Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.

Irományszámok - 1881-158. Törvényjavaslat, az állami biztositást igénybe vevő csekély jövedelmezőségű vasutakról

158. szám. 259 egyezség nem jönne létre. —• Ez utóbbi eset rendszerint feltételezhető, mert semmi ok sincs hinni, hogy a törvény megalkotása után a kormány e tekintetben az illető vasutaknál nehézségre találjon s a kormányra nézve is csak kellemes lehet, ha az üzletkérdés feltételei az illető vasút törvényes képviseletének beleegyezésével és megnyugvásával határoztatnak meg. Ha pedig az egyezség nem sikerül, akkor a 3. §. a) és b) pontjai lépnek alkalmazásba. Az átveendő vasútról természetesen külön üzleti számadást kellend vezetni, melynek módozataira nézve a kormány a lehető legnagyobb egyszerűsítést tartotta szem előtt, s ennél fogva a nem localisalt, u. n. — kö$ös — kiadásokra és bevételekre nézve, mint például a központi igazgatás költségei, egy lehetőleg egyszerű és méltányos megosztási kulcsot, t. i. a vonat-kilométerek szerinti megosztás kulcsát hozza javaslatba. A szállítási bevételek — természetesen — rendszerint localisalt kiadásoknak tekintendők, a közforgalmi tekintet kívánja azonban, hogy a szükséghez képest a tarifák az átvett és a vele kapcsolatos vonalokon, mint egységes egészen képeztessenek, mely esetben az ily relatiókkan elért bevételek már nem lesznek localisalhatók, — de okszerűen nem is a különböző tényezőktől függő vonat-kilométer kulcs szerint, hanem az átfutott távolságok arányában lennének megosztandók. A mi pedig a továbbra is fenmaradó társulat és törvényes képviseletének jogkörét illeti, ez a tisztán societarius ügyekre érintetlen maradna, míg ellenben a pályaüzem tekintetében kizárólag az ellenőrzésre szorítkoznék, és csak azon nem valószínű esetben lenne szükséges a társulat előzetes hozzájárulása, ha oly kiadás szüksége merülne fel, mely az építési töke szaporítása utján volna fedezendő. A 4. §-ho{. Az 1-sö §. alapján életbeléptetendö rendszabály természetéből folyik, hogy annak alkalmazása elvileg nem lehet állandó, hanem megszűnik, ha megszűnt az ok, a mely miatt ezen rendszabály alkalmazásba vétetett. — Ily eset azonban egy-két éven át pusztán véletlen folytán is bekövetkezhetik, azért a kormány a kérdéses rendszabály alkalmazásának megszüntetésétattól véli függővé teendőnek, ha már az illető vasút az állami biztosítást elsőbbségi kölcsönei járadékának fedezésére öt egymásután következő éven át nem veszi igénybe. A\ 5. %-hoi- Az üzleti hiánylatok kérdésével szemben elfoglalt jogi álláspontot a kormány oly módon véli kifejezésre juttatandónak, mint ez az 1875 : XLI. t.-cz. 2. §-ában a beruházási czélokra engedélyezett külön biztosítási előlegekre nézve történt. E szerint az e részbeni előlegek is elkülönítve lesznek könyvelendök és 6%-val kamatoztatandók; továbbá azon vasutak, melyek engedélyokmányszerűleg csak az üzletjövedelmi fölöslegek felét kötelesek az állami előlegek visszafizetésére fordítani, a másik felét mindaddig nem vehetik felül osztalékokra igénybe, míg az üzlethiánylati előlegek vissza nem fizettettek, — a visszafizetésnek pedig az idézett t.-cz. 2. §-ának végrehajtásául az érdekelt vasutakkal 1876. ápril hó 27-én felvett jegyzőkönyv értelmében 1876. évi január 1-től számított 50 év múlva — feltétlenül meg kell történnie. Ezen határozmányok lesznek, mint már emiitettem, az eperjes-tarnowi vasút magyar része számára már kiutalványozott előlegekre is alkalmazandók azon különbséggel, hogy a visszafizetés csak üzletjövedelmi fölöslegek esetére követelhető. Megjegyzem még, hogy a még ki nem fizetett előlegekre külön hitelintézkedés azon okból nem látszik szükségesnek, mert mint az eddigi fizetésekkel történt, úgy a még hátralevő összegek is a rendes állami biztosítási adomány terhére lesznek utalványozhatok. A 6-ik %-ho{. E §. szerint felhatalmazás kéretik a jövőben netán még felmerülendő üzleti hiány latok pótlására. 33*