Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-241
22 CCXLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 17. 1868.) ség czimét nem lehet ez intézkedés igazolásául alaposan felhomi. Azon körülmény pedig, hogy a sóvári főződének kis fogyasztó köre levén, a sóvári főzött sóval élő lakosoknál az árkülönbözet kiegyenlítetik az által, hogy kisebb mértékben viselik, mint az ország más vidékein lakók, a szállítási költséget, a törvényjavaslatnak azon intézkedése folytán, mely a sótelepekkel megáldott vidékekre helyi kedvezményi árakat állit fel, elveszti erejét, sőt ellenkezőleg érv ez elvnek Sóvártt következetes alkalmazására. A sóvári sófőződének termeivénye, ha értesülésem nem csal, 100,000, körülbelül 120,000 mázsa só, s fogyasztják ezt Szepes, Sáros, Felső-Zemplén és Abauj megyék egy részének lakói, tehát részben az ország legszegényebb népe. A csempészet meggátlásának indoka a vielicskai kősóval szemben fel nem hozathatik. Azért ugy az igazság, mint a méltányosságnál fogva indítványozom, hogy a kősónál alkalmazásba vett leszállítási arány, t. i. 2 forint 40 krajczár, a főzött sónál is alkalmaztassák, s ennél fogva a törvényjavaslat 2-dik szakasza a szerint módosíttassák. Bátorkodom az igazság és méltányosság tekintetéből módositványomat ugy a kormánynak, mint a t. háznak elfogadás végett ajánlani. Horváth Lajos jegyző folvassa Bujanovics Sándor módositványát, mely szerint a törvényjavaslat második szakasza utolsó előtti és utolsó sorában erén szavak helyébe: ,,ő frt 60 krért u tétessék: „4 jn 50 kron. 1-) Lónyay Menyhért pénziigyér: Az egyezmény, mely köttetett, és melyet szerencsés volt a minisztérium a t. ház elé terjeszteni, azon elvet mondja ki, hogy 2 frt 40 krral szállíttatik le a só ára a sóaknáknáí oly módon, hogy egyebütt a szállítási költségek is betudassanak. Mivel pedig átalában 5 forintban van a sóár az aknáknál megállapítva , Magyarország különböző helyzeténél fogva — mivel méltóztatnak tudni, hogy a sóaknák a déli és éjszaki részeken vannak s ama helyek részben közelebb feküsznek a központhoz — ebből igen természetesen következik, hogy midőn ugyanazon árak elérése tekintetéből nálunk 5 forintban lehetett meghatározni, ha ezen elvet fentartjuk, ebből igen természetesen következik, hogy a sóaknáknáí a só árát az egész birodalomra ugy kell meghatározni, hogy a szállítási költség hozzászámitásával mindenütt a határszéleknél lehetőleg egyenlő ára legyen. A mi illeti a sóvári főtt só árának indítványozott leszállítását 60 krajczárral , ez a kincstárra nézve nem több mint 600,000 forint veszteséget tesz ; de Sóvár fekvése olyan, hogy ha a só árát ott leszállítjuk, akkor a Máramarosból behozandó sónak is le kell szállítani az árát. Elsó^ hiba tehát az, hogy ez azon átalános elv ellen van irányozva, mely szerint a bányáknál levő sóárak akként állapittatnak meg, hogy a szabad kereskedelmi forgalom az alatt ne szenvedjen ; minthogy pedig a birodalom két része közt nincs vámvonal,, hogy az árak akként szabályoztassanak, hogy a kivitel egyik részre nézve se váljék a másik hátrányával előnyössé. Sajnálom, hogy Sóvár vgy fekszik, hogy inkább a határ felé fekszik, és ennélfogva azon egyezmény alá tartozik, mely ő felsége többi tartományaival köttetett, és mely szerint a sóárak bizonyos raktárakra nézve a két minisztérium közt már megállapittattak, és melyet szerencsém volt az osztályokkal és a t. házzal is közölni. Ezek szerint, és nehogy ujabb egyesség kötésének szüksége álljon elő, részemről ezen módositványhoz hozzá nem járulhatok. Kerkapoly Károly előadó: Kötelességemnek tartom részemről is azt, mi e kérdésben a pénzügyi és a központi bizottságban történt, elmondani. Azon körülmény, melyet Bujanovics képviselő úr felemiitett, a bizottságok figyelmét sem kerülte el, és különösen az utóbbi törvényjavaslatra a központi bizottság kérdést intézett a pénzügyi miniszter úrhoz az iránt, nem lehetne-e azon nehézségen, melyet a képviselő úr beadott, módosítása által akár eloszlatni, máskép segíteni, t. i. az által, hogy azon vidékeken is, melyek eddig a sóvári sóval éltek, folyton elégséges mennyiségben legyen máramarosi kősó kapható ? mert ha igen, akkor azon czél, melyet Bujanovics képviselő úr maga elé tűzött, ez utón elérhetővé lesz. Ö ugyanis azt mondja, hogy eddigelé azon áron áruitatott Sóvár vidékén a főzött só, mely, tekintetbe véve ennek csekélyebb minőségét, teljesen megegyezett a máramarosi kősóval, ugy hogy aki ezen olcsó áron vett sót, ott volt, mintha vette volna a drágább, de jobb máramarosi sót. Ha már Sóvár vidékén a kősó hasonló áron lesz kapható, mintha főzött só nem volna, ott lesz Sóvár vidéke, hol az ország egyéb népessége, azaz kapja a maramarosi sót 5 frt 60 krért, ide számítva a szállítási költségeket Sóvárig, Ez által tehát kikerülhetik a hátrányt, a mennyiben vehetnek máramarosi sót, mely ott — hozzá számítva a szállítási és egyéb költségeket — ugyanazon áru, mint az ország más vidékein. Ezen biztosítást nyerve, a bizottság nem tett észrevételt ezen pontra, mit különben megtenni részéről kötelességének ismerte volna. HaláSZ Boldizsár: Ugy látom, ezen pontnál kell elintézni azon nagy kérdést, melyet a 9-dik osztály külön véleményében fölállít, határoztassék el t. i. jövőben a sónak Magyarországban mindenütt egy áron való árulása; és ismét.
