Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.
Irományszámok - 1878-816. Törvényjavaslat, az 1870:X. törvényczikk által elrendelt Duna-szabályozási munkák folytatásáról
120 816. szám. tettek, 292,880 frt 74 krra, az építési összegnek 3. 6 %-ára rúgtak. Ez %0%-al múlja felül azon százalékot, melyet a képviselőház az első évi munkák felügyeleti költségeire helybenhagyott, azonban ezen aránylag csekély túllépés tökéletesen indokolva van az által, hogy az eredetileg felvett összeg kisebb volt annál, a mit hasonló munkáknál felügyeleti költségekre tapasztalat szerint előre számítani szoktak, és hogy a munkák befejezése hosszabb időt vett igénybe, mint előlegesen feltételeztetett: minek folytán az állandó felügyelő-személyzet fizetésére szükséges összeg természetesen nagyobb lett. A valósággal kiadott építkezési költséget összehasonlítva az országgyűlés által elfogadott módosított tervezett költségvetési főösszegével, 549,084 frt 21 kr. több kiadás mutatkozik, a mely a költségvetésbe nem foglalt, de az 1876. évi árviz után szükségesnek talált s az országgyűlés által is annak idejében jóváhagyott pótmunkák kivitele folytán keletkezett. Az 1876. évi rendkívüli áradás tüneményei, a közönség jelentékeny részét azon következtetésre vezették, hogy a Budapest mentén beállott rendkívül magas és huzamos ideig tartott vízállást a helytelenül tervezett s létesített szabályozási művek és különösen a soroksári ág elzárása okozták. Ezen aggodalmak kifolyása volt, hogy a főváros tanácsa és közönsége megragadta az alkalmat, a midőn a Tisza-szabályozási építkezések felülbírálása végett a kormány által behívott külföldi szakértők itt időztek, s fölkérte hivatali elődömet, hogy ezen szakértők által a budapesti dunarész szabályozását is vizsgáltassa meg. Elődöm a főváros közönségének kívánságát teljesítette s ő maga vezette a külföldi szakértőket a budapesti dunaszakasz bejárása alkalmával, mely szerale-utban a főváros küldöttei is részt vettek, azután átadva a szakértőknek a dunaszabályozásra vonatkozó adatokat és tervezeteket, felkérte őket, hogy a kérdéses dunarészen eddig végzett szabályozási munkákról, valamint a fővárosnak az árvízveszély ellen való biztosítása végett még ezentúl létesítendő építkezésekről Írásban terjeszszék elő véleményüket. A külföldi szakértőknek ezen felhívás folytán adott véleménye az összes jelentéseiket tartalmazó, elődöm által a képviselőház múlt évi november hó 13-án tartott ülésében bemutatott s az országgyűlés tagjai közt kiosztott füzet 310—345. lapjain olvasható. A külföldi szakértők a jégzaj szabad levonulására nézve helyesnek mondják ugyan a kopasz-zátonynál létezett túlságos széles meder összeszoritását, és a soroksári ág elzárását, sőt határozottan kimondják, hogy >ez volt az egyedüli mód a város alatt képződő jégtorlaszok megakadályozására;« de nem tartják helyesnek, hogy >a vasúti híd oly módon épült, melynélfogva a szabályozott meder normál szélességét Promontor felett 380 mtre kellett összeszorítani* s igy meg kellett hosszabbítani a Budapest mentén levő rendkívüli szorulatot; továbbá azt sem, hogy a soroksári ág egy tökéletes, a legmagasabb vizszin felé emelkedő gát által záratott el. A külföldi szakértők azon föltevésből indulva ki, hogy a promontori ág medre egész hosszában 474 mtr. normál szélességre fog öeszeszorittatni, és hogy annak kellő lemélyítése, részint a Promontor közelében levő sziklák miatt, részint az emberi erő által végezhető kotrások elégtelensége miatt nem sikerülhet; félnek az árvizek színének még magasabbra való emelkedésétől, de különösen attól, hogy, ha daczára a promontori ág szabályozásának, abban mégis keletkezik jégtorlasz, s az ez által felduzzasztott viznek a Csepel-szigeten való átfolyása meg lesz akadályozva, az veszélyes lehet magára a fővárosra nézve. Hogy e bajok be ne következhessenek, szükségesnek tartják a külföldi szakértők, hogy az esetben, ha az előbbi pontban emiitett okokból a fővárost csakugyan árvízveszély fenyegetné, a felduzzasztott víz egy része a soroksári ágba bocsájtassék. E végett azt tanácsolják, hogy a soroksári ág torkánál és a gubacsi határban levő zárgátak bukó-gátakká alakíttassanak át, és pedig a felső gát (+) 5.QO m. az alsó vagy gubacsi gát 4.45 m. magassággal, s a hirtelen való
