Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-7

VII. ülés 1861. april 20-kán. 23 (Felkiáltások, hosszasan tartó zaj.) Egyszer mindenkorra kijelentem, hogy felkiáltások után személyes kérdésekben soha sem fogom a többséget kimondani. (Szavazzunk.) Besze János: Ha ily szabály van, csináljunk helyette mást; mert azt nem lehet bevárni, hogy — mint előre látható — harminczszor szavazzunk! Kérem a szabályt módosíttatni. Elnök: Nekem sincs ellenvetésem az ellen, ha szükségesnek tartja a ház, hogy a szabályok módosíttassanak ; de ezen egy esetben, miután a képviselőház beleegyezésével a szavazást már kitűztem : bátor vagyok kérni, hogy méltóztassanak osztályonkint szavazni. (Közhelyeslés.) A szavazás osztályonkint megkezdetvén, az be is fejeztetett. Elnök: Összesen 186 voks adatott be, ezekből Halász Boldizsárra 96, Ragályi Miksára 80, Ragályi Ferdinándra 5, Szentiványi Ödönre, Taljánra, Hunkárra és Beszére mindegyikre 1—1. A szavazat fele 93, és igy Halász Boldizsár nyerte meg a többséget. (Éljen.) Halász Boldizsár: Tisztelt ház! Igen nagyon sajnálom, hogy azok nagyrabecsült bizalmának, kik rám szavaztak, nem hódolhatok ; nem először azért, mivel mint épen tegnap mondottam ki, elvem ellen van, hogy valaki innen kiküldessék, a kerület képviselő nélkül maradván; de ha ezt mellőzöm is, a másik fontos ok különösen az, hogy Repeczky Ferencz követtársunknak én nem csak elvrokona, de személyes barátja is vagyok, és nem szeretném, hogy távolról is gyanúba essem, miszerint részére hajoltam volna; de harmadszor, a mi legfőbb, azon a vidéken a többség tótság, igy tehát köztök nem tarthatok vizsgálatot, minthogy a tót nyelvet nem tudom, tolmács által pedig vizsgálatot tartani, nem tartom helyesnek. (Helyes, legyen Ragályi.) Elnök : Közakarattal méltóztatik elfogadni Ragályi Miksa urat? (Igen, igen, éljen!) Besze János: A mint emiitettem, ha a háznak rendszabályaiban benn volna is, hogy személyes szavazás alkalmával titkosan történjék a szavazás, a mit én azokból kivenni nem tudok: minthogy eonstituálva vagyunk, a ház szabályain törvényesen változtatni szabadságunkban áll, és igy azt ezennel indítványozom is. (Több kiáltás: 30 indítványozó kell!) A szabályokat módosítani van jogunk ; mert azt, hogy mindennap szavazással húzzuk az időt, nem találom rendén, különösen most, midőn sok teendő vár reánk. Ha több egyén ajánltatnék biztosul, akkor az elnök által először említtetnék fel az egyik, és a ház mondaná ki, ha tetszik-e, és igy tovább, akkor a közügyekre annyira szükséges drága időt ilyen szavazásokkal el nem mulasztanók. (Maradjon.) Kállay Ödön: Ugy emlékszem, ha a szabályokon változtatni akarunk, 30 tag szavazata szükséges, de nem is találom helyesnek, hogy egy-két §. változtassák, miután az egész oly selejtes, hogy a szabályok tökéletes átdolgozása szükséges. (Néhány hang: igaz.) Kazinczy Gábor: Én nem látom át, hogy az, ha felállással szavazunk, a ház alapszabályainak csak legkevésbbé is változtatása volna. Az első szakasz 13. §. azon kérdésekre, hol nem csekély jelentőségű, hanem képviseleti állásról van szó, azt mondja: a személykinti golyó általi szavazásnak akkor van helye, ha a többség a felállás, és ülés általi szavazás által ki nem vehető; következőleg a ház szabályaihoz ragaszkodom, midőn előttem szóló indítványát magamévá teszem és kérem a tisztelt elnök urat, méltóztassék bármely két nevet javaslatba hozni és épen az idézett §. értelmében a szavazást megrendelni; mert csakugyan borzasztó ily jelentéktelen ügyben annyira vesztegetni az időt. És méltóztassanak az eredményt is tekintetbe venni, miszerint a háznak szabályai senkit sem köteleznek arra, hogy a választást elfogadja, és ha csakugyan valaki ki többséget nyert, el nem fogadja, ugy még sokszor leszünk kénytelenek szavazni, annálinkább, miután az osztály munkálataiból kitűnik, hogy még vagy 30 ily eset fog előkerülni. Klauzál Gábor : Én a ház szabályát nem tudom úgy értelmezni, hogy titkos szavazattal kellene eldönteni, ki legyen a vizsgálóbíró. Egészen más értelemben veszem a szabályt; azon értelemben, hogy a ház határoz a kiküldendő tag személyéről. Ha valamely képviselő személyére nézve mond ki a ház eldöntő határozatot: akkor igen is helyesnek látom, hogy a szavazás ne történjék nyilvánosan, hanem titkosan. Nem is látom okát miért kívánta volna maga az 1848-diki országgyűlés képviselőháza, hogy midőn egy vizsgálatot teendő tag a ház által kiküldetik, titkos szavazás történjék? Látjuk, mily roppant úgy az idővesztegetés! íme ezen az országgyűlésen 14 —15 eset van, melyben a vizsgálat szükséges. Méltóztassanak már most a 15 szavazást elgondolni, s az azokkal járó idövesztegetést. Mind a közügyekre, mind a házra nézve egyiránt káros ez; mert hiszen úgy is fel kell tennürk, hogy az ki proponáltatik, a dologban érdekelve nincs. Ha 3—4 tagot méltóztatnék az igen tisztelt elnökségnek kijelölni: a neveket egyenkint kellene felvenni, s a választást nem felkiáltás által, hanem mint illőbbnek tartom, felállás és ülvemaradás által végezni. Ha pedig a ház többsége szigorúan ragaszkodik a szabályhoz, melynek alkotásánál egyébiránt magam is jelen valék: kinyilatkoztathatom, miként eszünk ágában sem volt, hogy az ebbeli személyes kérdést idáig vigyük. Mi is a titkos szavazatnak az oka? Hogy embertársa irányában nem mindenki szereti kimondani véleményét nyílt föllépés által. De arra semmi ok sincs , hogy titkos szavazás történjék, például midőn arról van szó, hogy egyik vagy másik képviselő menjen vizsgáló biztosul. S ime hová juttatott e kérdés minket? Oda, hogy mint most láttuk, az egyik képviselő azt mondja, nem vállalhatja el a vizsgálatra kiküldetést, és pedig igen méltányos okoknál fogva; a midőn igy aztán előkerülhet az, hogy egy esetben hatszor is kell szavaznunk. (Több hang: Igaz, helyes!) S egyébiránt nem teszek ugyan kifogást az elnökség által kijelentett határozat ellen; de nem akarom, hogy az tekintessék a kiküldetésre megválasztottnak, kinek amaz első után, ki lemondott, legtöbb szavazata van. Egészen megnyugszom akimondott 6*