Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.

Irományszámok - 1939-347. Törvényjavaslat a Kárpátaljai Vajdaságról és annak önkormányzatáról

, 12 347. szám. * • Az önkormányzat terjedelme és mérve alapos megfontolás tárgyát képezte. Több oldalról azt hangoztatták, hogy a rutén nép az autonóm kereteket, aránylag fiatal értelmiségével és gyenge gazdasági teherbíróképecgégével nem fogja tudni kitölteni. Más oldalról viszont annak az aggálynak adtak kifejezést, hogy a vármegyei és községi önkormányzat, továbbá a rutén nyelv, mint hivatalos nyelv jogainak a biztosítása a nép igényeit teljesen kielégítené és azt hangoztatták, hogy ezen túlmenő önkormányzat nem mozdítaná elő a magyar és rutén együttérzést, összetartozást és az egymásrautaltság tudatát, hanem ellenkezőleg, Kárpátalja századok óta összhangban élő magyar és rutén népét egymástól elválasztaná. Az említett ellenvetések ellenére a törvényjavaslat megadja Kárpátaljának az önkormányzatot, amit az 1939 : VI. t.-c. megígért, azon szempontok alapján, amelyeket az általános indokolás kifejtett. Ez az önkormányzat Rákóczi gens fidelissimájának megadja kulturális és gazdasági fejlődésének intézményes előfeltételeit, különleges befolyást biztosít e terület ügyeinek intézésében, s gondoskodik róla, hogy a rutén nép testi és szellemi munkájában — melyben az országért a magyarral vállvetve és egyformán ki kell vennie részét — érezze az állam megsegítő akaratát. A 2. §-hoz. A völgyektől tagolt és megszaggatott Kárpátalja hegyvidékén a rutén nyelvhatáron belül nem fejlődött olyan város, amely a Vajdaság közigazgatási fővárosa lehetne. A síkföld magyarságával gazdasági symbiosisban élő rutének betelepedésük óta a szükséges városi kultúrát a közelfekvő magyar városokban találták meg. Ezen természetes földrajzi és történelmi adottság miatt szükségessé vált egy olyan városnak székhelyül való kijelölése, amely az úgynevezett bécsi döntés vonalán innen esik. A választás Ungvárra esett, amely város leginkább rendelkezik a szükséges hivatalos épületekkel. Ungvár egyben székhelye a munkácsi görögkatolikus püspökségnek s a püspökség több intézményének. A lakossága többségében magyar jellegű Ungvárnak a Vajdasághoz csatolása a magyarságra nem sérelmes. Egyrészt a Vajdaság egész területén a magyar államnyelv hivatalos nyelv s így a magyarok sem nyelvük használata, sem érvényesülés tekintetében nem juthatnak a ruténeknél hátrányosabb helyzetbe. Másrészt Ungvár teljes jogú törvényhatóság marad (a vajdasági vármegyék törvényhatósági jogállása egyelőre korlátozott lesz) és így e törvényhatóság keretében a városi lakosság épp oly önkormányzati függetlenséggel intézheti ezentúl is ügyeit, mintha nem csatoltatnék a Vajdasághoz. Ungvárnak a kormányzói helytartó lesz a főispánja (15. §.) s a vajdasági vármegyék költségeivel az ungvári lakosságot természetesen nem lehet megterhelni. A vajdasági statútumok érvénye és a vajda hatósági jogköre ugyan Ungvárra is kiterjed, de a város lakossága befolyását a vajdasági kormányzatra a vajdasági gyűlésbe küldendő képviselői és polgármester útján (9. §.) érvényesítheti. Az ungvári magyarságra épp e tekintetben fontos irányító szerep vár, amelyet bizonnyal sikerrel fog tudni betölteni. A 3. §-hoz. A Kárpátaljai Vajdaság területét és határait a mellékelt térkép szemlélteti. A javaslat területi elhatárolása a falvaknak az Alföld felé elég éles magyarrutén nyelvhatárához és egyben az Alföldből kiemtlkedő hegyek lábához igazodik, amely nagyjában 1938 november 2-án Bécsben hozott döntőbírói határozattal visszatért terület határvonalával egyezik. A döntőbírósági ítélettől lényegesebb eltérés csak annyiban van, hogy a törvényjavaslat Nagyszöllost és Ugocsának azokat a községeit, amelyek a Tisza két oldalán az Alföld rónáján fekszenek, tehát gazdaságilag odatartoznak, nem csatolja a Vajdasághoz. A 4. §-hoz, A törvényjavaslat a 6.200/1939. M. E, sz> rendeletben használt