Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-30

296 XXX. ülés 1861. május 27-kén. oldalait előttem már annyian és oly fényes ékesszólással fejtegették, hogy vissza kellene élnem a t. ház türelmével, ha gyönge tehetségemmel én is e terekre lépnék. Csak annyit mondok még: meglehet, sőt valószínű, hogy minden jó szándékunk porba esik; hogv Bécsben a 12-ik órát is elmulasztják; de akkor prófétai lélek nélkiü mondhatjuk, hogy a felírásnak sem leendett volna cséppel külön eredménye: mert ha Bécsben a tények logikájára nem hallgattak: vájjon hihető-e, hogy a felírás bár jeles logikájára a követett irányt megváltoztassák. Én legalább nem hiszem s ennélfogva nem a felírásra, hanem a határozatra szavazok. (Helyeslés; éljenzések.) Hunkár Antal: Tisztelt képviselőház! Magyarország állami életét nagy veszély fenyegeti. Az ausztriai ház kormánya alatt történtek ugyan már hajdan is sok törvényellenes és kegyetlen merények, de azok még sem voltak annyira veszedelmesek, mert csak az erőszak uralgott, mely az alkotmányt lényegében annyira nem sértette; — de mit a török uralom sem cselekedett, az most a fődolog t. i. hogy Magyarországra német törvény erőszakoltatott. ,-• így első Lipót király idejéből még most is fennmaradóit ama szomorú emléke az eperjesi mészárlásnak , és ezen tisztelt házban is léteznek közöttünk oly nagy érdemű férfiak, kiknek dicső eldődei vagy Eperjesen, vagy a pozsonyi piaczon törvénytelen ítélet által elvérzettek és ott hős szívük a hazáért dobogni megszűnt. II-ik Jósef császár, kit a magyarok hatalma még bölcsőjében tartott meg a trónon, s kik a pragmatica sanctiora adott szavukat oly hősiesen váltották be, azzal hálálta meg ezen nemes nemzet hűségét, hogy Nagy Lajos hatalmas, és Corvin Máty ás király fényes birodalmát Ausztria tartományává igyekezett lealacsonyítm, és a magyar nemzetet németté akarta változtatni. Mennyi sebet ejtett első Ferencz királyunk az alkotmányon, azt mi élők még igen is éreztük, holott első Napóleon 1809-ben , midőn a magyar hadak itthon, és az egész nemesség fegyverben állott — a magyar nemzetet két ízben felszólította, hogy itt Rákoson országgyűlést tartva, magának más királyt válaszszon. — Napóleon akkori szavát erőhatalommal is érvényessé tehette volna, és kérdem 3 hajtott-e az ország ezen felhívásra ? és tett-e válaszul arra csak legkisebb mozdulatot is ? Nem, —• senki sem; •—• sőt újra meg újra fegyverkezett ellene és több következő háborúban, melyek hazánkat épen nem érdekelték, egész elszántsággal hadakozott, — csak hogy koronás királyát semmi külhatalom meg ne alázza. Azonban ezen most elősorolt három fejedelem megbánva ferde politikáját, nyilván és rögtön visszaállított mindent a régi törvényes állapotba, I-ső Lipót ugy mint H-ddt József császár, — Ferencz királyunk pedig az 1827-ki diaetán megvallotta, hogy törvénytelen tettei az ő atyai szívére kellemetlenül hatottak. De Ferencz Jósef császár, ámbátor 1848-ban Magyarország alkotmányát egy tollvonással megsemmisítette és az ausztriai tartományok constitutióját is eltörölte azt mondván: hogy az Istennek számol, és népeinek ő fog törvényt szabni, azaz: más szavakkal azt monda, hogy 32 milliónyi népességében csak egy ember szabad, úgymint ő maga a fejedelem, a többi pedig mindnyájan szolgaságra itélvék. Kormánya az országot fegyveres erővel elárasztotta , s azt egy sírkertté, és ugy a magyar, mint a velünk mindég barátságban élő szomszédnépek vérétől párolgó temetővé változtatta; de azon fölül még a magyarra egy német törvényt, egy megemészthetetlen törvényt erőszakolt, sőt a magyart még németté is akarta változtatni; — már ebben uraim én semmi logikát nem találok (Helyes!) ; •— egy oly ausztriai nyelvet, melyet magok a felső országi németek is alig értenek és melyet gyakran leirni is alig lehet, és melyet Adelungban hiában keresünk, minek a magyarra tukmálni, midőn magától is több nyelvet jól beszél; ilyen erőszak tartott vagy tizenegy évig, és midőn a császár észrevette, hogy ezen improvizálás hatalmát, mint künn ugy benn egészen tönkre juttatta: — akkor jobbját nyújtja a magyarnemzetnek, és mintha sem Temesvárott sem Aradon, sem Pesten, Pozsonyban, sem Bécsben semmi törvénytelenség sem történt volna, ezeken csak ugy könnyeden átsurranva még azt állítja, hogy a mi történt, annak ugy kellett megtörténni, —• félig meddig az alkotmányos ösvényre lépni látszatik; —• de megbánását vagyis a törvénytelenségek rögtöni visszavonását, ugy mint azt eldődei tették — semmiben sem nyilvánítja, és ennek nyomát seholsem is találom, — és itt eszembe jutnak néhai Kleinman. az itteni református templomban mondott szavai: „Sei Mensch, sei Christ, sei ganz was du bist;" mert félszeg rendeletek a tökéletességre soha, de igen a legnagyobb bonyodalmakra bizonyosan vezetnek; igy tehát az ily állásban levő fejedelemmel a kibékülés ha nehéz is, de azért minthogy most már Ausztria is nyert constitutiót, talán még sem lehetetlen. Véleményem tehát az, hogy mindenek előtt írjuk meg 0 Felségének, ugy a mint azt nagyon tisztelt képviselőtársunk Deák Ferencz úr beadott iratában oly bölcsen földerítette, miszerint Magyarország az 1848-iki törvény alapján egészen joggal követeli a restitutiót in integrum, és ezúttal nevezzen O Felsége egy független felelős magyar minisztériumot, mely magát a fejedelemmel érintkezésbe helyezve, őt ferde politikájától az igazi constitutionális törvényes térre vezérelje, — de egyúttal meggyőzze őt arról is — hogy: a mit a bécsi congressus 1815-ben Európára nézve határozott, azt az idő rohama mint egyoldalú kötést ma már lerontotta; példája ennek az egészen szabad és boldog kis Belgium, a szegény kis Görögország, és a csak tegnap királyságra felemelkedett ifjú Olaszország; és ezek eleven tanúi annak, hogy most Európa politikai terén egy egészen uj és más elem kezd uralkodni — ez pedig a népképviselet, és ugy látszik, mintha csak Árpád