Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.

Irományszámok - 1939-347. Törvényjavaslat a Kárpátaljai Vajdaságról és annak önkormányzatáról

347. szám. 9 idő alatt is teremteni e visszakerült területtel, illetőleg annak őslakosságával. A húszéves idegen uralom politikai, gazdasági, kulturális és szociális téren áldatlan viszonyokat teremtett, súlyos károkat okozott. A kormány e helyzetben azt látta és azt látja főfeladatának, hogy e terület gazdasági, kulturális és szociális bajait gyökeresen meggyógyítsa, mert ez vezet ahhoz, hogy a politikai élet normálissá váljék. Anyagi áldozatot nem kímélve különleges gazdasági akciókat hívott életre és nagyszabású munkálatok tervezését és előkészítését indította meg. Különös figyelmet szentelt és szentel a kormány annak is, hogy e területen mind a közigazgatásnál, mind a szakigazgatásnál — amennyire ezt az adott személyi viszonyok megengedik — teljes mértékben érvényesüljön az az elv, hogy az igazgatást lehetőleg e területről való tisztviselők végezzék. Ez az elv érvényesül maradéktalanul a rutén nyelvű mindenféle tanintézeteknél. Már a 6.200/1939. M. E. sz. rendelet is kiemelkedő módon szabályozta a rutén nyelv szerepét és használatát. A rutén nyelv az államnyelvvel máris gyakorlatilag egyenlő jogú hivatalos nyelv lett ezen a területen. Ezt a rendelkezést megtartotta teljes egészében a törvényjavaslat is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Vajdaság területén minden hatósággal, hivatallal, intézménnyel való szóbeli és írásbeli érintkezésnél a rutén nyelv használata szabad és minden megkötöttség nélkül való. Az önkormányzati törvényjavaslat megfogalmazásánál két alapszempontot tartottam irányadónak : Az egyik az, hogy az önkormányzat megadásának az előzményeken kívül két alapja van és pedig, hogy : 1. e területet nagytöbbségben és zártnak mondható tömbben rutén nép lakja ; 2. e terület az Alföld rónájától éles vonalban hirtelen elváló magas hegyvidék, amelynek természeti, gazdasági és települési viszonyai így az Alföld síkságától és a mai ország többi részétől különbözők, viszont a területen belül azonos és egységes jellegűek. A másik alapszempont az, hogy olyan önkormányzatot adhatunk csupán és kell adnunk e területnek, amely ősi Íratlan alkotmányunk keretébe szeivesén illeszkedik bele s jellegében ahhoz simul. Törekedhetünk arra, hogy az önkormányzat, illetve önkormányzati jogok tartalmilag körülbelül fedjék azt a fogalomkört, amelynek elérésében Kárpátalja népét a cseh-szlovák államhoz való tartozás idején támogattuk. Tehetjük ezt dacára annak, hogy önkormányzat követelésének a cseh-szlovák állammal szemben imperative és szerződéses érvényű jogi alapja volt, amely ugyanazokban a jogforrásokban gyökerezett, amely jogforrások a cseh-szlovák államot létrehozták, viszont a magyar állammal szemben ilyen parancsoló jog és jogforrás nincs, mert a terület visszatért az anyaországhoz, melyhez mindenkor tartozott és pedig visszatért a fegyveres visszafoglalás jogán. A magyar törvényhozásnak mindazonáltal úgy javaljuk, hogy mérlegelve a fent felsorolt indokokat és abban a hitben, hogy Kárpátalja népe hagyományos hazafias szellemben hasznos és munkás tartalommal tölteíidi ki az önkormányzat jogi kereteit, az önkormányzatot Kárpátaljának adja meg. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az önkormányzat formailag semmiképpen sem lehet ugyanaz, mint amit Cseh-Szlovákiának Ruszinszkó nevű tartománya, illetve része Csehországtól követelt, és követelni jogosult volt. Mert ha egy ország valamely területének önkormányzatot ad, az az önkormányzat az illető ország alkotmányának része lévén, derivátuma, folyománya kell, hogy legyen ezen alkotmánynak, úgy a jog megszületésének módjában, mint lefektetésének formájában. A magyar alkotmány megszületése nem egyetlen aktussal történt, úgy mint ahogy a cseh-szlovák alkotmányé és sok más európai ország alkotmányáé, amely alkotmányok törvényekben kifejezetten üyen jellegűek és minden más törvénynél különbnek és minden más törvény fölött álló alaptörvénynek számítanak. Ennek Képv. iromány. 1&3&--1944. V. kötet, 2