Képviselőházi irományok, 1910. XXXV. kötet • 904-957. sz.

Irományszámok - 1910-950. A közlekedésügyi bizottság jelentése a m. kir. miniserelnök által beterjesztett, a bosnyák-herczegovinai vasuthálózat kiegészitéséről szóló 934. sz. törvényjavaslatról

428 950. szám. f) Brckától Tuzláig ós e vonalból kiágazólag Bijeljináig és Racaig szabványos nyomtávú vonalat ópit ós végül g) a doboj—tnzlai keskeny nyomtávú vonalat szabványos nyomtávúvá alakítja. Bosznia-Herozegovina térképére vetett tekintet nyilvánossá teszi előttünk, hogy a tervbe vett vasutvonalak a monarchia két államának szempontjából az annektált tartományokat két nagy érdekkörre, egy keleti és egy nyugati érdekkörre osztják, a nyugati Ausztria, a keleti Magyarország érdekszférájába esik; a keleti érdekkört szolgálja a samac—doboj—serajevoi, a nyugatit a létesitendő növi—banjaluka—bugojno—mostari fővonal. A keleti érdekkörbe esnek a tuzla-brckai ós bijeljina-racai vonalak is, de ezek ezenfelül szolgálják majd a tartomány lokális érdekeit is, miután Posavinát ezek fogják Sarajevóval összekötni. Végül a tartományok rég óhajtott kívánságát valósítja meg a bugojno arzanoi keskeny-nyomtávú vonal, mely az annektált tartományokat Spalatóval Dalmátia tengeri kikötőjével fogja összekötni. Az építkezés sorrendjére nézve abban történt megállapodás, hogy a samai - doboji és banjaluka—jajcei, továbbá a bugojno—arzanoi vonalak építése az építés első éveiben egyidejűleg megkezdendő, a doboj—sarajevoi és a jajce bugojno—ráma—mostari vonal szabványosítását pedig lehetőleg sietetni kell. Első építési esztendőnek az az év tekintendő, a melyben a megtörtént műszaki előkészületek után a tervezett vonalak egyikének építése a hozandó törvényeknek megfelelően tényleg meg fog kezdetni. Megállapítást nyert továbbá, hogy a doljivakuf—lasvai keskeny nyomtávú vasútnak szabványosítása, valamint Tuzla és Sarajevo között egy rendes nyomtávú vonalnak építése a tartomány másodrendű, folytatólagosan kielégítendő szükségletét képezi s hogy az előbbi vonal szabványosítása a doboj — sarajevoi vonal szabványosítása előtt semmi esetre sem lesz végrehajtandó. A donjivakuf—lasvai vonal rendes nyomtávúsitása a már előbb emiitett két érdekkör szolgálatában álló két fővonalat kötné össze rendes nyomtávú vonallal s ezáltal közvetlen összeköttetést adna Ausztriának Bosznia fővárosával, Sarajevóval is. E vonal kiépítése tehát Ausztria érdekeit szolgálná. A tárgyalások során kiköttetett, hogy a kormányok csak a vonal szabványosítása előtt, Ausztria ós a tartományok közötti forgalomban való díj képzésre és ezen forgalom irányítására nézve meg kell állapodniok s azon esetben is, ha ezen tárgyalások eredményre vezetnének e vonal kizárólag az osztrák államkincstár terhére fog kiépíttetni. Végül megállapodás történt abban, hogy Bosznia ós Herczegovina, azonban kizárólag a saját költségén, a banjaluka—doberlini vasút Boszna Növi állomásából kiágazólag Bihácig szabványos nyomtávú vasutat létesít. A két állam közös tulajdonát képező banjaluka—doberlini cs. és kir. katona vasút pedig összes tartozókaival Bosznia és Herczegovinának országos vasútként átengedtetett, azonban kiköttetett, hogy a vonal a tartományok számlájára továbbra is katonai igazgatás alatt fog maradni. Áttérve most már az a—g) pontok alatt felsorolt vasútépitkezósek költségeire, azok mintegy 270 millió koronában irányozhatók elő, tehát 10 millióval több, mint a mennyivel azok az 1913. évi állami költségvetés indokolásában jeleztettek. Ennek oka pedig az, hogy az 1913. évi költségvetés összeállításakor a doboj—tuzlai vonal szabványosítása még nem terveztetett s annak az építési programmba való félvétele csak a későbbi tárgyalások folyamán törtónt.