Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-242
CCXLII. ORöZÁGOS ÜLÉS. (Június 18. 1868.) 35 gárai egyenlő terheket viselni kötelesek. A két elv tehát, melyet a sóra nézve elfogadhatok, vagy az, hogy az állam jövedelmi forrásainak megnyitása mulhatlanul szükségessé teszi a monopóliumot, és akkor nem foghatom meg, hogy bármi proteetió vagy más okon, miért fizessen az egyik vidék állampolgára kevesebbet vagy többet, mint a másiké , azért, mert véletlenül ezen vagy azon vidéken terem a só ? Mert akkor ugyanazon okból azt kellene mondani, hogy a dohányt sem lehet ugyanazon áron adni mindenütt, mert egyik vidéken terem, a másikon nem. (Helyeslés a bal oldalon.) Hanem ha azon elvből indulunk ki, hogy az államnak jövedelmet teremteni kell, mely elvet én tökéletesen elfogadom, és távolról sem jutott eszembe valamely monopólium eltörlését inditványozni akarni addig, mig ezen jövedelemnek pótlása iránt máskép gondoskodva nem lesz , korántsem jutott eszembe mondani : hogy töröltessék el egyszerre a sóegyedáruság; hanem igen is azon elvet akarom elfogadtatni: iparkodjék a kormány odajutni, hogy a só az állam összes polgárainak minél előbb egyforma áron adassék. (Helyeslés.) Ha ez nem lehető, akkor az igazság és méltányosság szempontjából, a mely ismét az állam terheinek egyenlőségére és a polgárok egyenjogúságra vezethető vissza, nem lehet mást tenni, mint a szabad kereskedelem terére átnyúlni, mely minden embernek azt a jogot adja, hogy ott vegye a sót, a hol jutányosabban kapja; hanem az olyas monopólium, mely az egyes vidéket terheli, másikat pedig protegál, felfogásom szerint alapjában helytelen. (Helyeslés.) Elismervén azt, hogy a minisztériumnak igen nehéz és bokros teendői vannak, különösen a pénzügyek rendezésével, nem szándékozom egyszerre oly indítványt tenni, hogy forgattassék fel ezen törvényjavaslat; hanem épen azért szólaltam föl, hogy ezen irányeszmét megpendítvén ajövőre nézve, midőn t. i. azon öt év le fog járni, melyben a vám- és kereskedelmi szerződés iránt ujonan intézkedhetünk, vagy ha lehet annál korábban is, ily szellemű intézkedés történjék, minőt bátor voltam javasolni. Ugyanezen vámszerződés értelmében nem mulhatlanul szükséges, hogy ezen adók minden esetre egyformán legyenek Ausztriában és Magyarországon. Mert a szerződésben benne van, hogy szükség esetében zárvonalak által lehet a jövedelmeket kiegyenlíteni. Tehát nem vámvonalakat, nem véd vámot akarok én életbe léptetni, hanem, ha egyes monopoliumi czikkekre nem tudnánk megegyezni, helyén látom a zárvonal felállítását. Ily zárvonal jelenleg létezik Magyarország és a Királyhágón tul fekvő rész közt, és ez Magyarország egységét sokkal inkább érinti, mintsem azon kötelék, melyet a többség méltóztatott felállítani ő felségének két birodalma közt. E kötelékek nem szakittatnának tehát félbe hasonló zárvonalak által, még az önök nézetei szerint sem. Ezeket voltam bátor előadni; máskép jelenleg a minisztérium javaslatát elfogadhatónak tartom. Lónyay Menyhért pénzügyér: Csak arra vagyok bátor pár szót mondani, hogy az előttem szóló képviselő úr szavaimnak oly értelmet adott, melyet én semmi esetre sem kívántam adni, és hivatkozom a házra, hogy előadásomban több izben kiemeltem, hogy az egyesség létesítése a ház helybenhagyásától feltételeztetik. (Helyeslés.) Tehát képviselő úr szavaimnak oly értelmet adott, melyet mondani nem akartam; csak azt akartam kifejezni, hogy a pénzügyminisztériumnak, midőn az egyesség megkötése iránt a tárgyalást megkezdette, kezei kötve voltak a törvény által, mely ezt mondja: a só mindkét állam területén a szerződés ideje alatt egyenlő törvények és igazgatási rendszabályok szerint fog kezeltetni; és hozzá teszi: e végből a két pénzügyminisztérium által törvényjavaslat még a jelen ülésszak alatt, stb. Vonatkozott tehát megjegyzésem arra, hogy miután a törvény által meg lévén határozva, egyességet kellett kötni, a javaslat készítésében szabad kezem nem volt; ha lett volna, bizonyára némely nevezetes pontokra más javaslatot tettem volna. Csengery Imre jegyző: Zsamay Imre! (Nagy zaj. Nem az következik! Zmeskál Mór szólni akar. Halljuk Zm,e*kált! Eláll! Elnök csönget. Rendre!) Bujanovics Sándor: Midőn tegnapi napra módositványómat a sóvári főzödében termelt sónak 4 frt 50 kr. Ieszállitása iránt benyújtottam, czélom ez által nem bizonyos vidéknek nyújtatni kívánt kedvezmény elérése volt; de csak azon egy elvnekkeresztülvitele és alkalmazása volt, hogy az ár a sótermelési rakhelyeken mindenütt egyenlő arányban leszállittassék. A pénzügyminiszter úr által mai napon tett előadás folytán, mely szerint ő késznek nyilatkozott a só árát Sóvárott 5 ftra leszállítani, ámbár minőség tekintetében az árak különfélesége még mindig fenmarad, legalább azon egy elv eléretik, hogy a sóár a termelési helyeken egyenlő legyen : azért én is készséggel hozzájárulok és módositványomat visszaveszem. Csengery Imre jegyző: Madocsányí Pál! (A IX-dik za.ka zn ü !) Madocsányi Pál: Szólá-d jogomat a VIIIdik szakaszra tartván fen, most a szótól elállók. Zmeskáll Mór (szólni akar, de felkiáltások ált il elállás >'a nóga tátva, elli.) Simonyi Ernő: T. képviselőház! Szerettem volna többet hall mi a t. pénzügyminiszter úr előadásából, mely látszólag igen szép volt, látszólag mondom, mert azt itt hallani nem lehetett. Az egyetlen tétel, melyet világosan hal5*
