Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-723. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a czukoradóról szóló 1878. évi XXIII. törvényczikk módositásáról” benyujtott törvényjavaslat tárgyában
162 723 szára. adóterhünk nem volna nagyobb, mint a monarchia másik feléé. A contingentirozott összeg arányában adóznánk s igy rovásunkra nem nyerészkednének mások. Természetesen itt mindenkor a diffusionális eljárást tartottam szem előtt, a sajtóeljárást nem érintettem. Nagy változás nem lesz azon az egy előnyön kivül, hogy a gyáros nyugodtan dolgozhatik abban a tudatban, hogy aránylag nem kell többet fizetnie, mint a cseh gyárosnak, a ki 500 diffusió helyett, 700—800—1000-t csinált. Ez a megnyugvás természetesen nem egyenlíti ki azt a bajt, hogy a csekélyebb értékű répáért aránylag többet kell fizetnem. Ennek oka a közös vámszövetségben rejlik. Különben az osztrák gyárak körén belül is léteznek különbségek, habár nem is tűnnek annyira ki. Vannak gyárak a Morva völgyében, melyek répájával nem cserélnék. De északi Csehországban, ott olyan gyárak vannak, a melyek tiszta czukorkákat készíthetnek répából. Rode, az edelényi lésajtó-gyár igazgatójának feleletei. 1. kérdés: Mely bajokat tapasztalt az 1878-ki törvény életbeléptetése óta, melyek orvoslást igényelnek? Rode: Az utóbbi évek tapasztalati mutatják, hogy az átalányozás óta a diffusionális gyárak oly haladásokat tettek s oly mérvben dolgoznak többet, a mennyit az átalányozás általában megenged — hogy mi sajtógyárak — nevezetesen én szólhatok ilyenről, mert sohasem voltam diffusionális gyárban — annyira visszamaradtunk munkaképességünkkel, hogy csaknem az adó kétszeresét fizettük. Mióta azonban contigentirozott összeg biztosíttatott számunkra, a repartirozással természetesen rosszul jöttünk ki. mivel semmi kivitelünk se volt — hét év alatt egyetlen egy lat sem, — e mellett mi Edelényben úgyszólván a teljes adót fizetjük, s igy legalább is felényire állunk rosszabbul, mint a cseh gyárosok. A mi gyárunknak a legnyomorúságosabb fekvése van a monarchiában, mivel semmi vasúti összeköttetésünk nincs, azonkivül szén és napszám dolgában is rosszul állunk nagyon. Hegedűs: Hol adja ön el a czukrot? Rode: A mi czukrunk részben Kassa és Eperjes, részben pedig Debreczen, Homonna és Eger városokig jut, tovább árusitani nem tudjuk, mert a kassa-oderbergi vasút többi állomásain máris a sleziai versenynyel állunk szemben. Troppau, Surány, Lundesburg, mindezek a nagy czukorfinomitók, melyek minden áron eladnak, a legtöbb concurrentiát támasztják nekünk; különben miután a mennyiség sem igen nagy, a nevezett városokban meglehetős keletnek örvend a mi czukorunk. Mellékesen azonban nálunk arról is kell gondoskodni, hogy az elöállitási árak ne legyenek igen magasak; nálunk a szállítás drágább, a répát magunknak kell termesztenünk, mivel arra a vidéken mindössze néhány száz hold répaföldet lehetne összehozni, mely répát adna el nekünk, kénytelenek vagyunk tehát magunk földet bérleni s beruházásokat tenni, hogy csak megközelítőleg föntarthassuk a munkamennyiséget. Hegedűs: Mennyit termel ön? Rode: Körülbelül 5000 métermázsát, ebből 4200 mázsa jut saját czukrunkra, a többi finomított árú, a mennyiben a múlt évben, miután kevés répánk volt, hogy dolgozhassunk, nyersczukrot vettünk Diószegröl. Láng : Azelőtt nagyobb forgalmuk volt? Rode: Vannak évek, midőn többet termelünk s az árút belföldön elárusítjuk. Láng: Milyen önöknél a répa.
