Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-173
20 2 CLXXIII. ORSZÁGOS számolás nélkül, vagy pedig arra, hogy valakit kinevezzen. Én azt hiszem, e tárgy jelen állásában nem tehetünk egyebet, mint .azt, hogy a második kérvény t egy szer üen átteszszük a minisztériumhoz. A minisztériumra nézve a második kérvénynél fönmaradnak az első kérvény érvei ; de nem is hivatkozván az elsőben foglaltakra, a minisztérium tudni fogja kötelességét, mit ha nem teljesítene, akkor van hel} r e annak, hogy bármelyikünk e tárgyban fölszólalhasson, van helye annak, hogy a minisztériumot interpellálhassa. (Helyeslés.) f BónÍS Sámuel: Tisztelt ház! Én azt tartom, nem mindig csak arról lehet szó, a mint Kurcz képviselőtársam előadta, hogy jogilag Péter vagy Pál kérelme illetékes-e vagy nem? lehet szó arról is egy nemzetgyűlésben, hogy a teljesített kötelességek nyomán, miután Péter vagy Pál minden idejét, vagyonát ezen kötelesség teljesítésében költötte el, méltányosság szempontjából akar-e a nemzet neki jutalmat adni vagy nem ? Ilyen szempontból veszem én a dolgot, s én is azt tartom, a mit Pulszky Ferencz barátom mondott, hogy itt a ház határozatot e kérdésben nem hozhat ugyan a felett, hogy a minisztérium a kérvényezőnek annyit vagy ennyit fizessen ki; se abban a ház nem határozhat vizsgálat előtt, vajon azon összeget szolgálatával megérdemelte-e vagy nem; hanem a bizottság jelentése után a kérvényt a ház átteheti a minisztériumhoz, s midőn átteszi, ebben okvetlenül taeite a háznak azon óhajtása rejlik, hogy a vizsgálatokból kiderülendő eredmény nyomán óhajtja, hogy a méltányosság szempontjából intéztessék el az ügy. Én igy veszem a dolgot, s a kérvényt a minisztériumhoz kívánom utasítani. (Helyeslés.) Patay István: T. ház! Ha Kurcz György a Csáky szalmáját elő nem hozta volna, miután e kérdésben már ugy is szalmát csépelünk; s ha Zichy Antal azt nem mondotta volna, hogy budget még nincs készen: akkor nem szólaltam volna föl. Azt hiszem, uraim, hogy megfoghatlan a szűkkeblűség, a mely itt némelyek által nyilváníttatott. Egy nádor nevezte ki azon egyéniséget 23 évvel ez előtt, bár csak tiszteletbelinek. 23 éven át szolgálván, híven őrizte az ország kincsét, sőt a maga pénzét is elköltötte azon reményben, hogy valahára majd rendes őrévé lesz a képtárnak. Somssich Pál: Hiszen ki van már nevezve ! Patay István: Méltóztatik szólani ? SomSSich Pál: Nem! Hallgatok. {Zaios derültség.) Hódolok a nagy hazafiságnak. Patay István: Hódolok a nagy észnek. Mondom, hogy ezen egyéniség 23 évig őrizte ! híven az ország kincsét, s most azt mondja: „El- i ÜLÉS. (Nov. 8. 1867.) költöttem a magam vagyonát az ország szolgálatában ; adjanak kenyeret, uraim, s a mit elköltöttem, térítsék vissza." Ha önök oly szükkeblüek, hogy ezt nem akarják megadni, akkor azt mondom, a mit Csiky Sándor képviselő úr mondott, hogy majd azon időben, a midőn a budget kérdése elő fog fordulni , és szó lesz azon három hónapos hivatalnokok, azon muszkavezető Schmerlingianus és Bachianus hivatalnokok fizetéséről : akkur figyelmeztetni fogom azokat az urakat, hogy maradjanak hivek a szükkeblíiséghez. (Fölkiáltások középen: Szívesen fogadjuk és hivek is maradunk fölszólalásimklioz !) Jámbor Pál: Tisztelt ház ! Pulszky Ferencz egy kifejezést használt, melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatok. Azt mondotta többi között, hogy a kormány nem szórhatja ki a pénzt. Igenis csodálkozom, hogy épen Pulszky Ferencz úr mondja ezt. Azt hiszem, ő Angliából nem csak műkincseket hozott magával, hanem kegyeletet is hozott a művész és a műkincsek iránt. Pulszky Ferecz: De néma restaurátorok iránt! Jámbor Pál: Fájdalmasan csalódtam. Ő verejtékét sem akarja megjutalmazni a művésznek. Szeretném megkérdeni tőle , hogy kié a Múzeum? Somssich Pál: A nemzeté! Jámbor Pál: En azt hiszem, az országé. Ezen szegény művész a nyomor napjaiban nélkülözve, talán éhezve 5 a nemzet kincseit őrizve, kijavította s a nemzet büszkeségét emelte. Ha tehát a nemzet megjutalmazza, nem szórja ki pénzét. Nem arról van szó, uraim, hogy a nemzet a szolg'álatot megfizesse, hanem a művész veritékét megjutalmazza. Pulszky Ferencz: De nem a restauratorét! Jámbor Pál: Uraim, ha koszorút nem adhatunk a művésznek, adjunk legalább kenyeret. Elnök: Méltóztatik elfogadni a t. ház Halász Boldizsár képviselő úr inditváuyát ? (EJfogadjnk!) Ennélfogva kimondom a határozatot, hogy ezen kérdés intézkedés végett a minisztériumhoz utasíttatik. T. ház ! Még ennyi kérvény van hátra tárgyalandó. {Mutat egy nagy nyaláb kérvényt) Bátorkodom e végből a t. házhoz azon kérdést intézni, vajon czélszerünek látja-e a t. ház, hogy e kérvények tárgyalása a jövő hét valamelyik napjára tétessék át, addig az osztályok is befejezvén működésöket, most pedig az igazolási ügyekre menjünk át, azután pedig a kérvényi bizottságra adjuk be a szavazatokat? (Helyedé.-;.) Ennélfogva a ház a hét valamelyik napján a hátra levő kérvények elintézésére más ülést fog kitűzni; most pedig Hosszá
