Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

357. szám. Ili hétszemélyes, részben a királyi táblához utasították és ezen bíróságoknak a törvényszüneteken kivül szakadatlan működéséről intézkednek, nyolezados törvénynapok már nem tartattak. Azontúl a bűnügyek közül a felségsértésiek, a hütlenségiek és nagyobb hatalmaskodást tárgyazók, továbbá a megyei törvényszékektől felebbezettek a királyi táblához, a királyi táblától felebbezettek pedig a hétszemélyes táblához tartoztak (1723:26. t.-cz.). A körülmények, melyek a királyi bíróságok működését nehezítették és azoknak székhelyét az ország központjából a határok közelébe (Pozsony, Eperjes) helyezték át, a vidéken (in partibus) is eljáró itéló'mesterek bírói hatáskörének szélesbülését hathatósan előmozdították. Mint rendesen, ugy ez esetben is az élet követelményei erősebbek voltak a tiltó törvényeknél (1523:55., 1655:53. t.-czikk 2. §.) és az utóbbiak daczára új meg új ügyeket vittek az itélömesterek fóruma elé. Az 1715. évi 28. t.-czikk szerint már elég nagy volt az itélőmesterekhez tartozó ügyeknek száma. Minthogy azonban ezek kizárólag polgári természetűek voltak, ugy az itélömesterek, mint az ügykörüket később átvett (1723:30. t.-cz.) kerületi táblák bíráskodásával nem lesz szükséges e helyen bővebben foglalkozni. Csekélyebb átalakulás ment végbe az alsóbbfokú bíróságoknál, melyek a megyei, városi és uri hatósággal egybekapcsolva maradtak. A megyékben a főispán bíráskodása nagyobbára megszűnt és az alispán lett a megyei törvénykezés feje. Nevezetesen a közbűntettesek elleni

e eljárás tartozott legfontosabb teendői közé (1595:36., 1729:35. t.-cz. 6. §.). Súlyosabb esetekben a megyei törvényszék ítélt, mely az alispán elnöklete alatt a szolgabirákból és választott ülnökökből, később táblabirákból alakult (1563:50., 1613:24., 1729:35. törvényczikk 2. §.). A kihágási vagy kisebb bírósági ügyek a korszak vége felé nagyobbára a szolgabirák és esküdt-társuk által intéztettek el. Városokban a büntető igazságszolgáltatást a városbiróból és a tanácsbeliekből alakított törvényszék, kisebb jelentőségű ügyekben a városbíró, illetve a városkapitány teljesítette. A földesúri bíróság (uriszék) a jobbágyok csekélyebb törvénysértései tárgyában, ha pedig a földesúri pallosjogot élvezett, azoknak bárminemű bűnügyeiben járt el. Rendesen a földesúrból vagy megbízottjából és meghívott 2 tisztes állású tagból állott, mely utóbbiak a korszak vége felé a táblabírák közül szoktak vétetni. Ezeken kivül a szolgabírónak és esküdt-társának, mint törvényes bizonyságnak is jelen kellett lenni. Ama kiváltságos állás, melyet a kath. papság az első korszakban élvezett, az egyház tekintélyének hanyatlása és a protestantismus terjedése mellett fentartható nem volt. A Hk. II. 44. czikkében kifejezett jogegyenlőségi elvet mind tágabban értelmezték és csak a későbbi századokban fejlődött ki ama gyakorlat, hogy a kath. papság tagjai csekélyebb törvényszegések miatt nem a polgári bíróság, hanem egyházi felébb valóik által büntettettek meg. Egyazon okok szorították a szentszékek büntető bírósági hatáskörét mind szűkebb korlátok közé, ugy, hogy az, mely I. Mátyás alatt (I. 3. ez.) még az eretnekségre és az uzsorára is kiterjedt, a most tárgyalt korszak második felében már csak a hamis eskü tényálladékának megállapítása tekintetében ismertetett el. Jellemző sajátszerűsége ezen korszak bűnvádi eljárásának, hogy formaságai a büntetendő cselekmények és az azokat elkövetett személyek rendi állása szerint eltérők voltak. Az eljárás a közbüntettek (maleficia publica), vagyis gyilkosság, rablás, lopás, gyújtogatás és hasonló cselekmények tárgyában a más törvénysértéseknél alkalmazottól nemcsak egyes részletekben, hanem alapjában és egész irányában különbözött. Mig az előbbi, melyet eriminális procedúrának neveztek, rövid, kevés alakisághoz kötött, majdnem arbitrarius volt (Hk. I. 15., III. 32., c, 1548. B:35., 1527:6., 1546: 25., 1548:48., 1608. k. u.: 2., 1618:66., 1625:6., 13., 1638 :60., 1655: 38., 1659:16. törvényczikk), addig az utóbbi a polgári pernek mindinkább növekedő ünnepélyességével és hosszadalmasságával folyt le. Ezen eljárásra tartoztak nevezetesen a felégsértés (az 1715: 7 t.-cz. hatálybaléptéig), a hűtlenség, a nagyobb hatalmaskodás, a kisebb hatalmaskodás, a patvarkodás (calumnia), álarcz (lárva), vértagadás, becsületsértés, széksértés. Az eljárás említett két nemére ismét