Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.
Irományszámok - 1881-158. Törvényjavaslat, az állami biztositást igénybe vevő csekély jövedelmezőségű vasutakról
258 158. szám. A később megállapítandó visszatérítési mód- és kamatláb alatt nyilván az értetett, mely az üzleti hiánylatok kérdésének általános rendezésénél fog megállapittatni, minélfogva e tekintetben az eperjes-tarnowi vasút magyar részére, illetőleg a kassa-oderbergi vasútra nézve is a jelen törvényjavaslat 5. §-a lesz alkalmazandó. Áttérve ezek után a törvényjavaslat részleteire, ez irányban a következőket vagyok bátor megjegyezni. A{ 1. %-hoi. A kritériumot arra nézve, hogy valamelyik garantirozott vasútra alkalmazható-e az itt kilátásba vett rendszabály vagy sem? — mint már a fentebb előadottakból is kitűnik — az képezné, hogy képes-e az — üzlet jövedelmi fölöslegeiből — elsőbbségi kölcsöneinek évjáradékát fedezni vagy sem? A rendszabály jogczíme azonban nem kizárólag ezen ténykörülményben, hanem tulajdonképen abban fekszik, hogy az illető vasút az állami biztosítást előre nem láthatott rendkívüli mértékben veszi igénybe, s hogy ennélfogva az nemcsak a kincstárra súlyos áldozatokat ró, hanem ily mostoha helyzetben közforgalmi feladatát sem képes eléggé teljesíteni. Azon körülmény tehát, hogy az állam még az elsőbbségi évjárandóságok egy részét is előlegekkel kénytelen fedezni, mintegy kulcs gyanánt szolgál azon eset megállapítására, melyben az utóbb jelzett körülmény bekövetkezettnek tekintendő. A töke beszerzésére nézve tett eredeti rendelkezések szerint az elsőbbségi kölcsönjáradékok általában a biztosított évi összeg 3 /s-ét emésztik feL mely viszony az itt szóban forgó vasutaknál utólagos kibocsátások által is csak csekély mértékben változott. Ennélfogva általában helye volna az 1. §-ban javasolt rendszabálynak, ha az évi biztositásnak több mint Vs-de vétetik igénybe. (Az osztrák törvény szerint az évi biztosítás több mint felének igénybe vétele állapítja meg a hasonló rendszabály alkalmazásának esetét.) Az 1. §. 2. bekezdésének azon határozata, mely szerint az átveendő vasutat a kormány valamely csatlakozó magán vaspálya társulatnak kezelés végett részben is átadhatja, azon már fentebb kifejtett indokban találja magyarázatát, miszerint a kérdéses rendszabály esetleges alkalmazásánál már a végleges rendezésre, illetőleg csoportositásra is tekintettel kell lenni, s e végből szükséges, hogy a kormánynak ez irányban is szabad keze legyen. — Eltekintve is azonban attól, hogy ily módozat fog-e tényleg kívánatosnak mutatkozni, vagy sem? — a részvényesek érdeke ez által sem szenvedne semmi csorbát, mert az az adott viszonyok közt kizárólag az állami biztosításban leli fedezetét, erre nézve pedig a jelzett esetben sem következnék be semmi változás. A 2-ik $-ho%. Ezen §. szerint a kormány egyúttal felhatalmazást kér arra is, hogy az illető vasutak üzletét egészben vagy részben declassifikálhassa. — Ezen rendelkezés tisztán gazdálkodási jelleggel bir ugyan, de már mint ilyen is, szervesen összefügg a törvényjavaslat irányzatával. Az üzleti szolgálat kisebb-nagyobb mérvű declassificatiója utóbbi időben még a jövedelmező nagyobb vasutvállalatoknál is beható tanulmányozások tárgyát képezi, s ez irányban különböző kísérletek vannak tényleg folyamatban, valamint a kormány is régibb idő óta foglalkozik e kérdéssel. — Előforduló esetben azonban, ha t. i. a kormány ily declassificatiót szükségesnek találna, nemcsak az illető vasútnál akadhatna nehézségre, hanem ezt annak beleegyezésével sem foganatosíthatná, mert ezen eljárás az illető vasút engedélyezésére vonatkozó törvény, illetőleg beczikkelyezett engedélyokmány határozataiban ütköznék. — Ennélfogva a kormány a folyamatban levő tanulmányok és kísérletek eredményét csakis a kért felhatalmazás megadása esetében értékesíthetné. A 3-ik %-hoi. E §. megállapítja az átvett, vagy valamelyik más magán vasútra átruházott üzletkezelés alapelveit azon esetre, ha e tekintetben az átveendő vasút igazgatóságával
