az ellene felhozott érvek ellensúlyozására, különösen a IX. osztály részéről beadott külön véleményre nézve kivánom észrevételeimet tenni. Az első ellenészrevétel, mely emeltetett, az volt, hogy ezen vonal helyi érdekű, és mint ilyen egyéb főfontosságu országos vonalak előtt figyelmet nem érdemel. Engedelmet kérek, én részemről ezen nézethez nem csatlakozhatom. Ha Arad és Temesvár oly helyzetben volnának, hogy a nevezetes piaezok egyike vasúti kapcsolattal bírna, inig a másik nélkülözné, kifejlett iparánál fogva azonban az czéloztatnék, hogy a másik szomszéd várossal összefoglaltassék azért, hogy saját forgalmát a vasúti főforgalmi irányba be lehessen vezetni: akkor igen is elfogadnám a nézetet, hogy itt csak helyi érdekű vasút létesítéséről van szó, bár ezen indokot is elégségesnek tartanám, mert akár az egyik, akár a másik városnak kifejlett ipara e tekintetet megérdemelné. Előttünk azonban ugy áll az eset, hogy Arad is, Temesvár is , mindenik egy-egy országos főforgalmi vonal irányába esik, s így mindenek fölött az a czél, hogy a kettő vasúti kapcsolattal összefoglaltatván, ez által oly hézag töltessék ki, mely vasúthálózatunkban nevezetes, hogy ugy mondjam feltűnő hézagot képez. Egy vasútnak közhasznúságára nézve határoz mindenek felett az, ha vajon a forgalmi viszonyok azon pontok közt melyeket összekapcsol, 29*